2016. május 7., szombat

A komfortzónán túl



2016. január... Néhány dolog bőven kívül esik a komfortzónámon. Mondjuk a hajnali ötkor kelés eléggé ilyen, ha ezt ráadásul szombaton teszem, hónapokon keresztül, akkor halmozottan. Budapest szintén minden szempontból kívül esik a komfortzónámon, földrajzilag is, időben is, nyomós indok nélkül nem indulok neki. Elfogadni, hogy engem tanítanak és nem én tanítok? Ne már... Vonat újra? Duplaplusznem. Beülni más autójába? Idegenébe? Én? Kizárt!!! Aztán egyszer csak arra gondoltam: 

És épp ideje volt, hogy elkezdjenek csodák történni.

Most úgy érzem: Budapest? Ugyan már, másfél óra kocsival, ha nem az enyémmel, még jobb, ráadásul egy csomó érdekes emberrel megismerkedhetek. Szombat öt óra? Ezerszer könnyebb, mint bármelyik hétköznap a hét órás kelés! Tanulni? Igenigenigen! És ehhez csak egyetlen egy döntést kellett meghoznom: hogy elmegyek a Vista Verde nyílt napjára és hagyom, hogy magukkal sodorjanak az események. Még észbe sem kaptam, és már ott, a nyílt napon kitöltöttem a  jelentkezési lapot. Rövid időn belül pedig egy nagyszerű csoportban találtam magam, csupa nyitott, kíváncsi, motivált ember között, egészen fantasztikus tanárokkal, akik lelkesen, hittel, felkészülten, lenyűgöző szakmai tudással terelgettek minket, vigyázva ránk, ha arra volt szükség, keményen hajtva, ha a helyzet úgy kívánta, mindezt azért, hogy nemsokára elmondhassuk: life coachok lettünk. Még persze nem, a vizsga még előttünk áll, de a képzésünk ma véget ért. Illetve...azt hiszem, az első szakasz zárult le, innentől ez végtelen tanulás, de alig várom, hogy folytathassam. 
Érdekes és értékes emberekkel töltöttem nagyon hasznos napokat, megkockáztatom, hogy új barátságok születtek, pedig nehezen mondom ki ezt a szót! :) Rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam, többet, mint az elmúlt...ööö.. 10 évben összesen (annyi biztos...), azt hiszem, ezt mindannyian elmondhatjuk. Három-négy hete éreztem azt, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott bennem, erre a változásra nagyon régóta szükségem volt. Vagy lehet, hogy most billentem vissza az eredeti állapotba? Franc se tudja, mindegy is. De most nagyon jó. 
Ma befejeződtek a szombati korán kelések és elbúcsúztunk  megköszöntük a mentorainknak mindazt, amit eddig tőlük kaptunk. Én biztos, hogy nem búcsúztam, Besnyi Erika, Séra Attila és van der Meer Gabi, nem szabadultok tőlem ilyen könnyen! :) 
És amiért ennek itt a helye, az ékszeres blogomban, az a háladoboz, amit a csoportunk készített és amibe mindenki rakott egy-egy olyan valamit, amiről majd eszükbe jutunk, nehogy véletlenül kicsit nyugtuk legyen! :) Én... mi mást? 
A képek minőségéért most elnézést kérek, este tízkor tegnap nem voltak épp ideálisak a fényviszonyok-és ez most annyira, de annyira nem érdekelt!

 Köszönöm a nagy medvés öleléseket, a nagyon finom, nagyon okos, nagyon építő kritikát és a szárnyakat! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése