2015. szeptember 30., szerda

A kis fekete


Kis fekete ruhája mindenkinek van, azt hiszem. Az az univerzális darab, ami jó dolgozni, rendezvényre, színházba, barátnőzni, randizni, talán csak spportoláshoz nem vesszük fel. Meg a Tescoba. Oda semmiképp. 1926-ban tette közzé  Coco Chanel  egyszerű, rövid fekete ruháját a Vogue-ban. A magazin által megjelentett „Chanel Ford” névre keresztelt ruha a T-modellhez hasonlóan minden társadalmi réteghez szólt, a Vogue szerint „minden nő ízlésének megfelel”. Az enyémnek egész biztosan, bár az én kis fekete ruhám nyáron nem annyira praktikus, inkább egyáltalán nem, de akkor meg ki akar ilyet hordani? Viszont lassan eljön az ideje, októbertől májusig elég gyakran fog kikerülni a szekrényemből.

Az is jó a kis feketében, hogy bármilyen kiegészítővel hordható, mindig más arcát mutatja. De ez a blog még mindig nem a ruhákról, hanem az ékszerekről szól, a bevezető azért volt, mert két kis fekete fülbevalót szeretnék mutatni nektek. Szeretem a  színes, látványos ékszereket, de van, amikor csak valami egyszerűre, mégis nagyon mutatósra vágyom. Ilyenkor jöhetnek a kis bogyók bármilyen színben, illetve a fekete fülbevalók bármilyen fazonban. A két legújabb darab szintén mindenhez passzol, pont olyan praktikusak és mutatósak, mint a kis fekete ruha. A matt fekete achát talán egy kicsit hétköznapibb, a hópehely obszidiánnal és kis csillogós rondellel kombinált talán kicsit elegánsabb, de ízlés dolga, és de gustibus non est disputandum, mint tudjuk. A matt achát fülbevalót Meskán is megtaláljátok!

Mára nem irodalom jut, hanem muzsika, a jobbik fajtából, stílszerűen valami kis fekete a varázshegyen innen és a varázshegyen túl! 

2015. szeptember 27., vasárnap

Kék-zöld

Nektek mi jut eszetekbe erről a két színről? Elég korai iskolás emlékem, hogy  az ellentétpárokat tanultuk és egyértelmű volt, hogy a hideg-meleg, kicsi-nagy, szép-csúnya sorba beleillik a kék-zöld is. Már csak azért is, mert az összehúzgálós feladatoknál nem maradt más a végére. Már tudom, hogy a kék és a zöld pont annyira ellentétei egymásnak, mint a fekete és a fehér, az édes és a savanyú, vagy a férfi és a nő. Leginkább semennyire. Viszont nagyon jól mutatnak együtt! Csodaszép kék-zöldre festett fossziliát szereztem, nézegettem, tapogattam jó ideig, majd elkezdtem felhasználni.

 Elkészült a fagolyós-soksoros karkötő is ebben a variációban, de annyira a fülbevalókra koncentráltam ma fényképezéskor, hogy elfelejtettem fotót csinálni róla. Ígérem, pótolom! Annyira gyönyörű, nem tudok betelni vele! Megint jó volt a Pinteresten képeket keresgetni ehhez a kombóhoz, csak ilyenkor mindig úgy járok, mint az első naaagy magyar irodalom szigorlatra készüléskor. Volt vagy ötven tétel, talán Petőfiig bezárólag a teljes magyar irodalom. Bevettem magam a könyvtárba, elméletben megalapoztam a felkészülést, kitaláltam, melyik napra hány tétel jut kidolgozni, hány tanulni, magam elé vettem a  szakirodalmat...és a negyedik napon még mindig az első 5 tételben mozogtam, annyira lenyűgöztek a legendák és a mondák. Korábban szerettem volna elkészülni a képekkel is és a bejegyzéssel is, de nehéz ám elszakadni, ha beírod a Pinterest keresőjébe azt a két szót, hogy green és blue! (Őszintén: bármilyen és akárhány szót írsz be, mindig nehéz elszakadni! Aki még nem függő, tartsa magát távol tőle! Én szóltam! :) ) 
Ha már szóba került az irodalom, hoztam nektek egy nagyon édes "mesét" Lázár Ervintől a színekről. Ugye, hogy nincs itt semmi ellentét?
                          A Kék meg a Sárga 
Egyszer egy festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
- Nem menne egy kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.

