2016. november 24., csütörtök

Óh szív, nyugodj


Ismét ametiszt és rózsakvarc, a "jól bevált csapaton ne változtass" jegyében! :) 
Mindkét kő nagy szerelem, nagyon sokszor dolgozom velük és sokszor kerülnek egymás mellé is, nagyszerűen kiegészítik egymást. Színben is, hatásokban is. A képeken annyira nem látszik, de az ametiszt természetesen továbbra is lila. Egyszer újra eljön majd az az idő, amikor délután fél négykor nem kell fölkapcsolnom a villanyt, addig meg fél lábon is kibírjuk...

Vegyük át gyorsan a rózsakvarcot először: Ha szabadon asszociálnék, ilyenek jutnának eszembe: szívcsakra, szeretet mások és önmagunk iránt, a szerelem bevonzása, nyugalom, béke, romantika, bizalom, harmónia, szépség...csupa olyan dolog, amit az ember szívesen lát az életében. 
Az egyik oldal a neten így fogalmaz:  "Olyan hatásosan vonzza hozzánk a szerelmet és a kapcsolatokat, hogy gyakran szükség lehet egy ametiszre is, hogy a felgyorsult eseményeket kissé lelassítsa."  
Hát jó, ezen ne múljon, egy kicsit lassíthatunk a folyamaton, hiszünk a lassú, pozitív, minőségi változásokban! 

Az ametiszt amúgy is jó ebben, higgadtság, józanság, nyugalom az első három szó, ami nekem eszembe jut róla. Továbbra is segíti a meditációt, a koncentrálást, az összeszedettséget. Segít abban is, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel és kihasználhassuk a bennünk rejlő kreatív energiákat. 
Ahogy most visszaolvastam, amit írtam, beugrott egy verssor. Illetve kettő.

"Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom."
És ha már: a REÖK-ben (még mindig Szegeden) van most egy irodalmi sorozat, a héten épp József Attila rendkívül zűrös és nyomasztó szerelmi életével ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről. Pontosabban a rendkívül zűrös és nyomasztó utolsó szerelemmel, Flórával. Megintcsak nem volt semmi újdonság, mégis fölkavaró este volt, utána még sokáig beszélgettünk róla, gyanús, hogy lesz még ez téma. 
Lehet egy kis zene? Nem gondoltam, hogy valaha az Ágnes Vanilla által megzenésített versek a kedvenceim közé fognak tartozni, pedig de...Akkor egy kis nyugalom és egy kis József Attila. 

2016. november 14., hétfő

Energiabomba

Azt hiszem, nem csak én érzem mostanában, hogy kicsit nehezebben szedem össze magam reggelente, kicsit nyűgösebb vagyok napközben, éjjel viszont sokszor nehezen alszom el vagy idő előtt fölébredek. Én már bizonyítottan napelemmel működöm, lehúz, hogy a három órára jövő tanítványomnak már villanyt kell kapcsolni. De nem baj, már csak kicsit több mint egy hónap, aztán napról napra figyelhetem, ahogy egy-egy perccel tovább lesz világos. Meg egyébként is, reggel világosban indulok el itthonról, úgyhogy nincs nagy baj. :)
Mégis éreztem, hogy elfér valami kis energialöket, elő is kerestem a saját hegyikristály-karneol karkötőmet, amivel korábban EBBEN A BEJEGYZÉSBEN találkozhattál. 
Igen, tudom, persze, akkor még nem tudtam, hogy az enyém lesz, pedig a vonzalom abban a pillanatban kialakult köztünk, amikor elkészült. Aztán hosszas és kitartó ismerkedés után úgy döntöttünk, együtt maradunk. És ha már elővettem, akkor (mivel elég sok dolga volt idén) pont megérdemelt egy kis tisztítást. Ez több módon is történhet, elég részletesen összeszedtem korábban, ITT ELOLVASHATOD. 
Én folyó vízzel átmostam a karkötőt és a marokköveket is, majd következett a füstölő, végül egy üvegtálban kikerültek az erkélyre. Talán a telihold is jó lesz neki, mire fölkelek, addigra pedig már a napkeltén is túl leszünk. 
Az viszont nem járja, hogy benyúljam magamnak a karneol összes jótékony hatását, szívesen töltök fel mást is pozitív energiákkal! Sőt, hogy ráerősítsünk a karneolra, citrin és hegyikristály is került mellé. Hát… mint egy ásványi zöldturmix, vagy egy durva vitaminkoktél kövekből! J Igazi energiabomba.
És mindez egy kicsit részletesebben:
A karneol nagy energiával bíró stabilizáló kő, kitűnő a vitalitás és a motiváció újraépítésére valamint a kreativitás fokozására. Bátorságot ad, elősegíti a pozitív életszemléletet, az üzletben és más ügyekben is sikerre sarkall. Segít bízni önmagunkban és a megérzéseinkben.

