Lassú városi alkonyat...

Újra itt, az elmúlt hónapok leghosszabb kihagyása után. Van abban valami vicces, mikor azért nem írom meg a (másik) weboldalamra a következő bejegyzést az időmenedzsmentről, mert nincs rá időm... (Az előzőt ezen a linken olvashatjátok).
És nem csak a coachingra nem jutott az utóbbi két-három hétben, hanem az ékszerekre sem. Minden nap sóvárogva nézegettem az ékszeres asztalt, majd örültem, hogy van, mert így még egy hellyel több, ahova a tanítós cuccaimat pakolhatom.:) Mondjuk soha ne legyen nagyobb bajom, mint hogy teli vagyok órákkal., de nagyon hiányzott a másik két "lábam". Mivel túl vagyunk az aktuális nyelvvizsgákon, egy kicsit lazult a tempó, jöhetnek az ékszerek! 

Végre idekucorodtam a géphez egy kis almával és sült tökkel, rendbe raktam a fotókat is és jöjjön, aminek jönnie kell! 

A héten jön haza a testvérem. Igaz, csak villámlátogatásra, de azért az egy kávéért is nagyon szívesen utazom Budapestre, hiszen karácsony óta nem láttam. Arról már nem is beszélve, hogy jön a következő karácsony és ilyenkor nem árt, ha jó tesónak tűnök, hogy kapjak ajándékot! :) Szóval jön a Bubu, aki szerencsére pompifüggő lett, ráadásul általában nem mulasztja el, hogy erről képekben is biztosítson. És ha már ő függő, akkor a barátainak is terjeszti az igét, a Pompik lassan, de biztosan meghódítják Dél-Franciaországot! Így történt, hogy a kéthetes (vagy 3??) teljes megvonás után ma újra a pompik miatt ültem oda az ékszeres asztalhoz. Így született Bubunak a rózsaszín, az egyik kedves barátnőjének pedig a kék nyaklánc. 

Tegnap este elszántam magam az év egyik legjobban utált műveletére és elpakoltam a nyári ruhákat. Valószínűleg az Univerzum figyelt, bólintott és elzavarta a nyarat is ezzel együtt, mert ma esőre és hidegre ébredtem. De mikor ránéztem a  szárítón az őszi-téli cuccaimra, az első gondolatom az volt, hogy ezekkel milyen jól fognak kinézni a hosszú Pompik és egyéb hosszú láncok. (Amint persze eljutok oda, hoyg beléjük férek... én nem tudom, mi van ezekkel, de képesek állásban összemenni...)  Tényleg, nyáron vagy ősszel-télen hordtok inkább hosszú nyakláncokat? 

Na és persze ha már leültem, akkor nem csak ez a két nyaklánc készült, hanem szintén rendelésre egy karkötő is. Nekem valószínűtlenül kicsi, de be kell látnom, hogy élnek felnőtt emberek, akiknek másfél centivel keskenyebb a csuklójuk, mint az enyém. Újra előkerült a kereszt és a színes kövek, a végeredmény pedig: 

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívemet, nagyon hasznos információkhoz jutottam, amiket igyekszem hasznosítani, hogy mindenki megtalálhassa nálam, amit keres. Elsőként így született meg az a baglyos kulcstartó/táskadísz, amit Facebookon már mutattam. Azt hiszem, ez nagyon jó gondolat volt, köszönöm, hogy ennyien írtátok, egészen biztosan találtok nálam hasonlókat nem is olyan sokára. :)

És hogy teljes legyen ez a nyugodt, kicsit hűvös, kicsit esős, igazi őszi este, én most bekuckózom egy teával a kanapéra. Lehet, hogy fogok egy könyvet, de lehet, hogy még azt sem, egyszerűen csak élvezem, hogy ma már semmi dolgom (persze ezerfélét csinálhatnék, de ma már nincs kedvem), és hallgatok egy kis zenét. Mondjuk ezt. 

Lassú városi alkonyat

Jólesik ez a hangulat 

Nem kell most több gondolat

Az idő sehová sem halad