2015. december 30., szerda

A második

Augusztus előtt ebben az évben három blogbejegyzés született, augusztustól a mai napig 40. Ez a negyvenegyedik. Számítsuk mondjuk innen A Nagy Fordulatot, és nem is nyúlunk mellé vele kicsit sem. Kellett ez az utazás, az egész augusztus,a rengeteg élmény, inspiráció, az új nézőpontok, néhány döntés, amiket átgondolni remek alkalom lesz a holnapi nap... Szóval sok szempontból az év második fele sokkal jobban sikerült, mint az első, és sokkal könnyebb volt elkészíteni a második válogatást is. Vagy nehezebb, hiszen sokkal nagyobb termésből kellett szemezgetnem. A nehéz szívvel kiválogatott kedvenceim júliustól decemberig: 
Az ékszerekkel kapcsolatban a legfontosabb döntés az volt, hogy szeptemberben választás elé állítottam magam. Vagy marad szinte minden a régiben és munka után minden nap tanítok, ha pedig marad időm, kedvem, erőm, bármim, akkor csinálok néhány fukszot, néha írok ide valamit, néha feldobok valamit Meskára, VAGY (mivel lemondani nem tudok róla, ezért tanultam, erre készültem évekig) a minimálisra (egy...) csökkentem a  tanítványaim számát és szívvel-lélekkel belevetem magam az ékszerekbe. A szív és a lélek eddig sem hiányzott, de sokszor az idő nem állt rendelkezésre, arra pedig szükség van, nem is sejtettem mennyire, amíg minden lehetségest rá nem szántam. Az elmúlt fél év messze engem igazolt, minden egyes befektetett perc százszorosan térül meg, amikor kapok egy-egy levelet, képet, beszámolót valami olyan eseményről, ahol az én köveimet viseltétek (emlékeztek  például erre az esküvőre?), mikor tőlem kértek ajándékot a családotoknak vagy a barátaitoknak... Köszönöm még egyszer.
Kicsit átalakítottam így év végén a blogot is, hogy könnyebben eligazodhassatok, a fönti menüsor és a keresőmező megkönnyíti a tájékozódást, a fejlécben most az egyik nagy szerelem menyasszonyi szettemet láthatjátok. Frissült a betűtípus, a színek, az elosztás. Nagyon sokat dolgoztam vele és nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Kicsit faramuci módon azt is remélem, hogy sokan észre sem veszik a  változásokat, mert az azt jelentené, hogy valamiféle egységesség és harmónia eddig is megvolt és meg is maradt. (Zárójelben: nagyon tanulságos volt átnézni majdnem 5 év minden egyes bejegyzését. Nagyon sok ékszert újragondolnék és nagyon sokat büszkén vállalnék a mai napig. Ha most kezdeném, az elejétől kicsit máshogy csinálnám a blogot is, de most azt hiszem, elkaptam a fonalat.)  Igyekszem maradni az augusztus óta felvett iránynál és továbbra is az augusztus óta érzett tudatossággal dolgozni az ékszerekkel és a bloggal is. 
Nagyon szépen köszönöm, hogy velem voltatok 2015-ben és remélem, 2016-ban is sok közös pillanatunk lesz!

A jó kis iránytűs képet itt találtam.

2015. december 28., hétfő

Az első

Mármint az első fele. Az évnek. Így december vége felé mindenki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy visszatekintsen és összegezzen, én is így vagyok ezzel. Azt gondoltam, a karácsony környéke és az év végi szabadság ideális lesz erre, két hétre leteszem a fogókat is, szépen átgondolom és megtervezem a jövő évet.

Még nincs semmi veszve, egy teljes hetem van még erre a projektre, és lassan képes leszek kitörni a kaja-alvás-kaja ördögi köréből. A mérlegemet egyelőre jól eldugtam (persze előtte elkövettem azt a hibát, hogy ráálltam-azóta azt mantrázom, hogy elromlott vagy lemerült, és fölírtam az elemet a bevásárlólistámra...), a figyelmemet pedig igyekszem mással lekötni, néha órákra le tudok jönni a cuccról. Ezek az órák pedig kiválóan alkalmasak tervezésre, visszanézésre.  

És ha visszanézek, akkor rá kell jönnöm, hogy nagyon éles határvonal húzódik az ékszerek szempontjából 2015 első és második fele között, azzal a kis eltolódással, hogy a második fele nálam augusztusban kezdődött. Ha visszalapoztok kicsit, azt hiszem, ez a blogban is nagyon jól nyomon követhető. Nehezebb dolgom volt, mikor az év első felét próbáltam egy montázsban összefoglalni, hiszen augusztustól jóval többet tettem bele az ékszer-buliba. Több időt, energiát, lelkesedést, tudatosságot- és ez nem jelenti azt, hogy előtte ezek hiányoztak. Legföljebb az idő, de nem is gondoltam, hogy ez milyen egyszerűen áthidalható kérdés. 
Fogadjátok szeretettel az első félév ékszereiből készült teljesen szubjektív válogatást! 


