2017. március 15., szerda

Freya

Freyáról először akkor hallottam, amikor ezermillió évvel ezelőtt az a kozmetikai cég, aminek a termékeit én is forgalmaztam, kihozott egy róla elnevezett új parfümöt. Fogalmam sincs, szerepel-e még a kínálatban, de úgy emlékszem, nagyon kellemes illata volt, talán egy-két üveggel magamra is fújtam annak idején. Nem, nem egyszerre.
A skandináv mitológia eléggé kívül esett (esik) azon a körön, amivel általában találkozom, bár néha fellángolok és akkor megkapargatom kicsit a felszínt vagy megnézek egy-két rész (évad...) Vikingeket, hogy képben legyek. 
Amit viszont évek óta tudok Freyáról (igen, a parfüm óta) az az, hogy a szépség és a szerelem istennője a skandináv mitológiában és hogy a germán nyelvekben neki szentelték a hét ötödik napját. Vagyis a német Freitag nem a frei melléknévvel áll összefüggésben, hanem Freya istennővel, ugyanúgy, ahogy az angol Friday vagy a holland Vrijdag. Egyébként van egy medálja, ami elreped, ha bosszús, ez a Brisingamen, amit egyszer Loki ellopott tőle, egy madártollból készült köpenye, amit fölvéve a viselője sólyommá változhat, egy aranyszőrű vaddisznója, a kocsiját két macska húzza (brrrrr...). Általában a kocsijával és a pajzsával ábrázolják. Azt hiszem, ez a pajzsos kép akadhatott be nekem valamikor, mert már akkor tudtam, hogy ez lesz a fülbevaló neve, mikor megérkezett ez a gyönyörű alap.
Önmagában is annyira szép, hogy nem akartam túlcsicsázni, így csak egy-egy unakit és jáspis került rá. 

Az unakit a napfonat és a szívcsakra kiegyensúlyozott  működésében segít, harmonizál, növeli a lelki békét, a tudatosságot, az önzetlenséget, elsimítja az ellentéteket.
Csak azokat a macskákat tudnám feledni...

2017. március 5., vasárnap

Vörös és fekete- újratöltve




Aki már leérettségizett (vagy a közelében van), abba azt hiszem, beleégett a magyarázat: 
1. A vörös a szerelem, a fekete a halál és a háború jelképe a címben. 
2. A vörös a katonaságot, a fekete a papságot jelképezi, a főhős előtt álló alternatívákat jelentik a színek. 
3. A vörös és a fekete a rulett színei, így a szerencsejátékra utalnak. 
4. ...öööö.. elfelejtettem. Valaki? 
Mikor elkezdtem képeket keresni erre a két színre szűrve, ez a rózsás az elsők között volt, gondoltam, felütésnek pont jó lesz. Vörös is, fekete is, icipicit visszafogottabb is, mint a szintén az első sorban lévő társai, ahol a fekete háttér előtt a vörös rózsa mellett ezüst bilincs és fekete maszk is volt...Viszont pont annyira közhelyes, mint a Vörös és feketére hivatkozni megint, ha piros-fekete ékszereket csinálok.:) 
(Jut eszembe: például a pixabay.com-on nagyszerű ingyenes képeket találtok szinte minden témában!)
Ezt a fülbevalót nem először készítettem el, szeretitek, szeretem. És még mindig nem tudom rávenni magam, hogy egyforma legyen a két fele. És még mindig a piros-fekete kombót látom tökéletesnek ehhez a virágos fém közteshez. 

Mivel a legutóbb érkezett pompiadagban volt egy csodaszép piros is és nem akartam belőle nyakláncot csinálni éppen, így kulcstartóra került szintén korallés ónix társaságában, valamint két howlit csillaggal. Multifunkciós cucc, táskadísznek pont olyan mutatós, mint kulcstartónak. Az én fekete táskámat határozottan feldobja! 
 Bár tényleg kevesebb idő jut az ékszerekre, mint néhány hónapja, de azért igyekszem.:) Amint lesz időm írni, bemutatom a kép többi szereplőjét is! 