- Menjen maga – válaszolta a Sárga – s különben is, talán köszönne!

- Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának?! - morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
- De azt. Ha nem látná, én Kék vagyok!
- Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga – hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba!
- Először is, maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet!
- Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik...
De a Sárgának nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a két festékpötty összefolyt. A kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak,meglátta őket és így szólt:
- Nicsak, milyen szép zöld pötty!

A nem az ékszereket ábrázoló képek forrása: www.pinterest.com


2015. szeptember 22., kedd

Szeretjük?


Talán hatodikos lehettem, mikor megkaptam a két Alice-könyvet.Talán karácsonyra, talán az Ibusz-Mikulástól (akinek ugyanolyan volt a cipője, mint apukámnak... micsoda véletlen egybeesés!), de egyik adatra sem esküdnék meg a cipőn kívül. A lényeg, hogy valószínűleg 10 évvel korábban, mint kellett volna. Azt sem tudom, mikor kellett volna, egyáltalán kell-e, ez az egyik olyan mű  a nem sok közül, amivel nem tudtam mit kezdeni soha. Olvastam, láttam filmen több verzióban is, még Johnny Deppnek sem sikerült meggyőznie. Nem beszélve arról, hogy ebben a filmben úgy néz ki, mint Szergej bohóc a .... na erről meg nem is beszélek. Tőle nem féltem, hanem rettegtem, mikor kicsi voltam. Emlékszik még rá egyáltalán valaki? Akkor már ezerszer inkább Pennywise! 

 

Jééézusom, mennyire utálom a bohócokat! Na, most jól fölkavartam magam, ráadásul el is kalandoztam, elnézést érte! Térjünk vissza Alice-hoz. (Huh, ezt a bohócos dolgot napokig tart majd kihevernem...)

Bele sem kezdek a gonosz külsejű királynőkbe meg a lefejezésekbe meg a flamingókba meg a kártyalapokba, úgyis egy káosz a fejemben az egész. Van valami macska is, nem?
Amennyire nem szeretem a könyvet, annyira tetszik a medál, amit régebben a baglyokhoz hasonlóan már szintén láthattatok, most megtaláltam ebből is pár darabot. Gyorsan össze is raktam egy láncot pirittel, ami az egyik kedvencem. Nagyon pozitív kő, eloszlatja az aggodalmat, a csalódottságot, fokozza az önbizalmat, magabiztosságot ad. Ha mással nem, hát azzal,hogy gyönyörű. Én legalábbis mindig sokkal jobban érzem magam, ha szép ékszer van rajtam. Növeli az energiát és megszűnteti a kimerültséget. Hogy tényleg nagyon szeretem, arra itt a bizonyíték. A pirit és Alice találkozása pedig még arról is elgondolkodtatott, hogy talán újra neki kéne ugranom a könyvnek. Talán így a harmincas éveim második felében máshogy hatna rám. 
Végülis amiben ilyeneket lehet olvasni, az nem lehet annyira rossz! Ti ajánlanátok? Szeretitek? Miért? 
" Ej, ej, milyen különös is ma minden.

Tegnap pedig még minden egészen rendes volt.
Vajon csakugyan megváltoztam-e az éjszaka?
Nézzük csak: ma reggel, amikor fölébredtem,
még az voltam-e, aki voltam?
Úgy rémlik, mintha egy kicsit más lettem volna.
De ha nem az vagyok, az a kérdés, kicsoda is vagyok voltaképpen." 