A képeket innen és innen kölcsönöztem, kivéve persze az ékszerest.

2015. december 20., vasárnap

A jól megérdemelt


Idén már nem dolgozom. Bár év közben eléggé elfáradtam, most jó érzés, hogy maradt annyi szabim, hogy holnap már zavartalanul készülődhessek. Vettem tündér kicsi fát, égnek a gyertyáim, összekészítve az összes ajándék, holnap csomagolok, megsütöm A Híres Karácsonyi Süteményt... Jó lesz! :) És mondanám, hogy idén már ékszert sem csinálok, de ez nyilvánvalóan nem lesz igaz. Biztos vagyok benne, hogy kedden már leülök és nekiállok azoknak, amiket nem karácsonyra kértetek, hanem kaptam egy kis haladékot. Nem fogok visszaélni vele, lesz itt nemsokára rózsakvarc nyaklánc és pirit szett is. 

Köszönöm szépen mindenkinek a rengeteg karácsonyi kérést, rendelést, remélem, sikerül örömet okozni az ékszereimmel és jó sok fényképet küldtök majd, amiket megoszthatok mindenkivel. Főleg azért, mert karácsony előtt erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne spoilerezzek és mindenkinek meglepetés legyen, amit kap! Egy képet különösen várok! ;) 

Most egy kicsit tényleg pihenek, mondjuk egy hetet. Tervezek néhány változtatást a bloggal kapcsolatban is, talán egy hét alatt meg is valósítom. Csak most bevackolok egy kakaóval a rénszarvasos plédem alá, megcsinálom a körmöm, nézek egy kis Odaátot és hangolódok tovább abban a boldog tudatban, hogy két hétig nem kell beállítanom az ébresztőórát! 

Pilinszkyvel kívánok nektek nagyon jó várakozást a  hátralévő néhány napra! 

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell  tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk."


2015. december 7., hétfő

Jin-jang


Mostanában elég furán működik az agyam. Nem mondom, hogy nem találja a fókuszt, sokkal inkább legalább 13 fókuszt talál egyszerre és mindet meg akarja osztani. Vagy megcsinálni. Vagy kidolgozni. A múlt héten Évi megpróbálta követni a gondolatmenetemet, de ha csak kettővel volt lemaradva, azt már sikernek könyvelte el. 
Most tényleg csak egy fülbevalóról akartam írni pár sort. A következő zajlott a fejemben: fülbevaló-feketefehér-ebonyandivory-nemazmárvolt-royésádám-Jacko?blekorvájt?-jinjang-kiegyenlítődés-rajzóra-Hegyi Füstös-hajszárító-jézusomhogyleszebbőlblog? Kezdem a végén. Illetve a közepén. 
Hetedikes voltam, azt hiszem, mikor új rajztanárt kaptunk. Talán akkor került a suliba, de ebben nem vagyok biztos. Aki kb. velem egykorú (vagy kicsit idősebb), az emlékezhet a Deltácska című műsorra, amiben egy bajuszos kicsi fickó egészen hihetetlenül csuda dolgokat rajzolt a semmiből vagy valami másból és egy pillanat alatt megértettem még én is a rajzai alapján mondjuk azt, hogy hogy működik a hajszárító. Na ő lett a rajztanárunk, Hegyi Füstös László. Az első, akinek a hatására azt mondtam, hogy ezt akarom csinálni, tanár akarok lenni, mert az valami nagyon jó dolog lehet. Lassan 20 éve, hogy meghalt. Nem tudom, mennyire szépíti meg az idő az emlékeimet, de ha fel kell idéznem, kicsit olyan volt, mint Mr. Keating a Holt Költőkből. Még velem is elhitette, hogy igenis tudok rajzolni és egy életre megjegyeztem 12 évesen Seurat, Monet és Manet nevét, hogy mi a pointillizmus és hogy alkotott Van Gogh, rájöttem, hogy le lehet rajzolni egy mesét úgy, hogy közben hallgatom és nem javítják ki a vonalaimat, ha én úgy látok egy fát, ahogy lerajzolom, vagy épp csak úgy tudom lerajzolni. Biztos nem volt hibátlan, sőt, de pontosan tudta, hogy szóljon bizonytalan kamaszokhoz, hogy szerettesse meg (velem legalábbis) örökre a képzőművészetet, hogy hozzuk elő a kreativitásunkat, hogyan merjünk őszintén kérdezni és hogy akarjam azt végig, amíg tanítottam, hogy ennek legalább a felét el tudjam érni a tanítványaimnál. Tőle hallottam először arról, hogy mi a jin és a jang és értettem meg a szimbólumot is. Wiki barátnőnk így fogalmaz: "A szimbólum kettős koncepciója leírja azokat az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes jelenségében." És ezt már 12 évesen értettem. Vállveregetés, ügyes lány. 
És még mindig egy szó sem esett a  fülbevalóról. Alapanyagot rendelgettem, mikor megakadt a szemem azon a kis kerek összekötőn, amit a közepén (vagy a közepe táján) láttok. Ilyenkor persze már megjelenik előttem, hogy mit szeretnék belőle csinálni. Ez természetesen köszönőviszonyban sem volt a végeredménnyel. Nem tudtam eldönteni, hogy nézne ki jobban, több feketével vagy több fehérrel, így megcsináltam mindkettőt, az egyikbe kicsit több kagylóhéjgyöngy, a másikba kicsit több ónix. És mivel továbbra sem tudom eldönteni, így maradt, így lett egy pár. Egymással szemben álló, mégis egymást kiegészítő. Mint a jin és a jang. Mindkettőben van egy kicsi a másikból. Ahogy elkészült, másnap meg is sétáltattam, mert úgy gondoltam, erre nagyon gyorsan le fog csapni valaki, annyira jó lett. Hát... észre sem vették. Vagy legalábbis egy szót sem szólt senki. Jó, oké, minden nap szinte más van a fülemben és belefáradhat a környezetem, hogy dicsérgessen, de ez tényleg olyan szép! Kriszta legalább azt mondta, ő észrevette és MAGÁBAN meg is jegyezte, milyen jó.:) Mit szóltok hozzá? 

