2016. október 28., péntek

Újragondolva

Vettem egy övet. Ennek igazából nincs információértéke, néha veszek dolgokat, bár öveket elég ritkán. Ronda  dolgokat is elég ritkán, ronda öveket pedig szinte soha. Azt hiszem, ebben már az első percben sem az övet láttam, elképzelni sem tudom azt az embert, aki ezt az eredeti funkciójának megfelelően hordaná. De egyből fölvillant előttem számtalan lehetőség a szörny újjászületésére valami sokkal szebb alakban. Eredetileg így nézett ki: 
Remélem, senkinek nem tiportam bele a lelkébe és nem ismerte fel álmai övét. Inkább átfogalmazom az eddigieket és azt mondom: meglehetősen távol áll ez a pompás darab az ízlésemtől.
De ugye látjátok benne a zseniális alapanyagot? 
Első körben természetesen az aktuális nagy szerelmemmel, a Világoskék Pompival pakoltam össze, ami bár nem magamnak készült, időközben úgy alakult, hogy mégsem tudok megválni tőle, nagyon összenőttünk az utóbbi időben. Kicsit szétszedtem, összeraktam, átalakítottam és már hordom is, jó ideig ez lesz a kedvenc, úgy érzem. 
Ugye, mennyivel jobban néz ki? Azt hiszem, ezek az övnek ronda, de egyébként nagyon látványos szemek végre szép sorban megtalálják a valódi küldetésüket és lesz belőlük előbb vagy utóbb karkötő, fülbevaló és néhány nyakláncra is futja még! 




2016. október 24., hétfő

Ganésa

Nem tudom, említettem-e már (szerintem igen), hogy főiskolás koromban Kriszta barátnőmmel az egyik kedvenc előadásunk Tóth-Soma László Hinduizmusa volt. Olyannyira, hogy nem volt kérdés, hogy a következő félévben a Buddhizmus is bekerül a felvett tárgyak közé. Borzasztóan sok köze volt ahhoz, amit egyébként tanultunk, de sokkal jobban érdekelt, mint a közgazdaságtan vagy a politológia. Amiket egyébként szintén föl kellett vennünk "általánosan művelő" tárgyként, de szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány politológia előadáson (vagy szeminárium volt???) voltam, a közgázhoz meg biztosan nem kell egy kezem sem. (Ez valószínűleg feltűnt a tanárunknak is, mert ha jól emlékszem, mindenki megajánlott jegyet kapott, hármunknak valahogy mégis vizsgázni kellett... akkor láttam azt a pasit életemben először! :) ) 
Na mindegy is, épp csak egy mondat erejéig akartam megemlíteni a hihetetlen műveltségemet (nem a közgazdaságtan terén), hogy aztán szépen rátérhessek a mai karkötőre. Ami lehetne egy sima elefántos karkötő is tigrisszemmel és hegyikristállyal, de inkább a Ganésa nevet kapta a keresztségben (képzavaros napom van, na...:) ) 
Wiki barátnőm ezt írja Ganésáról (aki a mi fülünk számára nőinek hangzó neve ellenére férfi): 
Ganésa elefántfejű embertestű istenség, az egyik legismertebb alakja a hindu  pantheonnak. Ábrázolása Indiában és Nepálban mindenhol fellelhető, szinte mindegyik hindu szekta rendkívül tiszteli.
A vállalkozások isteneként ő az, aki elhárít minden akadályt egy induló üzlet, utazás, próbálkozás elől, mivel a Kezdetek és az Akadályok Urának tartják  A tudományok és művészetek védnöke, valamint az értelem és a bölcsesség istene. Rítusok és szertartások kezdetekor imádkoznak hozzá és levelek írásánál hívják segítségül. 
Ganésa állati járműve Musak (egy patkányszerű lény).
Elefántfejének története több változatban ismert. Az egyik szerint Párvati akkor szülte Ganésát, amikor férje, Siva távol volt, így a fiú nem ismerte az apját. Egy alkalommal, amikor Párvati fürdött, Ganésa őrködött. Ekkor érkezett meg Siva, és Párvatihoz akart menni, de Ganésa (mivel nem ismerte fel az apját) ezt nem engedte meg. Siva haragra gerjedt és levágta Ganésa fejét. Amikor rájött, hogy a saját fiát ölte meg, fogadalmat tett, hogy az első állat fejét rakja fia testére, és ez történetesen egy elefánt  volt.
Vállalkozások segítése, akadályok elhárítása, tudományok, művészetek... szereznem kell egy szobrot, azt hiszem! 
A tigrisszemről is essen néhány szó, régen volt már ebből a kőből készült ékszer a blogon (is): 
Védelmet nyújtó kő, talizmánként hordták átkok ellen.  Megkönnyíti a célok megvalósítását, segít felismerni belső erőtartalékainkat. 