2015. szeptember 20., vasárnap

Karácsonyi előzetes


Találtam egy órát, itt ti is megnézhetitek, hány nap van még karácsonyig! Most még távolinak tűnik, de tudjuk, hogy ilyenkor milyen gyorsan elik az idő és hopp, már itt is van. Hogy ne érjenek meglepetések, én már elkezdtem ajándékokon gondolkodni, listát írni (jó, még csak elkezdtem), nézelődni, tervezgetni...

Szívesen tervezném a ti karácsonyi ajándékaitokat is, ahogy az elmúlt években is történt. Ha most elkezdünk közösen ötletelni, biztos, hogy mindenkinek időben elkészül minden és olyan lesz, amilyennek kitaláljuk.:) 
Egy kis inspirációt  a korábbi évek karácsonyi ékszereiből ezekből a bejegyzésekből meríthetsz.
Hangolódjunk együtt egy kicsit a Világ Egyik Legborzasztóbb Karácsonyi Számával! 




"ÚJ LAKÁST KERESEK BAGOJNAK"

Nem is akármilyet, olyat, ahol szerető társra talál, aki megosztja vele a hűvös őszi napokat és a hideg téli estéket, aki a nyakába veszi és magával viszi, bárhova is megy... Bagolynak számos pozitív tulajdonsága van, hogy csak a legfontosabbakat említsem: 1. cuki 2. hosszú láncon tarthatod 3. mindenhez passzol a színe 4. cuki 5. bölcsen hallgat 6. ha formában van, leveleket hoz, Harry Potternek legalábbis bejött.
Alapvetően nem bírom a  madarakat, de ha ez a kis fehér a képen hozzám szeretne költözni, mindenképp néznék neki valami helyes dobozt. Vagy...miben laknak ezek? Mindegy, szóval egy azt keresnék neki, amiben laknak a baglyok. 
Ezt a kis cukorborsót ugyan nem tudom felajánlani senkinek, pláne, mert megtartanám, de a saját verziómnak tényleg új házat keresek.:) Jó régen csináltam már ilyen láncokat és most találtam még egy fehér és egy piros baglyot. A piroshoz még nem nyúltam, a fehérhez csak howlit és lánc kellett és már el is készült újra a jó öreg baglyos nyaklánc. Jó hosszú, pulcsival, garbóval is jól néz ki, ráadásul azt hiszem, ez most az utolsó ilyen fehér baglyom. Másmilyen van még, de az kicsit giccses nekem, nem biztos, hogy megcsinálom. 
És hogy kik segítenek  új lakást keresni neki? 
"Járta Micimackó a Százholdas Pagonyt. Ott állt, ott bámészkodott, ahol azelőtt a Bagoly háza volt... Bizony, az most nem festett háznak. Olyan volt, mint egy fa, amit kidöntött a szél. Ha meg a házadnak ilyen pofája van, akkor itt az ideje, hogy más lakás után nézzél. Micimackó "Titokzatos Izenet"-et talált aznap reggel a kuckója előtt: "ÚJ LAKÁST KERESEK BAGOJNAK TE IS UTÁNANÉZHETNÉL HALLOD NYUSZI." Míg azon törte a fejét, hogy ez mit jelenthet, Nyuszi ott termett és megmagyarázta.

 - Hagytam ám ilyen üzenetet a többieknek is - 

mondta Nyuszi -, megmagyaráztam mindnek, mit jelent; most ők is fognak keresni. Na isten áldjon, elég dolgom van. "

2015. szeptember 15., kedd

Variációk egy témára

Nem kell már részleteznem a rajongásomat, többször írtam  a palástos kissráchoz fűződő bensőséges viszonyomról. Ha hozzájutok, beszerzek egy nagyobb mennyiséget és végtelen variációban készülnek a könyvjelzők, láncok, fülbevalók. Ismét ez történt, és még nem használtam el mindet! :) 
 


Mivel legtöbbször a csillagokkal kapcsolatos idézetet "használom" a könyvből, néha a szertartásost és néha a búcsúzóst, mindig elfeledkezem arról, hogy a szerzőhöz csatlakozva felhívjam a figyelmet egy igazán veszélyes jelenségre! Álljon most itt ez az idézet, és ügyeljünk a majomkenyérfákra! :) 

"Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.
- Fegyelem kérdése - mondta egyszer később a kis herceg. - Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű.
És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam mindezt lerajzolni, hogy a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.
- Hasznukra lehet - mondta -, ha egyszer utazni fognak. Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét...Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!"

