2016. augusztus 30., kedd

Csontos Szigfrid és mézeskalács

Néha kicsit úgy érzem magam, mint a Kincskereső kisködmön Gergője, mikor elszegődött Csorbóka úrhoz inasnak a könyvkereskedésbe. A könyvek pont ugyanazt az érzést váltják ki belőlem, mint az ékszerek. Ha valaki egyszer függő... Na szóval Gergő. Mikor a könyvkereskedő (és mézeskalácsos) magára hagyja először (és utoljára), gyorsan kiválaszt magának egy könyvet, a Csontos Szigfridet és elkezdi olvasni. Sorra jönnek a vevők, az első rögtön a Csontos Szigfridre pályázik, mézeskalácsot kap, csak hogy ne kelljen odaadnia. Később minden könyv helyett mézeskalácsot ad, estére el is fogy a készlet, bevétel természetesen nincs, és másnap Gergőnek már dolgozni sem kell mennie. 
Minden ékszerhez kötődöm, amit elkészítek, van, amelyikhez jobban, van, amelyikhez kicsit kevésbé, és persze megvannak a Csontos Szigfridjeim is. 
Az utóbbi hetekben is akadt néhány olyan, amit nagyon boldogan adtam el, de kicsin múlt, hogy ne kérdezzem meg: mi lenne, ha egy mézeskalácshuszárra cserélném inkább? 
Természetesen soha nem fogok mézeskalácsot küldeni és minden egyes darabot boldogan fogok postázni. 
De megmutatom, mik gondolkodtattak el az elmúlt hetekben.:) 

 
 
 

Persze akad még néhány kincs, amiket érdemes megpróbálni, hátha nem mogyorót küldök helyette! :)
 






És ha valakinek nincs meg így hirtelen, álljon itt egy kis részlet Gergőről és a Csontos Szigfrid körüli bonyodalmakról: 

- Te is részelsz a varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet eladsz, annyi varjúcomb lesz a tied.
De hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot is, annak se örültem volna úgy, mint a sok szép históriás könyvvel való egyedülmaradásnak. Ott volt a "Ludas Matyi" meg a "Csalóka Péter" meg a "Fehérlófia" meg a "Koplaló Mátyás". Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem. A legvastagabbat kezdtem olvasni. Annak a címe volt: "Csontos Szigfrid".
Hát alig keveredek barátságba a sárkányöldöső nagy vitézzel, egyszerre csak nyílik az ajtó, és bedobog rajta egy magamfajta fiúcska.
- Megvan-e itt a Csontos Szigfrid? - azt mondja.
Úgy megijedtem, hogy egyszerre a torkomba szökött a szívem.
- Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.
A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a rettenetes oroszlánon, amely a "Florenc és Lion" tábláján ágaskodott.
- Ez is jó lesz - nyújtotta ki utána a kezét.
A rettenetes oroszlán nem nézhetett csúnyábban, mint ahogy én néztem. "Ohó - gondoltam magamban -, hát azért lettem én könyvkereskedőinas, hogy minden könyvet elhurcolásszanak előlem!"
- Hallod-e, te fiú - támadt hirtelen egy jó gondolatom -, többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv. Inkább a másik asztalon választhatnál magadnak valamit.
A kis cimbora nagyon értelmetlenül nézett rám, utoljára is nekem kellett rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.
De nyilván mégis volt a kis cimborának magához való esze. Mert alighogy fölhúzta Csontos Szigfrid a láthatatlanná tevő süveget, már megint ott lábatlankodott egy fiúcska.
- Csontos Szigfridet szeretném megvenni - mondta furfangos mosollyal.
Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.
Nem ért az semmit, úgy jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind Csontos Szigfridet akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezősködtek, csak mentek egyenesen a mézeskalácsos asztalhoz.
Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos Szigfrid is csak úgy elmegy Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek, s akkorra egy morzsa mézeskalács nem maradt a másik asztalon. Hanem ahány gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk előtt, mire a főnök úr visszatért a varjúvadászatról. Sietett szegény feje, mert már az utca végén hallotta a nagy újságot, hogy a Csorbóka boltjában ingyen mézeskalácsot kap, aki Csontos Szigfridet akar venni.