Segít leküzdeni az önértékelési zavarokat, az önbírálatot, felszabadítja  a kreativitást, a tehetséget .
Lehetővé teszi, hogy semmi ne kerülje el a figyelmünket. Segít összegyűjteni a felbukkanó információkat, és megtalálni közöttük az összefüggéseket. Előmozdítja a dilemmák és a belső konfliktusok megoldását, főleg azokat, amelyeket a hiúság és a csökönyösség idéz elő. 



Forrás: Wikipédia, http://prananadi-miskolc.hu/

2016. október 14., péntek

Mindenféle fülbevalók

Egész mást kerestem természetesen, mikor megint a kezembe akadtak a fülbevalóalapok. Nem is emlékeztem, hogy ebből a szívesből még van, nagyon megörültem neki. Főleg úgy, hogy kis bogyókat is találtam, amikkel annyira szeretem csinálni. Első körben elkészült a jól bevált fehér, majd előkerültek a barna jáspisok, hogy valami kis őszt is csempésszünk a dologba. És persze mikor odakészítettem minden hű, de nagyon őszi kelléket  a barna fülihez, akkor lemerült az összes elem a fényképezőgépemben. Lassan feltöltődnek, de most meg már nincs fény, úgyhogy marad ez a nem éppen őszies fotó. A fehér már fent van Meskán, a másikról még azért kellene kép.

Találtam még az egyik kedvenc alapomból is, fogalmam sincs, hol rejtőztek ezek eddig. Ebben az esetben nem is volt kérdés, hogy piros kövek kerülnek rá. Ezúttal nem korall, hanem festett jáde, szerintem ezzel is jól néz ki. Bármelyik kő is legyen, a vörös az erő, a tűz és a hatalom jelképe, és persze ha csajos színt kell mondanom, ez az első.:)  Persze ehhez is van Meska-link.:)
Értek a szóból és vettem az üzenetet, hogy szívesen látnátok kisebb fülbevalókat is, úgyhogy elkészült egy faragott jáde is, ami sokkal kisebb, mint a fentiek. Épp csak egy 12 mm-es gyöngy, két gyöngykupak és egy picurka ónix. Nagyon szeretem ezt a követ, elég látványos önmagában is. 
 
Nyilván akkor áll csálén az a kupak, amikor fotózom.:)
És persze a klasszikus vörös-fekete párosítás is összejött megint, volt még kettő ebből a csodaszép virágos hengerből, nem is volt kérdés, milyen színekkel csinálom meg. A boltban már ezt is megtaláljátok.
 

Huh, hirtelen azt hiszem, ennyi. Dicséretes, hogy eddig bírta a fényképezőgép, így legakább fel is tudtam ma tenni őket! :) Csak ezzel a fényhiánnyal ne küzdenék mostmár március-áprilisig...Lesznek jobb képek is, megígérem!
Nem írtam róla most külön, de anélkül is tudjátok, hogy közeledik a karácsony! Ha valaki Panka ékszerre vágyik, ne tartsa magában, várom szeretettel! 

2016. október 3., hétfő

Lassú városi alkonyat...