2015. szeptember 12., szombat

A Nap

Régen voltak már könyvjelzők, tegnap este készült néhány. Szép sorban hozom majd őket. Általában az történik, hogy kipakolom magam elé a rengeteg alapot, a még annál is több fityegőt, aztán egyszer csak összeáll, hogy mit szeretnék. Így volt ez tegnap is, csak egy dologban voltam biztos: hogy napos könyvjelzőt mindenképp szeretnék csinálni. Oroszlán vagyok, biztos onnan a vonzódás. És talán onnan, hogy tegnap este már második napja nem láttam máshogy, muszáj volt magamnak elővarázsolnom. Így lett egy kis karneollal és jádéval napsugaras könyvjelzőm. Illetve remélem, nem nekem lett, hanem valaki másnak és én csak vigyázok rá addig, amíg egymásra találtok! :) 
Jöhet egy kis kitekintés? Ismeritek a Tarot lapjait? Egyelőre én is csak ismerkedem velük, de ámulva tudom csodálni, milyen gyönyörűek. Az álmok és a tettek lapjai közé két lap tartozik: a Nap és a Hold lapja. Ezerféle változatban létezik a kártya, egyik ábrázolás szebb, mint a másik. Kivéve, amik rondák és ijesztőek...Ezek nem azok! :) 
 A Nap kártyája a nagy életöröm, a vitalitás, a melegség és a bizakodás megtestesítője. A tudat megvilágosító erejét is jelenti, amellyel tiszta képet kapunk és legyőzhetjük gondjainkat, az irritáló tényezőket és kísérteties félelmeinket. Fiatalos frissességgel és az újjászületés érzésével ajándékoz meg. Az élet napos oldalát jelképezi. Mélyebb értelmezési szinten arra szólít, hogy győzzük le magunkban a sötétséget, bontakoztassuk ki napfényes természetünket, megváltva és a fényre segítve sötét bátyánkat vagy nővérünket. A Nap kártyája képességeink fejlesztéséről szól, az összes kiaknázatlan és nem használt adottságról és különleges tehetségről, amelyek segítségével megvalósíthatjuk álmainkat, Megvilágíthatja jelenlegi életünk minden útvesztőjét és repedését, ami pozitív dolog, hiszen felismerve ezeket képesek lehetünk javítani rajtuk.
Szóval csupa pozitív analógia, nyilván nem véletlen, hogy most, mikor megszületett bennem egy-két remélhetőleg jó és előre vivő döntés, éppen a Nap került a figyelmem középpontjába. 
Mutatok még néhány Nap-kártyát, ne csak én gyönyörködhessek bennük.

 

 



A képek forrása: pinterest.com
Segítség a tarot-hoz:  
http://www.tarrdaniel.com/
Cassandra Eason: A tarot alapjai




2015. szeptember 10., csütörtök

Esik

Sírhatnék, hogy egész nap nem láttam az eget, dehát ősz van, vagy mi, ilyenkor előfordul, hogy esik az eső. Tudjuk, hogy "örökké nem eshet"! Nem is fog. Sokkal jobban tetszik, amit Örkény gondol erről: 

"Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba."
Ugye, hogy szebb így? És ugyan fényképezni nem tudok, pedig lenne mit, de nem kell ennél jobb alkalom, hogy leüljek az (elképesztően kupis) asztalomhoz és nekiálljak néhány nyakláncnak, amik már nagyon régen "megfogalmazódtak" bennem és most végre valódi formát is ölthetnek. Hosszú láncokat szeretnék, nagy medálokkal. És remélem, hogy nemsokára meg is fogom tudni mutatni őket!
Addig pedig (csak hogy ne állítsam, hogy nem leszek egy kicsit melankólikus az időjárástól) zenei aláfestésnek Cseh Tamást fogok hallgatni és tovább ihletődök!
Jut is eszembe... mikor gimis voltam, volt (nem igaz, most is van, csak nem használja senki) anyáéknak egy lemezjátszójuk, olyan rendes, igazi bakelitlemezeknek való, és egy csomó lemez hozzá. Akkor is, főiskolásként is nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. És a Levél nővéremnek 2-t is. Mert sokkal jobban fogott az agyam, ha ott volt Antoine és Desiré, Irén, Ica... esetleg Edit! 