2016. augusztus 11., csütörtök

Egyensúly, energia és koncentráció

Nem tudom, mikor rendeltem aragonitot, azt sem tudom, miért és hogy használtam-e már valamihez. Talán nem, de most találtam egy kis csomaggal és gondoltam, akkor már akár csinálhatok is valamit belőle. 
Azt hiszem, azért rendelhettem, mert gyönyörű, olyan, mint a kalcit és annyira kellemes ránézni. Csak olyat választhattam mellé, ami hasonló érzéseket vált ki belőlem. 
A fluorit is szerelem volt első látásra, az ametiszt meg szinte mindenkinek az.:) 
Az aragonit amellett, hogy gyönyörű, általánosan energetizáló kő. Hatásos az idegesség ellen, segít a belső egyensúly megteremtésében. 
Az ametiszt tökéletesen kiegészíti, hiszen szintén harmonizáló, kiegyensúlyozó kőröl van szó. Javítja a koncentrációs képességet és segíti az ellazulást, alvászavarok ellen is bevethető, és a meditáció során is segítségunkre lehet. 
A fluoridot elsősorban a színe(i) miatt választottam, de nagyszerűen passzol a másik kettőhöz. Nagyon szeretem, akárhonnan nézem, mindig más színekben játszik. Segíti a könnyebb tanulást és a gyorsabb gondolkodást. És... ugye szép? 


2016. augusztus 10., szerda

Oroszlánoknak



Mióta tudok olvasni, mindig az az első, hogy a kezem ügyébe kerülő magazinokban megnézem a horoszkópot. Az első perctől kezdve nem hiszek benne, hogy ugyanaz a pár mondat érvényes lenne rám, az Oroszlán barátaimra és a világban bárhol élő összes Oroszlánra, de biztos, ami biztos. 
Amit még ennél is jobban szeretek, azok a jellemzések. Amióta az elsőt olvastam, biztos vagyok benne, hogy én a legjobb jegyben születtem, ennél tökéletesebben nem is időzíthettem volna  (vagy a szüleim?) és a jellemzések telitalálatok. Nem mintha bármelyik másik jegy bemutatásában is ennyire elmélyedtem volna... lehetséges, hogy némelyikben szintén magamra ismernék, de minek, ha egyszer elsőre megvan a legjobb? (Jó, másodikra ott a Skorpió aszcendensem, rendesen nehezített pálya vagyok a környezetemnek.:)) 

De most komolyan, kinek ne hízelegne, ha ilyeneket olvas "magáról"?

"Legjellemzőbb tulajdonságai: jó szívű, szeretetre méltó, aki mindig ügyel arra, hogy valamiben a többiek fölé kerekedjen. "


"Lelkesedése magával ragadja a környezetét is"

"Alattomos, kicsinyes dolgokra képtelen. Ha támad, csak szemtől szemben teszi, és ezt várja el a világtól is."

"Alapvetően hiú, így nagyon szereti, ha dicsérik és csodálják. Ezt a csodálatot igyekszik nap mint nap kivívni magának. "
(Astronet) 

Ha esetleg ez nem lenne elég, rátehetünk még egy lapáttal: 


"Néhány jellemző tulajdonság címszavakban: őszinte, erős akaratú, nemes érzelmű, becsvágyó, kitartó, nagylelkű, igazságos, nyílt, elszánt, merész, uralomvágyó, előzékeny, bátor, vállalkozó szellemű, heves temperamentumú, befolyásolható, öntudatos, hiú."