2017. február 12., vasárnap

Anya-lánya


Hát... nem vittem túlzásba idén még, belátom. De mivel eldöntöttem (és néhányszor már le is írtam), hogy soha nem fogok panaszkodni a sok munka miatt, így most sem teszem. :) A tanítás most megint átvette az első helyet,  a coaching pedig  bejelentkezett az ezüstéremért, így az ékszerekre sajnos kicsit kevesebb idő jut.
Van azonban, akinek nem tudok (nem is akarok) nemet mondani, főleg akkor nem, ha dupla szülinapos anya-lánya karkötő a tét. Még főlegebb pedig akkor nem, ha ezzel azt hiszem, a család utolsó (ezidáig) pankamentes tagját is bekebelezhetem. Mégsem járja, hogy az apró unokahúg már az én karkötőmmel a kezén feszített a karácsonyi képeken, a szinte felnőtt nagylánynak pedig még semmije sincs tőlem.:)
A (rendkívül közeli) dátumot hallva az első kérdésem az volt: "Melyik hónapban?" , de már akkor tudtam, hogy ez bizony egy héten belül az ünnepelteknél lesz.
Mivel karácsony előtt kicsit kifogytak a készleteim és (mea culpa) még nem pótoltam mindent, gyorsan be kellett szereznem ezt-azt, de időben elkészültem és mutatom is a végeredményt.
Achátok, labradorit, rózsakvarc, eperkvarc és holdkő került egymás mellé, félretéve most a hatásokat és inkább a színeket szem előtt tartva. Már kész voltam, mikor bevillant, hogy a fehér is a kedvenc színek listáján volt, úgyhogy gyorsan átküldtem csekkolásra és pikkpakk jóváhagyódott. Huh. 
Hamarosan útra is kelnek, remélem, használat közbeni képeket is kapok majd! :) 


2017. január 3., kedd

Gyere, Bolond!

Technikai akadályokba ütközött az évértékelő-évösszegző blogbejegyzés megírása, most pedig már túlhaladottnak érzem, nem szeretnék már 2016-tal foglalkozni. Visszanéztem, lezártam, levontam a tanulságokat, jöhet az új kör! :) És ez az utolsó mondat le is írja, hogyan kezdődött számomra 2017. Elbúcsúztam a Remetétől, jöhet a Bolond! 

Ahogy tavaly, idén is húztam egy lapot a gyönyörű Kazanlár paklimból, csak hogy lássam, mit mond a kártya, milyen évre számítsak. A tavalyi évem lapja a Remete volt, ami szerintem a riasztó neve ellenére is igazán jó lap. Befelé fordulás, útkeresés, prioritások meghatározása, termékeny magány, gondolkodás, összegzés, mélyre ásás, célok meghatározása... és miután ezekkel végzett, előjöhet a barlangjából és felvértezve állhat a világ elé. Nem mondom, hogy a január elsején húzott lap miatt, de számomra 2016. egy az egyben erről szólt. 
Viszont  kicsit azért belefáradtam a végére a nagy létösszegzésbe, válaszkeresésbe és nagyon vártam, hogy milyen évet jeleznek a lapok. És amennyire vártam, annyira tartottam is tőle. Tudtam, hogy nincs szükségem még egy évre a "barlangban", és volt a fejemben három lap, amiket nem igazán láttam volna szívesen. Húztam-halasztottam, de egy idő után nem lehetett tovább, húznom kellett. Nem szabad elsietni, mégiscsak egy egész évre lesz hatással ez  a lap a fejemben! :) És az idei évet meghatározó lap nem az említett háromból került ki, hanem az egyik kedvenc lapom lett, amelyik ebben a pakliban a 22. számot kapta: A Bolond! (A 22. azért lehet fontos, mert sok kártyánál ez a lap a 0 számmal szerepel, hiszen a Nagy Arkánum fejlődéstörténete 1-től 21-ig tart.)  