Fejleszti  az elemzőképességet, és egyértelműsíti a megérzéseket. Meditáció közben eltávolítja az oda nem illő gondolatokat. Azokat, amikre azt szoktam mondani (már nem is emlékszem, kitől hallottam, de nagyon jó volt), hogy  legyenek ezek a gondolatok lufik, amik belebegnek a látóteredbe (jééézusom, a lebegésről eszembe jutott az AZ…), megcsodálod őket, örülsz nekik, de nem kapaszkodsz beléjük, hanem hagyod, hogy ellebegjenek. („És hopp, el is illant már…”)  Ez a kő hatékonyan véd az irigységtől, dühtől és a sértődéstől akár a sajátunkról van szó, akár máséról.
Fizikai síkon a női betegségekre hat, mint a fájdalmas vérzés, gyulladások, valamint anyagcsereproblémákra, vérrel és erekkel kapcsolatos gondokra. Lelki kimerültség esetén új energiát ad.
Pont illik  hozzá a citrin, ami hatékonyan tisztít és regenerál. A Nap erejét hordozza ez a rendkívül jótékony hatású kő. Meleget és energiát ad, nagyon kreatív. Az élet minden szintjén energiával tölt fel. A gazdagságot hozó kristályok közé tartozik. Ez fontos, nem győzöm hangsúlyozni, mekkora pénzmágnes! J Ez a dinamikus kő vonzza a gazdagságot és a gyarapodást, sikert és mindent, ami jó. A citrin körül bánatnak és negatív dolgoknak, gondolatoknak  nincs helye.

Önérzet önbizalom, önkifejezés- ezek mind erősödnek a citrin hatására. Jobban viseljük a kritikát, felismerjük benne az építő jelleget, ha van. Ha nincs, akkor meg nincs kritika, mert a bántást a citrin úgyse engesi a közelünkbe. Segít abban, hogy előre haladjunk, ne a múlton rágódjunk.
Megnyugtat, kibékít magunkkal, erősíti a belső nyugalmat („Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke”- uramisten, hogy pörög ma az agyam…), így talán még abban is segít, hogy kialudd magad. Az enyémmel teszek egy próbát ma este! Mert persze, hogy van citrin karkötőm is!
A hegyikristályról már mindent tudunk, a lényeg most (is) az, hogy felerősíti az összes többi kő hatását, vagyis nekem olyan, mint a só, amit ha megfelelően adagolsz, segít kihozni az igazi ízeket.


Még egy pont ugyanilyenhez már/most nincs elég karneolom („Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve…” – könyörgöm, valaki állítson le!!!), úgyhogy aki szeretné, gyorsnak kell lennie! ;) 

Forrás: http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html, Sonja Heider: Gyógyító kövek könyve

2016. november 10., csütörtök

Stabilan, egyensúlyban

Rózsakvarc, hegyikristály, ametiszt, aventurin, karneol, ónix... ezek a kövek elég gyakran kerülnek elő nálam. Van azonban néhány olyan is a tarsolyomban, ami elég ritkán akad a kezembe. Valamiért valamikor hozzám került, talán már készült is belőle valami, aztán a fiók(ok) mélyén landolt. Ilyen az aragonit is, méltatlanul elfeledve hevert a jádék között (miért pont ott?). És ha már így összeszoktak, arra gondoltam, továbbra is jádét választok hozzá társnak, így született meg ez a karkötő: 

