2016. május 30., hétfő

"E koponyának egykor nyelve volt"

Vannak olyan motívumok, figurák, amik időről időre visszatérnek nálam. Vagy azért, mert nagyon szeretem őket, vagy azért, mert elképesztően nagy tételben rendeltem be valamikor, a mai napig van még például vagy 200 ezüst színű biciklim.:) És akad néhány olyan is, ami az elmúlt 5-6 évben nem véletlenül nem került a kezembe. A koponya ilyen. Nem érdekelt soha, hogy "trendi" vagy "jól eladható", valamiért nagyon tudatosan távol tartottam magam tőle. Amikor tetováláson gondolkodtam (vagy most, amikor újra gondolkodom), akkor sem merült fel, pedig ha keresnék valami statisztikát, biztosan azt találnám, hogy  a leggyakoribb tetovált minta a koponya. 
Aztán egy áprilisi estén hirtelen felindulásból rendeltem néhányat, majd rövidesen el is feledkeztem róla egészen addig, amíg az új postás be nem dobta a postaládámba. Rövid egyeztetés után első körben készült néhány karkötő lávakővel és/vagy acháttal. Már itt rá kellett jönnöm, hogy hiába minden ellenérzés, ez bizony tényleg egy dekoratív dolog és baromi jól néz ki ékszerben.  
Szerencsére nem csak én gondoltam így, sőt, kiderült, hogy velem ellentétben sokan nagyon kedvelik a  koponyákat. El is készült az első szett matt fekete achátból, egy hosszabb nyaklánc és egy pár fülbevaló lett a végeredmény. Azt nem mesélem el, mennyire szürreális érzés volt, mikor a szett fényképezésekor kiírta a gépem: "Pislogás felismerve!"  
 


 És hogy a hosszát is jól lássátok: 
A végén pedig álljon itt egy gyors JÁTÉK! (Amire igyekszem a Facebookon NEM felhívni a figyelmet...) Úgyis kíváncsi vagyok, vajon hányan olvassák végig a bejegyzéseimet.:) Azok közül, akik az én kiszámíthatatlan (mondjuk legyen 7 órás) csütörtök reggeli ébredésemig megírják itt a blogon egy megjegyzésben vagy a Facebook oldalon kommentben, hogy kinek melyik művéből származik a címben lévő idézet, valaki egy fekete koponyás fülbevaló boldog tulajdonosa lesz. 

És hogy teljes legyen a kép, álljon itt kicsit hosszabban is: 
"koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?"

Update: A random.org segítségével sorsoltam, a fülbevaló Varga Katalinhoz indul majd! :) 

2016. május 16., hétfő

Ballagásra

Bölcsödéből is, óvodából is ballagnak hamarosan a kicsik, köztük a barátnőm gyerekei is. Az óvónéniknek karkötők készültek, hegyikristályból és jádéból az egyik, akvamarinból, aventurinból, hegyikristályból és howlitból a másik.


A karkötők az óvónénik kedvenc színei alapján készültek, a bölcsis könyvjelzők a kövek hatásai és a fityegők miatt lesznek személyre szabottak. Remélhetőleg minden megajándékozott magára ismer  ezekben a figyelmességekben és évek múlva is ez a két szőke gyönyörűség jut majd eszükbe, ha rájuk néznek! :) 



2016. május 7., szombat

A komfortzónán túl



2016. január... Néhány dolog bőven kívül esik a komfortzónámon. Mondjuk a hajnali ötkor kelés eléggé ilyen, ha ezt ráadásul szombaton teszem, hónapokon keresztül, akkor halmozottan. Budapest szintén minden szempontból kívül esik a komfortzónámon, földrajzilag is, időben is, nyomós indok nélkül nem indulok neki. Elfogadni, hogy engem tanítanak és nem én tanítok? Ne már... Vonat újra? Duplaplusznem. Beülni más autójába? Idegenébe? Én? Kizárt!!! Aztán egyszer csak arra gondoltam: 

És épp ideje volt, hogy elkezdjenek csodák történni.

Most úgy érzem: Budapest? Ugyan már, másfél óra kocsival, ha nem az enyémmel, még jobb, ráadásul egy csomó érdekes emberrel megismerkedhetek. Szombat öt óra? Ezerszer könnyebb, mint bármelyik hétköznap a hét órás kelés! Tanulni? Igenigenigen! És ehhez csak egyetlen egy döntést kellett meghoznom: hogy elmegyek a Vista Verde nyílt napjára és hagyom, hogy magukkal sodorjanak az események. Még észbe sem kaptam, és már ott, a nyílt napon kitöltöttem a  jelentkezési lapot. Rövid időn belül pedig egy nagyszerű csoportban találtam magam, csupa nyitott, kíváncsi, motivált ember között, egészen fantasztikus tanárokkal, akik lelkesen, hittel, felkészülten, lenyűgöző szakmai tudással terelgettek minket, vigyázva ránk, ha arra volt szükség, keményen hajtva, ha a helyzet úgy kívánta, mindezt azért, hogy nemsokára elmondhassuk: life coachok lettünk. Még persze nem, a vizsga még előttünk áll, de a képzésünk ma véget ért. Illetve...azt hiszem, az első szakasz zárult le, innentől ez végtelen tanulás, de alig várom, hogy folytathassam. 
Érdekes és értékes emberekkel töltöttem nagyon hasznos napokat, megkockáztatom, hogy új barátságok születtek, pedig nehezen mondom ki ezt a szót! :) Rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam, többet, mint az elmúlt...ööö.. 10 évben összesen (annyi biztos...), azt hiszem, ezt mindannyian elmondhatjuk. Három-négy hete éreztem azt, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott bennem, erre a változásra nagyon régóta szükségem volt. Vagy lehet, hogy most billentem vissza az eredeti állapotba? Franc se tudja, mindegy is. De most nagyon jó. 
Ma befejeződtek a szombati korán kelések és elbúcsúztunk  megköszöntük a mentorainknak mindazt, amit eddig tőlük kaptunk. Én biztos, hogy nem búcsúztam, Besnyi Erika, Séra Attila és van der Meer Gabi, nem szabadultok tőlem ilyen könnyen! :) 
És amiért ennek itt a helye, az ékszeres blogomban, az a háladoboz, amit a csoportunk készített és amibe mindenki rakott egy-egy olyan valamit, amiről majd eszükbe jutunk, nehogy véletlenül kicsit nyugtuk legyen! :) Én... mi mást? 
A képek minőségéért most elnézést kérek, este tízkor tegnap nem voltak épp ideálisak a fényviszonyok-és ez most annyira, de annyira nem érdekelt!

 Köszönöm a nagy medvés öleléseket, a nagyon finom, nagyon okos, nagyon építő kritikát és a szárnyakat!