"Élni szeret, és ha elismerik, tud élni hagyni is. Környezetét jól orientálja, azzal a feltétellel, hogy ő legyen a magja. Tud parancsolni, és tudja akaratát érvényesíteni. "

"Egy olyan világban, ahol a szabad vállalkozás zöld utat kap, az Oroszlán típusú embernek nem kell rettegnie. Vállalkozó szellemére, magabiztos fellépésére szükség van a világban. Ön személyével mer felelősséget vállalni azért, amit csinál, és a területért, amit megkap. Tud szervezni, és jó érzékkel választja ki az embereket egy-egy adott feladatra. Ha mindezt összekapcsolja szépérzékével, gyógyító, gondozó, pedagógus hajlamával vagy bármely, horoszkópjában hangsúlyos készséggel eredményes tevékenységet végezhet."
(Harmonet)

És ha valaki még mindig nincs meggyőzve, hogy a lehető legjobb jegyről van szó: 

"Félnek a középszerűségtől, ezért keresik a kreatív lehetőségeket és szerepeket, amikben vágynak megtalálni önmagukat, felfedezni, hogy kik is ők valójában."
"Miért szeressük?
  •     becsületesek és lojálisak
  •     a gyengék védelmezője és megmentője
  •     ritkán van rossz hangulatuk
  •     szeretnek adni
  •     spontán megnyilvánulásaikért
  •     kiállnak a párjuk mellett
  •     kiváló az intuíciójuk
  •     szívből jövően nyitottak és lelkesek
  •     igényesek, szeretik a jó dolgokat
  •   mesebeli hősök
  •     udvariasak és figyelmesek
  •     gyermekien naivak"
  • (NLCafé)
Jogos a kérdés, hogy kerülnek ide az ékszerek. Nem szoktam "csillagjegyes" ékszereket csinálni, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy eszembe nem jutna fölfűzni egy csomó hegyikristályt és azt mondani, hogy ez márpedig az Oroszlánok karkötője. Pont ezt gondolom erről, mint a napilapok horoszkópjairól: gyorsan el lehet adni, de nincs benne semmi. Legföljebb visszajön egy vásárban a helypénz. De mivel alapvetően ugye hiszek a kövekben, abban is hiszek, hogy össze lehet kapcsolni akár a csillagjegyeket is bizonyos kövekkel. De mivel sokfélék vagyunk, soha nem egy csillagjegy-egy kő párosításban gondolkodom. Ha olyan kérés érkezik, hogy "Szeretnék egy Mérleg karkötőt", akkor egész biztosan tapogatózom még egy kicsit és nem egy Mérleg karkötő születik, hanem egy személyre szabott.
Most fogtam a mindentudó könyvemet és összeszedtem az Oroszlánokhoz rendelt néhány követ, így készült ez a karkötő. 
Akad benne karneol, hegyikristály, citrin, jáspis, gránát és tigrisszem, minden, amit egy Oroszlán csak kívánhat! :) 


Gyorsan még a végére: nem fogok senkivel vitába bonyolódni sem az asztrológiával, sem a jellemzésekkel, sem az újságos horoszkópokkal kapcsolatban. Nekem ez játék, ha betalál, hurrá, ha nem, nem fogom a sorsom alakulását a csillagokra! Rendes Oroszlán ezt sosem engedné ki  a kezéből! :) 

2016. augusztus 9., kedd

Tűzd ki!

Mindig elfelejtem, hogy anyukám csak akkor látja, hogy mit csinálok, ha ide teszem ki.:) Mert minden hajnalban kitotyog a nagyszobába, ha nem tud aludni és megnézi a laptopján, hogy mit műveltem. Úgyhogy mutatom, anya, ezek a tegnap estiek! :) 

Az másik blogomon (ugye azt is olvassátok?) ebben a bejegyzésben és ebben a másikban (anya, rá kell klikkelni a színes szavakra és akkor látod!:) )sokat használtam mostanában a "kitűzni" szót, igaz, ott kicsit más értelemben. De mindegy, mert ha bármit kitűzünk, az jó, vagy előre visz, vagy jól néz ki. 
Néhány hónappal ezelőtt vettem kb. 10 kitűzőalapot, megcsináltam, amiket kellett, a többit pedig  szépen elraktam a dobozba, majd tökéletesen megfeledkeztem róluk. Ez néha előfordul velem, általában a "jé, nekem van ilyen ruhám?" kérdéssel megtoldva. De ilyenkor mindig megörülök nekik, tegnap is így történt. 