Mivel tényleg ritkán használom, mindenképp beszéljünk kicsit az aragonitról. 
Ha hinnénk abban, hogy bizonyos csillagjegyekhez bizonyos kövek passzolnak, akkor az aragonit a Bak köve lenne. A csakrák közül a gyökércsakra és a napfonatcsakra rendelhető hozzá. Nem árt, ha ezek a csakrák (is) harmonikusan működnek, hiszen a napfonatcsakra "felel" például  a kreativitásért, az önértékelésért,  a nyitottságért, a gyökércsakra a fizikai erőért, a biztonságért, azért, hogy megálljuk a helyünket a mindennapokban. 
Az aragonit türelemre és elfogadásra tanít, ellensúlyozza a túlérzékenységet, elűzi a haragot és az érzelmi stresszt. Erőt és támogatást biztosít. Nyugtat és kiegyensúlyoz; helyreállítja a harmóniát, és a rezgések magas spirituális szintre emelésével felkészít a meditációra, míg a fizikai testet energiával tölti fel.
Ideális társa tehát a jáde, ami visszaadja a belső békénket, nyugalmunkat, kiegyensúlyottá tesz, és szintén segít (többek között)  a napfonatcsakra harmonizálásában. 
Ha szívesen olvasnál még a csakrákról, ide kattintva megtalálod a korábbi írásaimat és ékszereimet.
Gondolom, ti sem tudtátok nem észrevenni, hogy ez a karkötő is elefántos lett. Nem, nem azért, mert berendeltem egy csomó elefántot és most muszáj valamit kezdenem velük.:) Egyszerűen csak ennyi kiegyensúlyozó és biztonságot növelő hatás mellé adta magát, hogy valami nagyon erős, nagyon határozott, nagyon stabil "kiegészítő" kerüljön. Mégiscsak stílusosabb, mint egy... szitakötő! :) 

forrás: http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html


2016. november 8., kedd

"Gyerünk már, belső béke! Nem érek rá egész nap!"

Az úgy kezdődött, hogy ÁgiHanna szeretett volna egy hegyikristály karkötőt. Ezzel általában nincs gond (most sem), csak épp a készleteim úgy alakultak, hogy semmilyen hegyikristályból nem volt egy karkötőre való, viszont a sokból simán össze lehetett rakni egyet. Úgyhogy ez történt, jött a kocka, a roppantott, a kis bogyó, a nagyobb bogyó, és megszületett a végeredmény: 
Az ugye a képen is látszik, hogy van itt egy kakukktojás, hiszen egy szem ametiszt is került az ékszerbe. És nem, nem azért, mert pont oda hiányzott volna még egy kristály, hanem mert úgy éreztem, az ametiszt nagyszerűen kiegészíti ezt a karkötőt. 
Hiszen mire is jó a hegyikristály? Amellett, hogy fokozza az össze többi kő hatását, kiegyensúlyozottá is tesz. Növeli az ellenállóképességet, segít testi, lelki és szellemi kimerültség esetén. Segíti az önkifejezést, a relaxációt, a belső képek alkotását, az intuíciót. 
Ahogy említettem, tökéletesen kiegészíti (szerintem) az ametiszt, amely segít olyannak látni a dolgokat, amilyenek. Növeli a koncentrációs képességet, segíti az ellazulást és a meditáció elmélyítését. Ugye? Ha mindkettő ezt csinálja, akkor ez nagyon könnyű lesz!:) Igazi kincs ez a karkötő egy rendes agykontrollosnak, néha olyan nehéz megtalálni azt a 15 perc nyugalmat egy napban...("Gyerünk már, belső béke! Nem érek rá egész nap!") Elvileg enyhíti a torokfájást is, ennyi mellékhatás belefér! :) 
És ha már előkerült a hegyikristály, akkor nem álltam meg egy karkötőnél! 
Készült egy nyaklánc is, aminek a medálját néhány hónapja rendeltem. Azt gondoltam akkor, milyen szép szett lesz fülbevalóval, de tévedtem. Elég hülyén néz ki fülbevalónak sajnos, úgyhogy marad a nyaklánc.:) Annak viszont szerintem gyönyörű.
Ha pedig már az ezer éve rendelt dolgoknál tartottam, találtam egy baglyot is, amit szerintem tévedésből raktam egyszer a kosaramba. Biztosan nem ilyen csillogósat akartam.:) Viszont amennyire nem tetszene ez nyakláncon, annyira édes kulcstartó lett, szintén hegyikristály felhasználásával. Vagy táskadísz. Vagy bármi.  
Mit szóltok hozzá? 
 