A tanár úr képe innen származik, az idézet pedig innen.

2015. december 5., szombat

Az év színe: a rózsakvarc

Mármint a következő évé, 2016-ban minden az egyik kedvenc kövem színében fog pompázni. Legalábbis a Pantone szerint, márpedig ha ők azt mondják, akkor így lesz. Ahogy idén rengeteg bordó ruha és sminkcucc jön velünk szembe, vagy ahogy néhány éve a mandarin, a smaragd vagy épp az orchidea lepett el mindent. Ráadásul a rózsakvarc nem egyedül,hanem a derűs kékkel kézen fogva hódíthatja meg a divatrajongókat, jelentsen bármit is a derűs kék... Jó, persze, már megnéztem, és olyan igazi bugyikék. Az indoklás is érdekes. "A színpár egyfajta egyensúlyt alkot így együtt, megnyugtató rájuk nézni. A páros emellett azt jelzi, hogy a nemek egyenlők és még komolyabb összemosódásuk várható a divatban"  – áll a Pantone.com-on.  Az utolsó, ami erről eszembe jutna, az a nemek közti egyenlőség. 
A mandarinnal és a smaragddal gondolatban kacérkodtam és nagyon is el tudtam volna képzelni magamon legalább kiegészítőként, a Marsala (2015 színe) leginkább a borospohárban vonz, legföljebb körömlakkban jöhet. A rózsakvarc... tényleg az egyik kedvenc kövem, szinte minden hónapban készül rózsakvarcos ékszer, de ha elképzelem magam talpig rózsaszínben,  ő jut eszembe: 
Kicsit jobban szeretem, ha úgy jön be a kolléganőm, hogy látott egy Queen Latifah-filmet és én jutottam eszébe, Babe-bel  annyira nem szeretnék azonosulni. Szóval szinte biztos, hogy az idei (bocs, a következő) év divatszínei már megint nem jelennek meg a ruhatáramban, de legalább ugyanennyire biztos az is, hogy a rózsakvarc továbbra is nagy kedvenc marad. Kőben. Ékszerben. 
És akkor most jöjjön egy okos lányos megoldás. Mutatok is valamit meg nem is. Karácsony előtt mindig kicsit bajban vagyok, mert rengeteg mindent készítek, de alig van olyan, amit meg is mutathatok, mert senki nem szeretné, ha a megajándékozott a Facebookon vagy itt fölfedezné a majdani ajándékát. Így van ez most is, mégsem bírom ki, hogy legalább egy kicsit ne dicsekedjek. Persze a lényeg nem látszik.:) És micsoda véletlen, hát nem az év divatszíne került elő? 

A nem ékszeres képek forrása a Pinterest. 