Újra itt, az elmúlt hónapok leghosszabb kihagyása után. Van abban valami vicces, mikor azért nem írom meg a (másik) weboldalamra a következő bejegyzést az időmenedzsmentről, mert nincs rá időm... (Az előzőt ezen a linken olvashatjátok).
És nem csak a coachingra nem jutott az utóbbi két-három hétben, hanem az ékszerekre sem. Minden nap sóvárogva nézegettem az ékszeres asztalt, majd örültem, hogy van, mert így még egy hellyel több, ahova a tanítós cuccaimat pakolhatom.:) Mondjuk soha ne legyen nagyobb bajom, mint hogy teli vagyok órákkal., de nagyon hiányzott a másik két "lábam". Mivel túl vagyunk az aktuális nyelvvizsgákon, egy kicsit lazult a tempó, jöhetnek az ékszerek! 
Végre idekucorodtam a géphez egy kis almával és sült tökkel, rendbe raktam a fotókat is és jöjjön, aminek jönnie kell! 
A héten jön haza a testvérem. Igaz, csak villámlátogatásra, de azért az egy kávéért is nagyon szívesen utazom Budapestre, hiszen karácsony óta nem láttam. Arról már nem is beszélve, hogy jön a következő karácsony és ilyenkor nem árt, ha jó tesónak tűnök, hogy kapjak ajándékot! :) Szóval jön a Bubu, aki szerencsére pompifüggő lett, ráadásul általában nem mulasztja el, hogy erről képekben is biztosítson. És ha már ő függő, akkor a barátainak is terjeszti az igét, a Pompik lassan, de biztosan meghódítják Dél-Franciaországot! Így történt, hogy a kéthetes (vagy 3??) teljes megvonás után ma újra a pompik miatt ültem oda az ékszeres asztalhoz. Így született Bubunak a rózsaszín, az egyik kedves barátnőjének pedig a kék nyaklánc. 

Tegnap este elszántam magam az év egyik legjobban utált műveletére és elpakoltam a nyári ruhákat. Valószínűleg az Univerzum figyelt, bólintott és elzavarta a nyarat is ezzel együtt, mert ma esőre és hidegre ébredtem. De mikor ránéztem a  szárítón az őszi-téli cuccaimra, az első gondolatom az volt, hogy ezekkel milyen jól fognak kinézni a hosszú Pompik és egyéb hosszú láncok. (Amint persze eljutok oda, hoyg beléjük férek... én nem tudom, mi van ezekkel, de képesek állásban összemenni...)  Tényleg, nyáron vagy ősszel-télen hordtok inkább hosszú nyakláncokat? 

Na és persze ha már leültem, akkor nem csak ez a két nyaklánc készült, hanem szintén rendelésre egy karkötő is. Nekem valószínűtlenül kicsi, de be kell látnom, hogy élnek felnőtt emberek, akiknek másfél centivel keskenyebb a csuklójuk, mint az enyém. Újra előkerült a kereszt és a színes kövek, a végeredmény pedig: 

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívemet, nagyon hasznos információkhoz jutottam, amiket igyekszem hasznosítani, hogy mindenki megtalálhassa nálam, amit keres. Elsőként így született meg az a baglyos kulcstartó/táskadísz, amit Facebookon már mutattam. Azt hiszem, ez nagyon jó gondolat volt, köszönöm, hogy ennyien írtátok, egészen biztosan találtok nálam hasonlókat nem is olyan sokára. :)

És hogy teljes legyen ez a nyugodt, kicsit hűvös, kicsit esős, igazi őszi este, én most bekuckózom egy teával a kanapéra. Lehet, hogy fogok egy könyvet, de lehet, hogy még azt sem, egyszerűen csak élvezem, hogy ma már semmi dolgom (persze ezerfélét csinálhatnék, de ma már nincs kedvem), és hallgatok egy kis zenét. Mondjuk ezt. 

Lassú városi alkonyat

Jólesik ez a hangulat 
Nem kell most több gondolat
Az idő sehová sem halad