2013. április 27., szombat

Hétvégi játék

A játékra jelentkezés határideje 2013. április 28. 12 óra! Köszönöm szépen mindenkinek, aki ezen a napos, meleg hétvégén velem játszott! 47-en jelentkeztetek a játékra, a random.org segítségével a 15. játékos lett a szerencsés nyertes, aki nem más, mint 
Szohrné Ecker Zsuzsa!
Zsuzsának szívből gratulálok, a többieknek köszönöm a részvételt!

2013. április 23., kedd

Kötünk valamit?

KicsiKatóval ötleteltünk. Régebben már nézegettem ezeket, de mivel én nem kötök (vagyis de, néha sálat, mást sajnos nem tudok), így mindig csak megnéztem, megcsodáltam és továbbléptem. Tudtam, hogy tudnék ilyet csinálni, de valahogy mindig elmaradt. Aztán Kata megemlítette, mi lenne, ha... Ő már csak tudja, mire van egy kötős-horgolós varázslónak szüksége. :) Kata inspirációjára készült az első szett kötésjelölőm. Mit szóltok hozzá?  
Holnap készülnek majd normális képek is, de ezeket most nagyon szerettem volna megmutatni.:) 

2013. április 19., péntek

Közeledik, közeledik....

Elég sok mindenről elmondható, hogy egyre közelebb van. A nyár, a borfesztivál, a spárgaszezon, ééééééés... és persze az érettségi. Uramisten, milyen ideges voltam tavaly ilyenkor! És persze nem csak én, hanem a kicsi osztályom is, de aztán csak megúsztuk valahogy. Most ilyen gondjaim nincsenek (jó, igen, kicsit hiányzik), érettségi előtt azonban most is sokan állnak. Rájuk gondolva állítottam össze a legújabb Kívánság karkötőmet. Van benne egy kis rodonit a vizsgadrukk leküzdéséért, citrin az önbizalom növelésére és az iskolai gondok kezelésére, és persze ametiszt, ami a koncentrációt segíti. Nem mellesleg szerintem csodaszép és gazdátlan! :)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem néha egyben látni, amit csináltam. Úgyhogy megint összepakolgattam egy montázst az elmúlt két napból.
Teljesen beleszerelmesedtem ezekbe a fagolyós karkötőkbe. Biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb Kecskeméten járok (többeknek jelezném, hogy ez csütörtökön lesz!), akkor muszáj lesz beszereznem egy újabb adagot a kerámiagyöngyökből. Persze, ha lesz még belőlük. Őszintén remélem. Mindig azt hiszem, hogy az tetszik a legjobban, amivel épp elkészültem, de aztán jön a következő. Már csak egy gyöngyöm van és  az valószínűleg nem karkötőre kerül, de komoly terveim vannak azzal is. 
És ha már montázsok, akkor azt is szeretem látni, mik találtak mostanában gazdára, úgyhogy néhányat ezek közül is válogattam. 

2013. április 16., kedd

Tavasz, Rozi, kalandok

Olyan hihetetlen, hogy még a múlt héten is csizmában és télikabátban vonatoztam! Átugrottunk egy évszakot, itt a balerina és a könnyen indokolható ruhavásárlás ideje, a tavaszi kabát meg... hát az kimaradt gyakorlatilag. Mindegy. És ami a legjobb a hónélküliségben: ROZI!! Rozi még mindig a biciklim, aki megóv a tömegközlekedés megpróbáltatásaitól tavasztól a tél elejéig. Nem mintha a biciklis közlekedés nem járna megpróbáltatásokkal, de ezeket ilyenkor még nagyon élvezem. És azt is, hogy fura népségekkel találkozom nap mint nap. A kedvencem az Önérzetes Gyalogos, aki tökéletes biztonságban érzi magát, miközben magabiztosan sétálgat a bicikliúton és még neki áll följebb, amikor rádudálok.( Rozin nem csöngő van, hanem rózsaszín duda...) Ilyenkor megáll, és elkezd magyarázni, kiabálni, megjegyzéseket tenni, ki-ki vérmérséklete szerint. Háááát... én az év felében gyalogosként működöm, de még a legnagyobb hóban is figyelek arra, hogy ne a bringaúton mászkáljak, mert ismerek néhány elvetemültet, akiket semmi nem tarthat vissza a biciklizéstől. Aztán ott vannak azok a  kismamák, akiknek valamiért meggyőződésük, hogy aminek kereke van, annak a bicikliúton a helye. Nem. Ugyanúgy nem, ahogy a bicikliút nem leállósáv és nem parkoló. Ma csak ketten nyitották rám az ajtót, mert föl sem merült bennük, hogy esetleg jöhet egy biciklis.
Mondjuk amúgy is azt gondolja néha az ember lánya, hogy esetleg láthatatlan, mert az autósok sokszor tesznek úgy, mint ha ránk nem kéne figyelni. Ma hárommal is találkoztam a legrosszabb típusból. Nem, nem a kopasz BMW-s pasi az, neeem. Azoknál legalább tudom, hogy se fék, se index, a bringás meg nem ember, úgyhogy velük vigyázok. Hanem a smartos szőke nő... atyaisten. Borzasztó, kiszámíthatatlan, kikerülhetetlen, közveszélyes. Nyilván ha tudna vezetni, rendes autója lenne, de ezt a  kombinációt nem szabadna a forgalomba engedni. A maiakat legalábbis kivétel nélkül.És amúgy is, az egy szappantartó, nem egy autó. Ha meg feltételezzük, hogy autó, akkor kéretik úgy is viselkedni a benne ülőnek.
És persze a bicikliút is mókás terület, a mai legédesebb az a  bácsi volt, aki egy hatalmas női biciklin csalinkázott előttem, pontosan annyira uralva a járművet, mint én, amikor elmagyaráztam nagyapámnak, hogy nyugodtan leveheti a pótkerekeket, én már tudok nélkülük biciklizni. Nem kellett volna. Szerencsére elég hamar sikerült elmennem mellette, aranyos volt, ahogy félig kinyújtott nyelvvel, borzasztóan koncentrálva tekert! :) 
És  mivel ez egy ékszeres blog, ugye- újra megmutatnék pár dolgot, plusz felhívnám rá a figyelmet, hogy a biciklifityegő-készletem gyakorlatilag kimeríthetetlen! 