2015. december 3., csütörtök

Ajánló - Mom With Five

Hétvégére terveztem ezt a bejegyzést, de mivel ma délután egy kis nem tervezett pihenőre kényszerülök, úgy gondolom, nem is kell jobb alkalom. Amúgy semmi baj, csak annyira elöntött a takony, hogy mindenkinek jobb, ha ágyban, párnák közt, teával és laptoppal töltöm a nap hátralévő részét. 
Nem nagyon szoktam blogokat ajánlani. Illetve átfogalmazom. Eddig nem nagyon ajánlottam blogokat, pedig van néhány olyan a tarsolyomban, amit imádok olvasni és amit szívesen megosztanék veletek is. Noch dazu amúgy is tervezek néhány olyan dolgot, amit eddig nem nagyon szoktam, legyen mondjuk ez az első.
Barbarával és a Mom With Five bloggal kezdem a sort, pont nem egy olyan bloggal, amit hosszú ideje olvasok. Néhány hete egy kedves barátnőm szólt, hogy a karácsonyi időszakban Barbara kézműveseket ajánlana a blogján, jelentkezőket keres. Megragadtam az alkalmat, így én is bekerülhettem az oldalsávban látható kézművesajánlóba. Köszönöm.:)
Már a blog címe is elég beszédes. Már az is csodálattal tölt el, ha azt látom a környezetemben, hogy valaki 3-4 gyerekkel képes viszonylag ép ésszel menedzselni az életét, na de öttel? És úgy tűnik, igen, Barbarának ez sikerül. Olvashatunk nála természetesen arról is, hogy milyen az élet öt gyerekkel, de ha valakinek ne adj'isten kevesebb van, esetleg egy sincs (magasban a kezem), akkor is találunk hasznos és érdekes írásokat. Én most épp azon gondolkodom, hogy a serpenyős-bögrés pizzának vagy a citromos-márványos kuglófnak álljak-e neki... Persze ma délután valószínűleg egyikre sem kerül sor, jó, ha a következő adag teáig elvonszolom magam. Viszont nagyon jó programnak ígérkezik Barbara blogjának a lapozgatása. Kezdem mondjuk az utazásokkal, nagyon remélem, hogy a jövőben hasznosítani tudom majd például azt a tudást, amit a norvég fjordok fotózásáról szerzek. Tényleg, meséltem már, hogy mióta skandináv krimi-függő lettem, úgy érzem, muszáj lesz egy kis időt Norvégiában töltenem?

A kép a Mom With Five oldalról származik.

2015. november 27., péntek

Tényleg csak 48 óra???

Éreztétek már úgy, hogy annyi mindent kellene csinálni, még inkább annyi mindent SZERETNÉTEK csinálni, és nem jut mindenre idő? Halomban állnak az elolvasásra váró könyvek legalább 3 különböző témában, el kéne jutni edzeni, adventi koszorút szeretnék csinálni (leginkább adventi izét, nem ragaszkodom a koszorúhoz egyáltalán), szeretnék a későn ébredőknek egy csomó ékszert csinálni, hogy legyen miből válogatni, ha bevillan az "úristenméga zsuzsinaknemtudommitadokkarácsonykor" vagy a "kihúztamazsuzsitamunkahelyemendenincsötletem", szeretnék főzni, mert mennyivel egyszerűbb lenne újra saját, finom kaját hordani a munkahelyemre minden nap, és persze szeretnék új recepteket is kipróbálni, el kell menni vásárolni, az ágyamon hever egy jövő évi projekttervező, ami átgondolásra és kitöltésre vár, meg szeretném csinálni a kártyás házimat, el kell mennem vásárolni, szeretnék a barátnőmmel kávézni... Mennyi időm is van erre? Olyan...40 óra? Hát...legalább a mosógép már megy! 
És persze fényképeket is szeretnék csinálni, hogy megmutassam, mik készültek a héten. Amíg ez megvalósul, sajnos be kell érnetek néhány telefonos képpel, az első fülbevalóról csak akkor lesz másmilyen, ha a kedves új tulajdonos lő egyet, mert még meleg volt, mikor már becsomagoltam.:)
Egyszerű, de nagyon édes howlit fülbevaló készült Éva kérésére, imádom ezt a köztest, ami a két bogyó között van. A karkötőknek még van esélyük normális megörökítésre. A citrines a pénzmágneses karkötőm reinkarnációja, a korallos ismét az energiavámpírok elleni hatékony védekezést szolgálja, a középső pedig kék és zöld aventurin. Nem igazán láttam magam előtt ezt a kék-zöldet, mikor olvastam a kérést, nem is egy nap alatt vadásztam le a kék aventurint, de a végeredmény a megrendelőt igazolja! 
A dobozban pedig egyelőre összedobálva medálból és fülbevalóból álló szettek kavarodnak egymással, howlit, hegyikristály, korall, jáde, rózsakvarc, aventurin, ónix, karneol.. minden, mi szem-szájnak ingere! 
 