A kedves Bolond egy körön kívüli lap, a befejezett fejlődés és a kezdődő új kör kártyája. A Bolond már túl van legalább 21 leckén, az új kör azonban nem ugyanott kezdődik, ahol az előző, hanem magasabb szinten, följebb léphet. Jó irányba halad és a batyuja teli van azokkal a dolgokkal, amikre az útja során szüksége lesz. A vár, ahová tart egyelőre egy látomás, egy vágy, amit a szivárványon lépdelve könnyedén elérhet. Tudja, hogy csak az valósulhat meg, amit el tud képzelni, és a Bolondnál fantáziában nincs hiány! (Az elejétől kezdve eléggé magaménak érzem ezt a lapot, na!:) )
A kezében virágot tart, aminek gyökere van és amit valahol szeretne elültetni. Új otthont keres a virágának, sokkal jobban tudja, mit akar, mint amennyire kívülről látszik. (Ezt a részt még meg kell beszélnem magammal...)
Nem lehet nem észrevenni azt a kutyát, amelyik épp rángatja le a földre (őt is és a nadrágját is) konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Számomra, mivel hajlamos vagyok belefeledkezni a tervezésbe és az álmodozásba, a kutya a racionalitást jelképezi, ami időben visszaránt, ha nagyon elszállnék. Érkezhet egy jókor feltett okos kérdés formájában, vagy öltözhet szkeptikus véleményeknek, hitetlenségnek is. Ha kívülről jön, könnyen kezelem, ha belülről, az nehezebb. De így, hogy tudom, hogy az idei év feladata eljutni abba a várba, kezelni kell, akárhogy is. 
A lap három kérdést vet fel, amiken lesz időm gondolkodni.
1. Menyire függök a világ elvárásaitól? (Százalékban? Hááááát....)
2. Merek-e azon az úton haladni, amit helyesnek érzek? (A Remete egy év gondolkodás után nagyjából arra jutott, hogy nincs más út, csak azon szabad...)
3. Gátolnak-e előítéletek, félelmek? (Előítéletek nem. A többin dolgozni kell.:)) 
A legszebb az egészben, hogy nem tudni, mit hoz ez a lap, ez az év. A Bolondban van egy elég rendes adag bizonytalanság, de én úgy érzem, ha megvan az Agykontrollon tanult nagy hármas, a Vágy-Hit-Elvárás, akkor nem lehet baj és ennél jobb nem is jöhetne! Ja, és természetesen készült a laphoz egy könyvjelző. Néha ez előfordul, túl vagyok a Holdon, ami a másik kedvenc lapom, és persze nem maradt ki a Nap sem, ami bárki kedvence lehet! A Bolondnak pedig járt kutya, vár, virág, színek... és KicsiKató álomgyönyörű ajándéka!  
Jó lesz, érzem! 




2016. november 24., csütörtök

Óh szív, nyugodj


Ismét ametiszt és rózsakvarc, a "jól bevált csapaton ne változtass" jegyében! :) 
Mindkét kő nagy szerelem, nagyon sokszor dolgozom velük és sokszor kerülnek egymás mellé is, nagyszerűen kiegészítik egymást. Színben is, hatásokban is. A képeken annyira nem látszik, de az ametiszt természetesen továbbra is lila. Egyszer újra eljön majd az az idő, amikor délután fél négykor nem kell fölkapcsolnom a villanyt, addig meg fél lábon is kibírjuk...

Vegyük át gyorsan a rózsakvarcot először: Ha szabadon asszociálnék, ilyenek jutnának eszembe: szívcsakra, szeretet mások és önmagunk iránt, a szerelem bevonzása, nyugalom, béke, romantika, bizalom, harmónia, szépség...csupa olyan dolog, amit az ember szívesen lát az életében. 
Az egyik oldal a neten így fogalmaz:  "Olyan hatásosan vonzza hozzánk a szerelmet és a kapcsolatokat, hogy gyakran szükség lehet egy ametiszre is, hogy a felgyorsult eseményeket kissé lelassítsa."  
Hát jó, ezen ne múljon, egy kicsit lassíthatunk a folyamaton, hiszünk a lassú, pozitív, minőségi változásokban! 

Az ametiszt amúgy is jó ebben, higgadtság, józanság, nyugalom az első három szó, ami nekem eszembe jut róla. Továbbra is segíti a meditációt, a koncentrálást, az összeszedettséget. Segít abban is, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel és kihasználhassuk a bennünk rejlő kreatív energiákat. 
Ahogy most visszaolvastam, amit írtam, beugrott egy verssor. Illetve kettő.

"Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom."
És ha már: a REÖK-ben (még mindig Szegeden) van most egy irodalmi sorozat, a héten épp József Attila rendkívül zűrös és nyomasztó szerelmi életével ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről. Pontosabban a rendkívül zűrös és nyomasztó utolsó szerelemmel, Flórával. Megintcsak nem volt semmi újdonság, mégis fölkavaró este volt, utána még sokáig beszélgettünk róla, gyanús, hogy lesz még ez téma. 
Lehet egy kis zene? Nem gondoltam, hogy valaha az Ágnes Vanilla által megzenésített versek a kedvenceim közé fognak tartozni, pedig de...Akkor egy kis nyugalom és egy kis József Attila. 

2016. november 14., hétfő

Energiabomba

Azt hiszem, nem csak én érzem mostanában, hogy kicsit nehezebben szedem össze magam reggelente, kicsit nyűgösebb vagyok napközben, éjjel viszont sokszor nehezen alszom el vagy idő előtt fölébredek. Én már bizonyítottan napelemmel működöm, lehúz, hogy a három órára jövő tanítványomnak már villanyt kell kapcsolni. De nem baj, már csak kicsit több mint egy hónap, aztán napról napra figyelhetem, ahogy egy-egy perccel tovább lesz világos. Meg egyébként is, reggel világosban indulok el itthonról, úgyhogy nincs nagy baj. :)
Mégis éreztem, hogy elfér valami kis energialöket, elő is kerestem a saját hegyikristály-karneol karkötőmet, amivel korábban EBBEN A BEJEGYZÉSBEN találkozhattál. 
Igen, tudom, persze, akkor még nem tudtam, hogy az enyém lesz, pedig a vonzalom abban a pillanatban kialakult köztünk, amikor elkészült. Aztán hosszas és kitartó ismerkedés után úgy döntöttünk, együtt maradunk. És ha már elővettem, akkor (mivel elég sok dolga volt idén) pont megérdemelt egy kis tisztítást. Ez több módon is történhet, elég részletesen összeszedtem korábban, ITT ELOLVASHATOD. 
Én folyó vízzel átmostam a karkötőt és a marokköveket is, majd következett a füstölő, végül egy üvegtálban kikerültek az erkélyre. Talán a telihold is jó lesz neki, mire fölkelek, addigra pedig már a napkeltén is túl leszünk. 
Az viszont nem járja, hogy benyúljam magamnak a karneol összes jótékony hatását, szívesen töltök fel mást is pozitív energiákkal! Sőt, hogy ráerősítsünk a karneolra, citrin és hegyikristály is került mellé. Hát… mint egy ásványi zöldturmix, vagy egy durva vitaminkoktél kövekből! J Igazi energiabomba.
És mindez egy kicsit részletesebben:
A karneol nagy energiával bíró stabilizáló kő, kitűnő a vitalitás és a motiváció újraépítésére valamint a kreativitás fokozására. Bátorságot ad, elősegíti a pozitív életszemléletet, az üzletben és más ügyekben is sikerre sarkall. Segít bízni önmagunkban és a megérzéseinkben.

Fejleszti  az elemzőképességet, és egyértelműsíti a megérzéseket. Meditáció közben eltávolítja az oda nem illő gondolatokat. Azokat, amikre azt szoktam mondani (már nem is emlékszem, kitől hallottam, de nagyon jó volt), hogy  legyenek ezek a gondolatok lufik, amik belebegnek a látóteredbe (jééézusom, a lebegésről eszembe jutott az AZ…), megcsodálod őket, örülsz nekik, de nem kapaszkodsz beléjük, hanem hagyod, hogy ellebegjenek. („És hopp, el is illant már…”)  Ez a kő hatékonyan véd az irigységtől, dühtől és a sértődéstől akár a sajátunkról van szó, akár máséról.
Fizikai síkon a női betegségekre hat, mint a fájdalmas vérzés, gyulladások, valamint anyagcsereproblémákra, vérrel és erekkel kapcsolatos gondokra. Lelki kimerültség esetén új energiát ad.
Pont illik  hozzá a citrin, ami hatékonyan tisztít és regenerál. A Nap erejét hordozza ez a rendkívül jótékony hatású kő. Meleget és energiát ad, nagyon kreatív. Az élet minden szintjén energiával tölt fel. A gazdagságot hozó kristályok közé tartozik. Ez fontos, nem győzöm hangsúlyozni, mekkora pénzmágnes! J Ez a dinamikus kő vonzza a gazdagságot és a gyarapodást, sikert és mindent, ami jó. A citrin körül bánatnak és negatív dolgoknak, gondolatoknak  nincs helye.