2016. október 28., péntek

Újragondolva

Vettem egy övet. Ennek igazából nincs információértéke, néha veszek dolgokat, bár öveket elég ritkán. Ronda  dolgokat is elég ritkán, ronda öveket pedig szinte soha. Azt hiszem, ebben már az első percben sem az övet láttam, elképzelni sem tudom azt az embert, aki ezt az eredeti funkciójának megfelelően hordaná. De egyből fölvillant előttem számtalan lehetőség a szörny újjászületésére valami sokkal szebb alakban. Eredetileg így nézett ki: 
Remélem, senkinek nem tiportam bele a lelkébe és nem ismerte fel álmai övét. Inkább átfogalmazom az eddigieket és azt mondom: meglehetősen távol áll ez a pompás darab az ízlésemtől.
De ugye látjátok benne a zseniális alapanyagot? 
Első körben természetesen az aktuális nagy szerelmemmel, a Világoskék Pompival pakoltam össze, ami bár nem magamnak készült, időközben úgy alakult, hogy mégsem tudok megválni tőle, nagyon összenőttünk az utóbbi időben. Kicsit szétszedtem, összeraktam, átalakítottam és már hordom is, jó ideig ez lesz a kedvenc, úgy érzem. 
Ugye, mennyivel jobban néz ki? Azt hiszem, ezek az övnek ronda, de egyébként nagyon látványos szemek végre szép sorban megtalálják a valódi küldetésüket és lesz belőlük előbb vagy utóbb karkötő, fülbevaló és néhány nyakláncra is futja még! 




2016. október 24., hétfő

Ganésa

Nem tudom, említettem-e már (szerintem igen), hogy főiskolás koromban Kriszta barátnőmmel az egyik kedvenc előadásunk Tóth-Soma László Hinduizmusa volt. Olyannyira, hogy nem volt kérdés, hogy a következő félévben a Buddhizmus is bekerül a felvett tárgyak közé. Borzasztóan sok köze volt ahhoz, amit egyébként tanultunk, de sokkal jobban érdekelt, mint a közgazdaságtan vagy a politológia. Amiket egyébként szintén föl kellett vennünk "általánosan művelő" tárgyként, de szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány politológia előadáson (vagy szeminárium volt???) voltam, a közgázhoz meg biztosan nem kell egy kezem sem. (Ez valószínűleg feltűnt a tanárunknak is, mert ha jól emlékszem, mindenki megajánlott jegyet kapott, hármunknak valahogy mégis vizsgázni kellett... akkor láttam azt a pasit életemben először! :) ) 
Na mindegy is, épp csak egy mondat erejéig akartam megemlíteni a hihetetlen műveltségemet (nem a közgazdaságtan terén), hogy aztán szépen rátérhessek a mai karkötőre. Ami lehetne egy sima elefántos karkötő is tigrisszemmel és hegyikristállyal, de inkább a Ganésa nevet kapta a keresztségben (képzavaros napom van, na...:) ) 
Wiki barátnőm ezt írja Ganésáról (aki a mi fülünk számára nőinek hangzó neve ellenére férfi): 
Ganésa elefántfejű embertestű istenség, az egyik legismertebb alakja a hindu  pantheonnak. Ábrázolása Indiában és Nepálban mindenhol fellelhető, szinte mindegyik hindu szekta rendkívül tiszteli.
A vállalkozások isteneként ő az, aki elhárít minden akadályt egy induló üzlet, utazás, próbálkozás elől, mivel a Kezdetek és az Akadályok Urának tartják  A tudományok és művészetek védnöke, valamint az értelem és a bölcsesség istene. Rítusok és szertartások kezdetekor imádkoznak hozzá és levelek írásánál hívják segítségül. 
Ganésa állati járműve Musak (egy patkányszerű lény).
Elefántfejének története több változatban ismert. Az egyik szerint Párvati akkor szülte Ganésát, amikor férje, Siva távol volt, így a fiú nem ismerte az apját. Egy alkalommal, amikor Párvati fürdött, Ganésa őrködött. Ekkor érkezett meg Siva, és Párvatihoz akart menni, de Ganésa (mivel nem ismerte fel az apját) ezt nem engedte meg. Siva haragra gerjedt és levágta Ganésa fejét. Amikor rájött, hogy a saját fiát ölte meg, fogadalmat tett, hogy az első állat fejét rakja fia testére, és ez történetesen egy elefánt  volt.
Vállalkozások segítése, akadályok elhárítása, tudományok, művészetek... szereznem kell egy szobrot, azt hiszem! 
A tigrisszemről is essen néhány szó, régen volt már ebből a kőből készült ékszer a blogon (is): 
Védelmet nyújtó kő, talizmánként hordták átkok ellen.  Megkönnyíti a célok megvalósítását, segít felismerni belső erőtartalékainkat. 

Segít leküzdeni az önértékelési zavarokat, az önbírálatot, felszabadítja  a kreativitást, a tehetséget .
Lehetővé teszi, hogy semmi ne kerülje el a figyelmünket. Segít összegyűjteni a felbukkanó információkat, és megtalálni közöttük az összefüggéseket. Előmozdítja a dilemmák és a belső konfliktusok megoldását, főleg azokat, amelyeket a hiúság és a csökönyösség idéz elő. 