2015. november 19., csütörtök

Bizalom

"Aki megbízhatóban bízik, bizalmával bizonyára nem bízta el magát!"- áll az Ezeregyéjszaka meséiben. 


Felmerült a héten a bizalom kérdése, éppen az ékszerekkel kapcsolatban. Támadt néhány gondolatom (először inkább indulat...), és ha már mesélünk, akkor ahogy Shrek mondaná: "Jobb kint, mint bent."
Rosszul esett, de megértem. A következő történt: megkeresett valaki (vendégként a Meskán) és rendelt tőlem valamit, amit én el is készítettem és elnyerte a tetszését, meg is vásárolta. Majd felhívott. Elnézést kérek mindenkitől, tudom, hogy a Meskán ez a szabály, meg kellett adnom a telefonszámom, de... szóval meg van adva email is, ami direkt az ékszerek miatt született, csak erre használom, szerintem jól működő fóruma a kapcsolattartásnak. A telefon nem annyira, munkaidőben sem, hétvégén sem. És nem is mindig veszek föl ismeretlen számokat. És sajnos nem is mindig vagyok kedves, mondjuk az év (egyik) legsűrűbb időszakában, annak a legsűrűbb napján a munkaidő kellős közepén egyáltalán nem. Pedig tudom, hogy  a vonal másik végén lévőnek hiányosak a háttérismeretei a napi beosztásomat illetően, de akkor is. Illetve akkor sem.

 Nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy nem volt elég meggyőző a 218 pozitív értékelésem Meskán valakinek, aki frissen regisztrált, és bár levélben már megírtam, telefonon is meg kellett erősítenem, hogy igen, előre kell fizetni. És akkor elhangzott a kérdés: "Ne haragudj, de honnan tudjam, hogy ha elutalom neked a pénzt, akkor te postázod a könyvjelzőt?" Itt majdnem kiesett a telefon a kezemből, nem is értettem elsőre. Csak annyit tudtam mondani, hogy "figyelj, sehonnan. Lehet, hogy nem. De ha én elküldöm, honnan tudjam, hogy te ki fogod fizetni?" Ez talán meggyőző volt, sínre tettük a dolgot, ma el is küldtem. Ez egy bizalmi játék. Vagy elhiszed, vagy nem. Ha nem, az sem baj, akkor nincs dolgunk egymással. Ha igen, az megtisztelő és nem élek vissza vele. 

Tényleg értem a kérdést és tudom, hogy nehéz rábízni valakire ismeretlenül a pénzed. Én sem mindig teszem szívesen, néhány éve jól megégettük magunkat egy (ezekhez képest jóval) nagyobb összeggel, kétszer is meggondolom, kinek utalok előre. Rengeteg módja van, hogy utánanézzek az eladónak, főleg az ilyen oldalakon. Mondjuk elolvasom az értékeléseit. Megnézem, mióta van fönt. Nem sorolom. Inkább azt, miért lehetsz benne biztos, hogy elküldöm, amit megrendeltél vagy kiválasztottál. 

1. Nekem fontos, hogy jó kép alakuljon ki rólam. Egyrészt végtelenül hiú vagyok, másrészt ez üzlet. 

2. Nem ez az első karácsonyom, az első évem sem (nem is a második vagy a harmadik...), hogy ezzel foglalkozom. És nem is akarom, hogy ez legyen az utolsó. Hülye lennék eljátszani azt a rengeteg bizalmat, amit kapok tőletek. 

3. Nincs szükségem 649 könyvjelzőre. Fülbevalóra sem, karkötőre sem, semmire. Miért tartanám meg, amit te kértél? 

4. A Facebook-oldalamon Niki nagyon pontosan megfogalmazta, miért előlegezi meg a bizalmat: "ha logikusan gondolkodok, ő is költ, hiszen az alapanyag már költség. Ha a szívemmel gondolkozok, akkor sem, hiszen neki az alkotás öröm, és ha nekem készül az nekem is öröm."
Ennél jobban én sem tudom. Nagyon szeretek nektek ékszereket csinálni, madarat lehet velem fogatni, ha kapok egy képet vagy egy levelet, amiben megírjátok, hogy hordjátok, szeretitek, vagy hogy örült, akit megajándékoztatok vele. Teli vagyok fogott madarakkal. És szerencsére elég sokszor lábadhat könnybe a szemem, mikor egy-egy menyasszony is képeket küld. Tényleg boldogság. 