A kép forrása: pinterest.com

2015. szeptember 8., kedd

Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek!

Nagyon szeretem Radnótit. Külön apropó lehetne, hogy ma van Gyarmati Fanni születésnapja, mégsem Radnótiról szól ez a bejegyzés.Egyszerűen csak nosztalgiázom, ahhoz pedig pont jó volt ez a sor. 

Mindig voltak barátaim. Soha nem sok, de aki valaha az lett, az mindig az is marad, hiába csak néhány hónapra, évre sodort minket fizikailag is közel az élet. Valamikor 25 éves korom körül volt egy nagyon jó társaság, ami nagyon érdekesen szerveződött. Isten tudja, melyik nyelviskolában tanítottam, Anna az egyik csoportomba járt. Ő ajánlott Elvirának, ő pedig Krisztának. A közös barátjuk, Barna pedig szimplán ott volt egyszer csak. És azon kaptam magam, hogy a tanítványokból és az ő barátjukból az én barátaim lettek, akikkel szinte minden héten lenyomunk valamelyikünknél egy-két menet Activityt, kínosan ügyelve egy idő után, hogy Barnabással még csak véletlenül se kerülhessek párba (erre a többiek ügyeltek), mert az Annie Hall-ból mindent el tudtunk magyarázni.:) És istenem, azok a béna rajzok! Van, aki még nálam is rosszabbul rajzol! :D És mindig elfogyott néhány üveg bor, ami jelentősen megkönnyítette a játékot. Szidjuk sokat a Facebookot, de nagyon jó, hogy néha tudhatok azokról is, akik nincsenek közel! 
Miért jutott ez most eszembe? A francia ihlet tart még, ráadásul tegnap tettem föl a levendulás terítőmet, és mivel Anna fülbevalót szeretett volna, ő járt a fejemben ennek a kettőnek a készítésekor. Aztán megmutattam, tetszett neki, összeért a két szándék, és remélem, hamarosan hordani is fogja őket! Holdkő az egyik, a másik pedig jáde, illenek hozzá.

 
Jó volt rátok gondolni ma este! Úgy gondolom,mint C.S. Lewis: 
"A barátság nem létszükséglet, mint ahogyan nem az a filozófia és a művészet sem. Értéktelen a létfenntartás szempontjából, ugyanakkor egyike azon dolgoknak, amelyek értelmet adnak a létfenntartásnak." 
Barnabás, ezt pedig neked! :) 




2015. szeptember 6., vasárnap

Tengersze(rele)m

Talán nem kellene már nagyon ömlengeni a nyárról, de fogok. Ha másért nem, azért, hogy a nemsokára következő hűvösebb napokon legyen hova visszanyúlni és legyen mit várni. Írtam már a nyaralásról, gyakorlatilag kimeríthetetlen tárháza az emlékeknek és élményeknek, egész szeptemberben minden nap születhetne egy bejegyzés. Nyugi, nem fog! Viszont nagyon jó mondjuk egy végtelenül hosszú és értelmetlen délelőttön meghallani a fejemben (jól van na, néha szólnak hangok...) Domján Lászlót, ahogy azt mondja: "Most képzeld azt, hogy ideális pihenőhelyeden vagy!" Agykontrollosoknak nem kell ezt bemutatni, de gondolom, mindenki számára értelmezhető az "ideális pihenőhely" fogalma agykontroll nélkül is. Nekem a kezdetektől egy olyasmi hely volt ez, mint ahol Galadriel megmutatja Frodónak a jövőt, csak zöldebben, vízesésesebben... szóval nem az, csak olyasmi. Egy ideje viszont nem ez a kép jelenik meg. Hanem a szinte üres reggeli tengerpart, a felkelő nap, a végtelen, nyugodt tenger, a zavartalan béke, és néhány (legalább fejben) ott töltött perc után újra van erőm a hétköznapokhoz. Pont ebből ne lett volna ékszer? :) És mi más, mint türkiz színű howlit? Nem egy olyan kis finom, aprócska, jelzésértékű ékszer, hanem igazán látványos, amit nem lehet nem észrevenni! 

