Forrás: Wikipédia, http://prananadi-miskolc.hu/

2016. október 14., péntek

Mindenféle fülbevalók

Egész mást kerestem természetesen, mikor megint a kezembe akadtak a fülbevalóalapok. Nem is emlékeztem, hogy ebből a szívesből még van, nagyon megörültem neki. Főleg úgy, hogy kis bogyókat is találtam, amikkel annyira szeretem csinálni. Első körben elkészült a jól bevált fehér, majd előkerültek a barna jáspisok, hogy valami kis őszt is csempésszünk a dologba. És persze mikor odakészítettem minden hű, de nagyon őszi kelléket  a barna fülihez, akkor lemerült az összes elem a fényképezőgépemben. Lassan feltöltődnek, de most meg már nincs fény, úgyhogy marad ez a nem éppen őszies fotó. A fehér már fent van Meskán, a másikról még azért kellene kép.

Találtam még az egyik kedvenc alapomból is, fogalmam sincs, hol rejtőztek ezek eddig. Ebben az esetben nem is volt kérdés, hogy piros kövek kerülnek rá. Ezúttal nem korall, hanem festett jáde, szerintem ezzel is jól néz ki. Bármelyik kő is legyen, a vörös az erő, a tűz és a hatalom jelképe, és persze ha csajos színt kell mondanom, ez az első.:)  Persze ehhez is van Meska-link.:)
Értek a szóból és vettem az üzenetet, hogy szívesen látnátok kisebb fülbevalókat is, úgyhogy elkészült egy faragott jáde is, ami sokkal kisebb, mint a fentiek. Épp csak egy 12 mm-es gyöngy, két gyöngykupak és egy picurka ónix. Nagyon szeretem ezt a követ, elég látványos önmagában is. 
 
Nyilván akkor áll csálén az a kupak, amikor fotózom.:)
És persze a klasszikus vörös-fekete párosítás is összejött megint, volt még kettő ebből a csodaszép virágos hengerből, nem is volt kérdés, milyen színekkel csinálom meg. A boltban már ezt is megtaláljátok.
 

Huh, hirtelen azt hiszem, ennyi. Dicséretes, hogy eddig bírta a fényképezőgép, így legakább fel is tudtam ma tenni őket! :) Csak ezzel a fényhiánnyal ne küzdenék mostmár március-áprilisig...Lesznek jobb képek is, megígérem!
Nem írtam róla most külön, de anélkül is tudjátok, hogy közeledik a karácsony! Ha valaki Panka ékszerre vágyik, ne tartsa magában, várom szeretettel! 

2016. október 3., hétfő

Lassú városi alkonyat...

Újra itt, az elmúlt hónapok leghosszabb kihagyása után. Van abban valami vicces, mikor azért nem írom meg a (másik) weboldalamra a következő bejegyzést az időmenedzsmentről, mert nincs rá időm... (Az előzőt ezen a linken olvashatjátok).
És nem csak a coachingra nem jutott az utóbbi két-három hétben, hanem az ékszerekre sem. Minden nap sóvárogva nézegettem az ékszeres asztalt, majd örültem, hogy van, mert így még egy hellyel több, ahova a tanítós cuccaimat pakolhatom.:) Mondjuk soha ne legyen nagyobb bajom, mint hogy teli vagyok órákkal., de nagyon hiányzott a másik két "lábam". Mivel túl vagyunk az aktuális nyelvvizsgákon, egy kicsit lazult a tempó, jöhetnek az ékszerek! 
Végre idekucorodtam a géphez egy kis almával és sült tökkel, rendbe raktam a fotókat is és jöjjön, aminek jönnie kell! 
A héten jön haza a testvérem. Igaz, csak villámlátogatásra, de azért az egy kávéért is nagyon szívesen utazom Budapestre, hiszen karácsony óta nem láttam. Arról már nem is beszélve, hogy jön a következő karácsony és ilyenkor nem árt, ha jó tesónak tűnök, hogy kapjak ajándékot! :) Szóval jön a Bubu, aki szerencsére pompifüggő lett, ráadásul általában nem mulasztja el, hogy erről képekben is biztosítson. És ha már ő függő, akkor a barátainak is terjeszti az igét, a Pompik lassan, de biztosan meghódítják Dél-Franciaországot! Így történt, hogy a kéthetes (vagy 3??) teljes megvonás után ma újra a pompik miatt ültem oda az ékszeres asztalhoz. Így született Bubunak a rózsaszín, az egyik kedves barátnőjének pedig a kék nyaklánc. 