5. Ez csak zárójeles és nem is fontos. De nagyon sokszor előfordul, főleg régi vevőknél,  néha ismeretleneknél is, hogy ha kész vagyok, elküldöm, és fizet, ha tud. Mindegy, mikor. De ami nekem fontos: ez az én döntésem, én ajánlom föl. (Általában ezt megelőzi egy kérés, hogy mondjuk csak a hónap közepén küldjem, akkor tudják fizetni. Nem, elküldöm, ha kész, használja addig is örömmel, úgyis rendezzük, nem kérdés.) Egy percig sem érzem ilyenkor, hogy bármit is kockáztatok, soha. 

Ha nem használunk ilyen nagy szavakat, mint bizalom meg tisztelet, meg hasonlók,  akkor is egyértelmű számomra. Ez egy üzlet, mindkét fél vállal valamit és azt teljesíti. Ilyen egyszerű. Így tiszta játék. 


A képek forrása a demotivalo.net és a Pinterest. 

2015. november 15., vasárnap

A Hold

A Nap kártyájáról már meséltem nektek itt,  lépjünk egyet vissza és jöjjön az egyik kedvenc lapom a Nagy Arkánumból: A Hold. 

Szerettem volna azt írni, hogy minden pakliban ugyanazok a szimbólumok láthatók ezen a kártyán, de rá kellett jönnöm a keresgélés közben, hogy ez nem igaz. Úgyhogy csak azt tudom írni, hogy a legtöbb Hold kártya ugyanarról mesél. Egy szép, piros rákról, aki addig éldegélt a saját kis tavában, amíg ki nem nőtte azt és már nem tudja tónak, csak pocsolyának látni. Talán szeretne elindulni, de néhány dolog visszatartja. Nehezen hagyja ott a pocsolyáját, hiszen bár kicsi, büdös, kényelmetlen, de mégiscsak az övé, ismeri, nem érheti itt meglepetés. Ha mégis indulni kéne, akkor -jólnevelt rákhoz illően-leginkább hátrafelé, még abból lehet a kisebb baj. Bár nem is olyan messze a pocsolyától egy gyönyörű palota várná, ahol talán minden kívánsága teljesülne, de nem látja jól az utat. A pocsolya is koszos, zavarja a tisztán látást, és a Nap sem süt, hogy legalább világosban indulhatna el. Bár a Hold azért megmutatja, merre kellene menni, ha halványan világítva is, de segítene megtalálni az utat és látni legalább a következő lépést. El is indulhatna, a Hold fénye elég lehetne, ha nem világítaná meg azt a két hatalmas kutyát is, amik között-mellett mindenképp el kell mennie, hogy eljusson álmai városába. Le kell győznie a kutyákat, a félelmeit, el kell hinnie, hogy a Hold mindig ad annyi fényt, amennyire szüksége van, és ha nem is látja tisztán az út végét, jó lesz az irány, ha egyszer el mer végre indulni.
Mint mondtam, ez az egyik kedvenc lapom. Színes, beszédes, adta magát, hogy elkészítsem a saját verziómat!
A piros korall a bátor kis rák, amelyik előbb vagy utóbb, de nekivág a nagy útnak. Az akvamarin és a szodalit az egykor kék, mára már inkább csak szutykos pocsolya, az ónix és a jáde a kutyák, a kis rák legerősebb félelmei és visszatartó erői. A holdkő pedig... mi is? Ja, hát a Hold, ha ő világít, bátran indulhatunk, mindig lesz elegendő fény. Se több, se kevesebb, mint amennyire szükség van.
Nehéz volt választani a rengeteg szépséges holdas kártya közül, de mutatok néhányat. Mindegy, mikor, ki rajzolta, a mondanivaló ugyanaz. 


Ez a Disney-tarot vicces, elsőre nem tudtam igazán, mit gondoljak róla, de azt hiszem, tényleg aranyos. És néhány lap, aminek semmi köze a kis rákhoz. De akkor vajon mihez van? 

 
A nem ékszeres képek forrása ezúttal is a Pinterest.

2015. november 14., szombat

Párizs nekem...

Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy ölén,
fürkésző ormokon,

akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.



/Radnóti/


Párizs nekem... a testvérem. Az érettségi ajándékom. A barátnőm.Christine és Claude. A májkrémes kenyér. A 72-es busz. Az Over my Shoulders és a Back for Good. A Szajna. A kávé a Rodin kertjében. Vagy az óra mögött az Orsay-ben. A betekert, színes hajtincsek. A 18 éves én. És a 21. Meg a 24. És a 30. Az írnok. A műholdkilövés és a planetárium. A mackóbolt. A kis herceg. A Calvados Ágival. A farmerruhám, ami 8 éve nem jön rám. A sárgadinnye. A versailles-i autózás vacsora után. A padlizsán. Az első pálcikával evés. Gyuri, a sapkás idegenvezető. És Sándor, a vontatott. A szökőkutak. Mondjuk térdig benne a Pompidou-nál. A fűben üldögélés a Vogézek terén. Az óriáskerék. A temetők. Oscar Wilde. És Ady. Ady nagyon. Van Gogh. Vörösbor. Az átláthatatlannak tűnő, de pikkpakk kiismerhető metró. A Carte orange. Az utcazenészek. Szomjúság, mindig, mindenhol. A Csók. Nyár. Nekem ez Párizs. És még annyi minden... 
És most... a döbbenet. 