Mint oly sokakat, az egyik kedvenc költőmet is megihlette a tenger. Igaz, nem ez a part, de szinte mindegy is. Mi mással zárhatnám ezt a bejegyzést? Jó olvasást Szabó Lőrinchez! 

Beszélgetés a tengerrel

Reggel óta ülök a parton
és nézem a hullámokat.
Mint csendes őrült, szakadatlan
fecseg a víz, nő és kicsap,
aztán függönyként lezuhog
a szirtről, ahol heverek,
és rögtön új rohamra indul
s játékát sohsem únja meg.

Minden percben vagy tizenötször
idehabzik a végtelen,
sebezhetetlen ölelése
ugrálva fut a köveken;
mint az idő, oly óriás
és oly puha az ereje,
nézem és oly kicsi vagyok, hogy
csak játszani tudok vele.

Hát játsszunk tovább, moss körül,
tenger, te hánykódó idő,
lüktesd föl rám perceidet,
örök-eleven temető;
az óra reggelt és delet
mér ki, tegnapot s holnapot:
saját magadban ringva te
az öröklétet mutatod.

Játsszuk, öröklét, a halált!
Szoktass a rosszhoz, játssz velem!
Partodon már évezredek
múltak el ép ily csendesen;
múljék el ez az egy nap is,
ez az egy ember, aki csak
vendégnek jött most messziről
és nézi hullámaidat.

Játsszunk, élet, te óriás,
örökkévaló őrület!
Tolmács nélkül is értem én
érthetetlen beszédedet:
magamnak vendég, neked annyi, –
neked még annyi sem vagyok…
Egy őrült fecseg és a másik
várja a lemenő napot.

Túlszárnyaltak!


Nem olyan régen egy nagyon kedves ismerős, akivel napi 8,5 órát együtt töltünk heti öt napon, döbbenten konstatálta, hogy mennyi ékszer van nálam. Mármint itthon, az ékszertartókon és a dobozokban, azok a cuccok, amiket vagy eleve magamnak csináltam, vagy beléjük szerettem és maradtak. Elég gyakran előfordul, hogy mondjuk munkába indulás előtt 10 perccel nem találok egy olyan fülbevalót sem, ami pont jó lenne, tehát feltétlenül és nagyon gyorsan csinálnom kell egyet, úgyhogy elhihetitek, szép gyűjteményem van. Egy régebbi képen egyszer már kaptatok belőle ízelítőt, kevesebb azóta sem lett! :)  


Ha rendet rakok köztük, csinálok újat, nem telefonnal.:) 
Nekem persze jelentős helyzeti előnyöm van, mert bármikor kitalálhatok és elkészíthetek magamnak bármit. 
Vagytok néhányan, akik időről időre visszatértek, és én azt veszem észre, hogy hopp, megint Andinak, Katának, Szilvinek, Mariannak (szerencsére a fél utónévkönyv ideképzelhető!) ötletelek, hajlítgatok, fűzögetek. És ez tényleg boldogság, mert azt jelzi, hogy elégedettek vagytok, szeretitek, amit csinálok. Bizonyítékot is kaptam ma erre.:) Andi rendezte az ékszertartóját és gondolta, küld egy képet arról a néhány fülbevalóról, amiket tőlem szerzett be. (A képen én egyet ismerek föl, ami nem az enyém, annak a helyére sürgősen kéne majd valami pankás!:) És őszintén mondom: túlszárnyalt!
Update: Nem, kettőt ismerek föl!