Önérzet önbizalom, önkifejezés- ezek mind erősödnek a citrin hatására. Jobban viseljük a kritikát, felismerjük benne az építő jelleget, ha van. Ha nincs, akkor meg nincs kritika, mert a bántást a citrin úgyse engesi a közelünkbe. Segít abban, hogy előre haladjunk, ne a múlton rágódjunk.
Megnyugtat, kibékít magunkkal, erősíti a belső nyugalmat („Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke”- uramisten, hogy pörög ma az agyam…), így talán még abban is segít, hogy kialudd magad. Az enyémmel teszek egy próbát ma este! Mert persze, hogy van citrin karkötőm is!
A hegyikristályról már mindent tudunk, a lényeg most (is) az, hogy felerősíti az összes többi kő hatását, vagyis nekem olyan, mint a só, amit ha megfelelően adagolsz, segít kihozni az igazi ízeket.


Még egy pont ugyanilyenhez már/most nincs elég karneolom („Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve…” – könyörgöm, valaki állítson le!!!), úgyhogy aki szeretné, gyorsnak kell lennie! ;) 

Forrás: http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html, Sonja Heider: Gyógyító kövek könyve

2016. november 10., csütörtök

Stabilan, egyensúlyban

Rózsakvarc, hegyikristály, ametiszt, aventurin, karneol, ónix... ezek a kövek elég gyakran kerülnek elő nálam. Van azonban néhány olyan is a tarsolyomban, ami elég ritkán akad a kezembe. Valamiért valamikor hozzám került, talán már készült is belőle valami, aztán a fiók(ok) mélyén landolt. Ilyen az aragonit is, méltatlanul elfeledve hevert a jádék között (miért pont ott?). És ha már így összeszoktak, arra gondoltam, továbbra is jádét választok hozzá társnak, így született meg ez a karkötő: 

Mivel tényleg ritkán használom, mindenképp beszéljünk kicsit az aragonitról. 
Ha hinnénk abban, hogy bizonyos csillagjegyekhez bizonyos kövek passzolnak, akkor az aragonit a Bak köve lenne. A csakrák közül a gyökércsakra és a napfonatcsakra rendelhető hozzá. Nem árt, ha ezek a csakrák (is) harmonikusan működnek, hiszen a napfonatcsakra "felel" például  a kreativitásért, az önértékelésért,  a nyitottságért, a gyökércsakra a fizikai erőért, a biztonságért, azért, hogy megálljuk a helyünket a mindennapokban. 
Az aragonit türelemre és elfogadásra tanít, ellensúlyozza a túlérzékenységet, elűzi a haragot és az érzelmi stresszt. Erőt és támogatást biztosít. Nyugtat és kiegyensúlyoz; helyreállítja a harmóniát, és a rezgések magas spirituális szintre emelésével felkészít a meditációra, míg a fizikai testet energiával tölti fel.
Ideális társa tehát a jáde, ami visszaadja a belső békénket, nyugalmunkat, kiegyensúlyottá tesz, és szintén segít (többek között)  a napfonatcsakra harmonizálásában. 
Ha szívesen olvasnál még a csakrákról, ide kattintva megtalálod a korábbi írásaimat és ékszereimet.
Gondolom, ti sem tudtátok nem észrevenni, hogy ez a karkötő is elefántos lett. Nem, nem azért, mert berendeltem egy csomó elefántot és most muszáj valamit kezdenem velük.:) Egyszerűen csak ennyi kiegyensúlyozó és biztonságot növelő hatás mellé adta magát, hogy valami nagyon erős, nagyon határozott, nagyon stabil "kiegészítő" kerüljön. Mégiscsak stílusosabb, mint egy... szitakötő! :) 

forrás: http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html