Amit pedig nem én csináltam, hanem Dorcy, akinek a termékeit Meskán itt találod, és amit azóta imádok, mióta nálam van: 
Ja, és ami majdnem lemaradt, pedig tényleg érdekes látvány lehet: a biciklis, aki elfelejti, hogy a bringa nem autó és nem szoba, és teljes beleéléssel énekel a biciklin:
"This is what it's all about 

No one can slow us down 
We ain't gonna stop until the clock runs out 
Bottoms up 
I can handle all of us 
So get your bottles up 
Drinkin' every drop until it all runs out 
Another round, fill 'er up 
Hammer down, grab a cup, bottoms up 
Ohh, bottoms up"



2013. április 12., péntek

A kis herceg

Ilyen az első kis herceges poszterem :) 
Piros-kék palást, aranyhaj, csengő hang... Rajongásom közismert, határtalan és hosszú évekre (ha nem évtizedekre) visszavezethető. Az első párizsi út (1995) legértékesebb relikviája egy kis herceges poszter volt, amit követett később egy újabb, aztán egy kis herceges Parker toll, és erős a kísértés egy csukott kígyós tetoválásra. Esetleg egy olyanra, amin a kis herceg épp a madarakkal repül, csak annak a helyét még nem tudom elképzelni.:)
Egész mást keresgéltem a neten, mikor kb. egy hónapja ráakadtam a kis herceges medálokra és teljesen nyilvánvaló volt, hogy égető szükségem van rájuk. A hét elején végre meg is érkeztek és tegnap este elkészült belőlük az első szett. A képek elég ...hmmm... gázok, de nem sütött a nap és nagyon meg akartam még reggel csinálni. Nem arany színű a kissrác, hanem réz.:) 
Jáde, howlit és korall idézi föl a kis herceg színeit. Azt hiszem, ma meg is sétáltatom! :) 

A poszt zárásaként pedig álljon itt az egyik kedvenc idézetem a műből. Bár ennyi energiával gyakorlatilag az egészet bemásolhatnám...
"- Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. Azonfölül egy ajándékot is adok neked.
Megint nevetett.
- Ó, kedves kis barátom, hogy szeretem hallani a nevetésedet!
- Éppen ez lesz az ajándékom... olyasforma, mint a víz...
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."



2013. április 10., szerda

Fa és kerámia

Tegnap Kecskeméten véletlen megint az utamba került a Gyöngyvilág. Egyszerűen nem tudtam volna másfele menni, sem egy utcával feljebb, sem egy utcával lejjebb... Pont a Kőhíd utcán kellett. És én esküszöm, nem akartam bemenni, de valami erő beszippantott. Abban biztos voltam, hogy ásványokat nem fogok venni, gondoltam, csak körbenézek és kijövök, ha már valahogy belülre kerültem. Nyilván nem ez történt. Memóriadróttal, szerelőpálcával és gyönyörű kerámiagyöngyökkel távoztam röpke 30 perc múlva (kicsi az üzlet, na....). Már a vonaton tervezgettem fejben, hazaérve pedig elkészült az első karkötő fagyöngyök és az egyik kerámia felhasználásával. 
 
 Azóta megérkeztek a picuri, 6 mm-es fagolyóim is (fél kiló, csak kihúzom velük egy darabig :) ), de ehhez a karkötőhöz 10 és 15mm-es bogyókat használtam. 
Ez az ékszer valószínűleg az enyém marad, mert már kész volt, mikor észrevettem, hogy a kerámia kicsit hibás (addig  rózsaszín köd volt a szemem előtt), pont úgy néz ki, mint a kedvenc bögrém széle. Engem a bögrén sem zavar, itt sem zavar, szívesen fogom hordani! 
Persze ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megszerezze, állok elébe, természetesen erősen kedvezményesen!