2015. november 12., csütörtök

Fityegők

Nincs blogolási kényszerem, de ennyi minden nem fér el a FB-oldalon.:) Említettem, hogy csináltam valami rendfélét a fityegők között és ígértem egy listát. Könyvjelzőre, fülbevalóra, medálra... Akkor nézzük:
Karácsony:
-karácsonyfa
-csizma
-csengettyű (2 féle)
-hópihe
-hóember
-angyal (gyöngykeret)


Állatok: 
-nyuszi
-macska (2 féle)
-flamingó (nem tudom megmagyarázni)
-ló
-teknős
-maci
-hal
-katica
-oroszlán
-kutya
-tigris
-elefánt (talán 1 db, ha több kell, kérek egy kis türelmet)
Hobbik: 
-hangjegy
-fonal
-rokka
-varrógép
-olló
-motor
-icipici gitár
-vadkender (hobbi...haha)
-esernyő
-teáskanna
-lóhere
-eper
-ásó
-bicikli


Mese: 
-boszorkány
-tündér
-vár
-kis herceg
-Alice Csodaországban (ez nagy...)
-szív
-sárkány
Mindenféle: 
-Nap
-Hold
-pálmafa
-Eiffel-torony
-földgömb
-kereszt
-OM
-babatalp
-kisfiú
-angyal táblával


2015. november 11., szerda

Jégvarázs


Kevés dologtól tudnék kifutni a világból, ezek nagyjából a következők (azért nem törekszem a teljességre, csak a legfontosabbak): 
1. Békák
2. Ostobaság
3. Békák
4. Éneklős rajzfilmek (kivéve persze, ha Phil Collins énekel bennük)
Egyszer megpróbáltam megnézni a Szilaj,a Vadvölgy paripáját, de annyira szürreális volt, hogy énekelnek a lovak, hogy egyszerűen nem bírtam. Mert nem akarták abbahagyni. A leghülyébb helyzetekben énekelnek ezekben a  rajzfilmekben naaagyon magvas mondanivalójú, borzasztó modoros szövegű dalokat, ember legyen a talpán, aki kibírja. Mutatok egy példát: 

 " A szívem hózáporként fúj majd mindent át." Mi van?? Ez komoly? Kb. mint a "Falevél a dombtetőn"... na mindegy. A Jégvarázs még az elviselhető éneklős rajzfilmek közé tartozik, mert a hóember helyes benne, meg ugye ebben vannak azok a cuki kőtrollok vagy mik is? Rákerestem. Ebben. De azok is énekelnek, úgyhogy annyira már nem is cukik. Miért a Jégvarázs? Az ásványbörzén hétvégén vettem néhány kék achátot (a fele használhatatlanul van kifúrva :( ), tettem hozzá egy kis hegyikristályt, és mióta kész, nem tudom kiverni a fejemből a Jégvarázs Elsáját. Vajon miért? 

Eredetileg nyakláncot szerettem volna az achátból, ahogy megláttam a követ, megjelent a lelki szemeim előtt egy gyönyörűség hegyikristállyal, de van az a furat, amin semmilyen pálca nem tud áthatolni. Mondjuk mert a két végén indul és sehol nem ér össze. De nem baj, egyszer majd azokból is lesz valami, talán ez az égi jel, hogy meg kellene tanulnom valamilyen befoglalós technikát! Valakinek van ötlete ezekkel? 