Elég ritkán csinálok kitűzőket, de a egyszer elkap a láz... 
Két kitűző született tegnap este. Az Alice medált nyakláncon már sokat láthattátok, gondoltam, pont passzol a nagyobb alaphoz. És tényleg! :) Monjuk azt nem ajánlom, hogy valaki könnyű kis selyemruhára tűzze Alice-t, elég komoly az a tű, de mondjuk őszi kabátokon, sálakon, táskákon elég jól nézne ki! 7,5 cm hosszú.


A másik valamivel kisebb alapra került (5 cm) és nem is nagyon fűznék hozzá kommentárt. Illetve annyit, hogy a kék az nem ásvány, hanem macskaszem gyöngy, nagyon szép szerintem, a fehér howlit, a piros pedig jáde. 




2016. augusztus 3., szerda

Nyaralás helyett

Nem tudom, említettem-e már, hogy én idén nem nyaralok. Legalábbis egyelőre úgy néz ki, és mivel beleszaladtunk az augusztusba, esélyes, hogy sikerül megvalósítani ezt a tervemet! Ezzel együtt mégis nagyon jó ez a nyár, hiszen csupa olyan dolgot csinálok, amit szeretek és aminek értelmét látom. 
Vannak napok, mikor reggeltől estig dolgozom, és vannak olyanok (igen, hétköznapok is), amikor reggeltől estig barátokkal találkozom, múzeumba megyünk, nappal kávézunk, este sörözünk, néha egy-egy színházi élmény is befigyel... rég volt ilyen jó nyaram Szegeden! Lehet, hogy valamelyik nyugis napon még a kies Algyő strandját is becélozom, hogy meglegyen a vízpart és a napsütés is. 
És persze minden nap kicsit fájó szívvel nézem végig a pont egy évvel ezelőtti nyaralós képeimet, de abban a boldog tudatban, hogy jövőre úgyis ott leszek! :) (Készülj, Bubu!!!)
Szerencsére a barátaim gondoskodnak róla, hogy kapjak valamit a nyaralós életérzésből. Krisztától például nagyon penge töncsiket kaptam (minden töncsi, amibe bele lehet tenni valamit), Ildi pedig hozott nekem csodaszép kagylókat Görögországból, így könnyű volt kellékeket találnom az új ékszerekhez.
 

A zöldes fülbevaló jáde és karneol, a lila jáde és ametiszt. Nem foglalkoztam a hatásokkal sem ezeknél, sem a többinél, csak a színek érdekeltek. Mert nekem most ilyen ez a nyár, harsány zöld és kicsit narancsos és finom sárga. A lilát meg egyszerűen csak szeretem. Ugyanígy a karkötőnél sem érdekelt más, csak hogy vidám és élettel teli legyen a végeredmény. Szerintem sikerült. Csak egy kis jáde, korall, rózsakvarc, karneol, mookait, aventurin és hegyikristály kellett hozzá. 

Múlt héten megnéztük a Pompeji-kiállítást (most ezt komolyan így kell írni??? minden oldalon így van, de kételkedem...), mindhárom kiállítóhelyen. A Kass kivételével szívből ajánlom mindenkinek, de ha valakit érdekel kb. 10 festmény, amik tutira csak azért kerültek oda, hogy a Kass se maradjon ki ebből a buliból, akkor hajrá, ne hagyja ki azt sem. Nem állítom, hogy a kiállítás ihlette a lávaköves karkötőt, de az tény, hogy miután kész lett, egyből az jutott róla eszembe! 
Akinek még hátra van a nyaralás, élvezze ki és meséljen sokat, hogy egy kicsit én is töltekezni tudjak, aki pedig hozzám hasonkóan skipeli ezt a programot, az nézzen körül "otthon" legalább, tuti, hogy nem csak Szegeden vannak tartalmas, érdekes programok és jó barátok!