Tegnap este elszántam magam az év egyik legjobban utált műveletére és elpakoltam a nyári ruhákat. Valószínűleg az Univerzum figyelt, bólintott és elzavarta a nyarat is ezzel együtt, mert ma esőre és hidegre ébredtem. De mikor ránéztem a  szárítón az őszi-téli cuccaimra, az első gondolatom az volt, hogy ezekkel milyen jól fognak kinézni a hosszú Pompik és egyéb hosszú láncok. (Amint persze eljutok oda, hoyg beléjük férek... én nem tudom, mi van ezekkel, de képesek állásban összemenni...)  Tényleg, nyáron vagy ősszel-télen hordtok inkább hosszú nyakláncokat? 

Na és persze ha már leültem, akkor nem csak ez a két nyaklánc készült, hanem szintén rendelésre egy karkötő is. Nekem valószínűtlenül kicsi, de be kell látnom, hogy élnek felnőtt emberek, akiknek másfél centivel keskenyebb a csuklójuk, mint az enyém. Újra előkerült a kereszt és a színes kövek, a végeredmény pedig: 

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívemet, nagyon hasznos információkhoz jutottam, amiket igyekszem hasznosítani, hogy mindenki megtalálhassa nálam, amit keres. Elsőként így született meg az a baglyos kulcstartó/táskadísz, amit Facebookon már mutattam. Azt hiszem, ez nagyon jó gondolat volt, köszönöm, hogy ennyien írtátok, egészen biztosan találtok nálam hasonlókat nem is olyan sokára. :)

És hogy teljes legyen ez a nyugodt, kicsit hűvös, kicsit esős, igazi őszi este, én most bekuckózom egy teával a kanapéra. Lehet, hogy fogok egy könyvet, de lehet, hogy még azt sem, egyszerűen csak élvezem, hogy ma már semmi dolgom (persze ezerfélét csinálhatnék, de ma már nincs kedvem), és hallgatok egy kis zenét. Mondjuk ezt. 

Lassú városi alkonyat

Jólesik ez a hangulat 
Nem kell most több gondolat
Az idő sehová sem halad 



2016. szeptember 9., péntek

Segítség!

Gondolkodtam néhány dolgon, aztán arra jutottam, az a legegyszerűbb, ha megkérdezlek titeket! 

Nagyon köszönöm, ha szántok rám 5 percet és segítetek a kérdőív kitöltésével.

Nem leszek hálátlan! Az utolsó pontban megtalálod, miből választhatod ki a végén a nyereményed, ha neked kedvez a szerencse!





2016. augusztus 30., kedd

Csontos Szigfrid és mézeskalács

Néha kicsit úgy érzem magam, mint a Kincskereső kisködmön Gergője, mikor elszegődött Csorbóka úrhoz inasnak a könyvkereskedésbe. A könyvek pont ugyanazt az érzést váltják ki belőlem, mint az ékszerek. Ha valaki egyszer függő... Na szóval Gergő. Mikor a könyvkereskedő (és mézeskalácsos) magára hagyja először (és utoljára), gyorsan kiválaszt magának egy könyvet, a Csontos Szigfridet és elkezdi olvasni. Sorra jönnek a vevők, az első rögtön a Csontos Szigfridre pályázik, mézeskalácsot kap, csak hogy ne kelljen odaadnia. Később minden könyv helyett mézeskalácsot ad, estére el is fogy a készlet, bevétel természetesen nincs, és másnap Gergőnek már dolgozni sem kell mennie. 
Minden ékszerhez kötődöm, amit elkészítek, van, amelyikhez jobban, van, amelyikhez kicsit kevésbé, és persze megvannak a Csontos Szigfridjeim is. 
Az utóbbi hetekben is akadt néhány olyan, amit nagyon boldogan adtam el, de kicsin múlt, hogy ne kérdezzem meg: mi lenne, ha egy mézeskalácshuszárra cserélném inkább? 
Természetesen soha nem fogok mézeskalácsot küldeni és minden egyes darabot boldogan fogok postázni. 
De megmutatom, mik gondolkodtattak el az elmúlt hetekben.:) 

 
 
 

Persze akad még néhány kincs, amiket érdemes megpróbálni, hátha nem mogyorót küldök helyette! :)
 






És ha valakinek nincs meg így hirtelen, álljon itt egy kis részlet Gergőről és a Csontos Szigfrid körüli bonyodalmakról: 

- Te is részelsz a varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet eladsz, annyi varjúcomb lesz a tied.
De hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot is, annak se örültem volna úgy, mint a sok szép históriás könyvvel való egyedülmaradásnak. Ott volt a "Ludas Matyi" meg a "Csalóka Péter" meg a "Fehérlófia" meg a "Koplaló Mátyás". Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem. A legvastagabbat kezdtem olvasni. Annak a címe volt: "Csontos Szigfrid".
Hát alig keveredek barátságba a sárkányöldöső nagy vitézzel, egyszerre csak nyílik az ajtó, és bedobog rajta egy magamfajta fiúcska.
- Megvan-e itt a Csontos Szigfrid? - azt mondja.
Úgy megijedtem, hogy egyszerre a torkomba szökött a szívem.
- Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.
A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a rettenetes oroszlánon, amely a "Florenc és Lion" tábláján ágaskodott.
- Ez is jó lesz - nyújtotta ki utána a kezét.
A rettenetes oroszlán nem nézhetett csúnyábban, mint ahogy én néztem. "Ohó - gondoltam magamban -, hát azért lettem én könyvkereskedőinas, hogy minden könyvet elhurcolásszanak előlem!"
- Hallod-e, te fiú - támadt hirtelen egy jó gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv. Inkább a másik asztalon választhatnál magadnak valamit.
A kis cimbora nagyon értelmetlenül nézett rám, utoljára is nekem kellett rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.
De nyilván mégis volt a kis cimborának magához való esze. Mert alighogy fölhúzta Csontos Szigfrid a láthatatlanná tevő süveget, már megint ott lábatlankodott egy fiúcska.
- Csontos Szigfridet szeretném megvenni - mondta furfangos mosollyal.
Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.
Nem ért az semmit, úgy jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind Csontos Szigfridet akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezősködtek, csak mentek egyenesen a mézeskalácsos asztalhoz.
Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos Szigfrid is csak úgy elmegy Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek, s akkorra egy morzsa mézeskalács nem maradt a másik asztalon. Hanem ahány gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk előtt, mire a főnök úr visszatért a varjúvadászatról. Sietett szegény feje, mert már az utca végén hallotta a nagy újságot, hogy a Csorbóka boltjában ingyen mézeskalácsot kap, aki Csontos Szigfridet akar venni.

2016. augusztus 11., csütörtök

Egyensúly, energia és koncentráció

Nem tudom, mikor rendeltem aragonitot, azt sem tudom, miért és hogy használtam-e már valamihez. Talán nem, de most találtam egy kis csomaggal és gondoltam, akkor már akár csinálhatok is valamit belőle. 
Azt hiszem, azért rendelhettem, mert gyönyörű, olyan, mint a kalcit és annyira kellemes ránézni. Csak olyat választhattam mellé, ami hasonló érzéseket vált ki belőlem. 
A fluorit is szerelem volt első látásra, az ametiszt meg szinte mindenkinek az.:) 
Az aragonit amellett, hogy gyönyörű, általánosan energetizáló kő. Hatásos az idegesség ellen, segít a belső egyensúly megteremtésében. 
Az ametiszt tökéletesen kiegészíti, hiszen szintén harmonizáló, kiegyensúlyozó kőröl van szó. Javítja a koncentrációs képességet és segíti az ellazulást, alvászavarok ellen is bevethető, és a meditáció során is segítségunkre lehet. 
A fluoridot elsősorban a színe(i) miatt választottam, de nagyszerűen passzol a másik kettőhöz. Nagyon szeretem, akárhonnan nézem, mindig más színekben játszik. Segíti a könnyebb tanulást és a gyorsabb gondolkodást. És... ugye szép? 


2016. augusztus 10., szerda

Oroszlánoknak



Mióta tudok olvasni, mindig az az első, hogy a kezem ügyébe kerülő magazinokban megnézem a horoszkópot. Az első perctől kezdve nem hiszek benne, hogy ugyanaz a pár mondat érvényes lenne rám, az Oroszlán barátaimra és a világban bárhol élő összes Oroszlánra, de biztos, ami biztos. 
Amit még ennél is jobban szeretek, azok a jellemzések. Amióta az elsőt olvastam, biztos vagyok benne, hogy én a legjobb jegyben születtem, ennél tökéletesebben nem is időzíthettem volna  (vagy a szüleim?) és a jellemzések telitalálatok. Nem mintha bármelyik másik jegy bemutatásában is ennyire elmélyedtem volna... lehetséges, hogy némelyikben szintén magamra ismernék, de minek, ha egyszer elsőre megvan a legjobb? (Jó, másodikra ott a Skorpió aszcendensem, rendesen nehezített pálya vagyok a környezetemnek.:)) 

De most komolyan, kinek ne hízelegne, ha ilyeneket olvas "magáról"?