2015. november 9., hétfő

Barátnőknek készült


Azt hiszem, nincs öt barátnőm. Illetve van, persze, de a két legnagyobb baráti társaságom 4-4 fős (persze a párokat nem számoljuk) és egyik sem csak csajos. Szóval nincs egy olyan ötfős társaság, amire olyan igazi szexésnyújorkosan azt mondanám, "én és a barátnőim". Inkább jóbarátokosban nyomjuk, azt hiszem, ha már sorozatozunk. 
Soha nem voltam az az összeöltözős típus sem (bár a tesómmal van egy kép, amin szándékosan majdnem egyforma ruhában vagyunk, de még vele sem igazán. Mondjuk vele ugye ott a közös tetkó. A közös ruhás képet persze nem találom, tudod, Bubu, a csíkos GAP. )És persze az sem zavar, ha valakin ugyanolyan ruha van, mint rajtam, még soha nem mentem haza emiatt sehonnan, legalább másnak is jó ízlése van..:)  Bár az egyik nyári esküvőn azért vicces volt, ha valaki eldobott volna egy követ, az jó eséllyel egy pöttyös ruhás csajt talált volna el, és mivel betegesen vonzódom ehhez a mintához, természetesen én is közte lehettem volna... 
Készülnek szép sorban a karácsonyi ajándékba szánt ékszerek és mindegyiknél kapok egy kis betekintést a megrendelő életébe is, ami aztán segít, hogy tényleg személyre szóló ajándék készülhessen (zárójelben: a hétvégi ásványbörzén továbbra sem jött meg a  kedvem ahhoz, hogy telirakjak egy asztalt 30 egyforma könyvjelzővel meg 50 egyforma karkötővel és egész nap mosolyogva próbáljam eladni őket...). Nem nagyon akarok spoilerezni, mert nem tudom, ki ismer magára és ki nem, ki olvas és ki nem, a lényeg, hogy egy (az enyémeknél ) nagyobb baráti társaság remélhetőleg néha egyforma ékszerben fog pompázni, és remélem, elnyeri a tetszésüket ez a rózsakvarc karkötő! 


Gondoltam, mentegetőzök kicsit a képek miatt, de inkább mégse. Napok óta először nem arra húzom föl a redőnyt, hogy a szemben lévő házat sem látom a ködtől. Most végre jó, kicsit a nap is süt, és bár csináltam már ezeknél sokkal jobb képeket, azért egy kicsit talán így is átjön, hogy milyen szép ez a rózsakvarc. És azt kívánom a  lányoknak, hogy 20 év múlva is ugyanígy együtt ünnepeljenek, érezzék és mutassák meg, hogy összetartoznak. Ha kell, minden évben besegítek valami közös ékszerrel! :) 

2015. november 8., vasárnap

Mert a férfiak is olvasnak

A környezetemben lévő férfiak általában olvasnak. Mármint nem úgy, hogy valaki a másfél méteres körzetembe kerül és hopp, elővesz egy könyvet, hanem amúgy. Tudnak olvasni, szeretnek olvasni és értik, amit olvasnak. Apukámmal kezdve a sort természetesen, azt hiszem, tőle örököltem a kölyvmolyságom és a jól fejlett grafomániámat is. Bár ha jobban átgondolom, az utóbbi legalább a nagyapámig visszanyúlik. Szóval genetikusan vagyok kattant ebben a témában, más mentség nem is kell.
Örök kihívás számomra valami férfias ékszert készíteni, hogy a kedves vevőimnek jó szívvel tudjak arra a kérdésére válaszolni, hogy "pasiknak nincs valamid"? Néha megküzdök a kihívással, mint ezeknél a karkötőknél is, és bár itt is voltak olyan hangok, hogy "férfiak márpedig nem hordanak ilyet", örömmel jelentem, hogy de. Sőt, van, aki többet is!
De hogy összekössük ezt a két témát (illetve bocsánat, hármat: pasi-könyv-ékszer)és az igaziférfinemhordékszert-mentalitásból se kelljen senkinek alább adnia, plusz még esetleg hasznos ajándék is kerülhessen mondjuk a fa alá, tegnap este elővettem a nemrég direkt erre a célra rendelt könyvjelzőalapjaimat. Íme a végeredmény: 
Persze bajban vagyok kicsit mindig a színekkel, a figurákkal, mert azért ha férfiasabb dolgot szeretnék csinálni, mégsem lubickolhatok a csilivili alkatrészek és a színes, látványos kövek között, mégiscsak valami visszafogottabbra van szükség. Legalábbis szerintem. (Jaj, ha egyszer az életben képes lennék tényleg férfiaggyal gondolkodni... nem sokáig. Csak egy hét? Egy nap? Mondjuk egy napig nem lehetnék a fordított Mel Gibson? Lefekvés előtt kéne ezt kívánnom? Vagy hogy is volt? Utána kell néznem feltétlenül!)
Nem olyan régen apukámnak is jó barátja lett egy Kindle, de azért nagyon ritkán látom könyvkönyv nélkül, talán még neki is hasznos lenne egy ilyen. A baglyos hópehely obszidiánból, a másik kettő jáspisból készült. Kicsit közelebbről: 

És nem hagyhatom ki az elsöpörhetetlen, végső és mindent vivő érvet a férfiékszer és az olvasás mellett: 
Jensen Acklest sajnos nem én fényképeztem az előbb, természetesen a Pinteresté az érdem ismét.