"Legjellemzőbb tulajdonságai: jó szívű, szeretetre méltó, aki mindig ügyel arra, hogy valamiben a többiek fölé kerekedjen. "


"Lelkesedése magával ragadja a környezetét is"

"Alattomos, kicsinyes dolgokra képtelen. Ha támad, csak szemtől szemben teszi, és ezt várja el a világtól is."

"Alapvetően hiú, így nagyon szereti, ha dicsérik és csodálják. Ezt a csodálatot igyekszik nap mint nap kivívni magának. "
(Astronet) 

Ha esetleg ez nem lenne elég, rátehetünk még egy lapáttal: 


"Néhány jellemző tulajdonság címszavakban: őszinte, erős akaratú, nemes érzelmű, becsvágyó, kitartó, nagylelkű, igazságos, nyílt, elszánt, merész, uralomvágyó, előzékeny, bátor, vállalkozó szellemű, heves temperamentumú, befolyásolható, öntudatos, hiú."

"Élni szeret, és ha elismerik, tud élni hagyni is. Környezetét jól orientálja, azzal a feltétellel, hogy ő legyen a magja. Tud parancsolni, és tudja akaratát érvényesíteni. "

"Egy olyan világban, ahol a szabad vállalkozás zöld utat kap, az Oroszlán típusú embernek nem kell rettegnie. Vállalkozó szellemére, magabiztos fellépésére szükség van a világban. Ön személyével mer felelősséget vállalni azért, amit csinál, és a területért, amit megkap. Tud szervezni, és jó érzékkel választja ki az embereket egy-egy adott feladatra. Ha mindezt összekapcsolja szépérzékével, gyógyító, gondozó, pedagógus hajlamával vagy bármely, horoszkópjában hangsúlyos készséggel eredményes tevékenységet végezhet."
(Harmonet)

És ha valaki még mindig nincs meggyőzve, hogy a lehető legjobb jegyről van szó: 

"Félnek a középszerűségtől, ezért keresik a kreatív lehetőségeket és szerepeket, amikben vágynak megtalálni önmagukat, felfedezni, hogy kik is ők valójában."
"Miért szeressük?
  •     becsületesek és lojálisak
  •     a gyengék védelmezője és megmentője
  •     ritkán van rossz hangulatuk
  •     szeretnek adni
  •     spontán megnyilvánulásaikért
  •     kiállnak a párjuk mellett
  •     kiváló az intuíciójuk
  •     szívből jövően nyitottak és lelkesek
  •     igényesek, szeretik a jó dolgokat
  •   mesebeli hősök
  •     udvariasak és figyelmesek
  •     gyermekien naivak"
  • (NLCafé)
Jogos a kérdés, hogy kerülnek ide az ékszerek. Nem szoktam "csillagjegyes" ékszereket csinálni, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy eszembe nem jutna fölfűzni egy csomó hegyikristályt és azt mondani, hogy ez márpedig az Oroszlánok karkötője. Pont ezt gondolom erről, mint a napilapok horoszkópjairól: gyorsan el lehet adni, de nincs benne semmi. Legföljebb visszajön egy vásárban a helypénz. De mivel alapvetően ugye hiszek a kövekben, abban is hiszek, hogy össze lehet kapcsolni akár a csillagjegyeket is bizonyos kövekkel. De mivel sokfélék vagyunk, soha nem egy csillagjegy-egy kő párosításban gondolkodom. Ha olyan kérés érkezik, hogy "Szeretnék egy Mérleg karkötőt", akkor egész biztosan tapogatózom még egy kicsit és nem egy Mérleg karkötő születik, hanem egy személyre szabott.
Most fogtam a mindentudó könyvemet és összeszedtem az Oroszlánokhoz rendelt néhány követ, így készült ez a karkötő. 
Akad benne karneol, hegyikristály, citrin, jáspis, gránát és tigrisszem, minden, amit egy Oroszlán csak kívánhat! :) 


Gyorsan még a végére: nem fogok senkivel vitába bonyolódni sem az asztrológiával, sem a jellemzésekkel, sem az újságos horoszkópokkal kapcsolatban. Nekem ez játék, ha betalál, hurrá, ha nem, nem fogom a sorsom alakulását a csillagokra! Rendes Oroszlán ezt sosem engedné ki  a kezéből! :)