2017. május 7., vasárnap

Mert vannak egyértelmű dolgok

A ballagós nyaklánc színei után jöjjön valami klasszikus. Gyakran visszatérek a fekete-fehér pároshoz, szeretem, klasszikus, mindenhez passzol. Ráadásul egyértelmű. Bár a világ (szerencsére) nem fekete és fehér  (nem beszélve a szürke számtalan árnyalatáról... Nem, nem olvastam, nem láttam és ami fontosabb: nem is fogom!:) ), azért nem baj, ha vannak fix pontok, amikhez vissza lehet nyúlni. Mondjuk a diófagyi, az elég egyértelmű. Bon Jovi is az. Vagy hogy a csajokkal tonhalas pizzát eszem a kecskeméti törzshelyünkön. (Nem, nem csak az van, van vagy 30 féle...) Vagy hogy Maci komondorunk nem normális. 
Vagy például egy fekete-fehér ékszer. Két fülbevaló készült a múlt héten. A gyöngyök régóta pihennek a kis fiókos tárolóban, nem nagyon tudtam velük mit kezdeni, mert a normál szerelőpálca nem megy át rajtuk, de most megtaláltam a gömb végű vékonyabb pálcákat, így már nem volt kifogás, kerestem hozzá egy kis ónixot és már kész is volt. Ezt a fülbevalót régen szerettem volna már megcsinálni fekete-fehérben, azt hiszem, nem lett csúnya. :) 
És ha már az ónixos fiókot is kirángattam, végre elkészülhetett az is, amiért eredetileg a korongokat rendeltem. Nem is értem, ezzel miért vártam eddig. 
És persze a gyöngyöktől is vérszemet kaptam. Hiszen mi van akkor, ha nem csak a vékonyabb pálca megy át rajta, hanem a szokásosnál egy picit vékonyabb damil is? Elég sokat próbálkoztam és elég sok gyöngyöt tettem félre, mert még a 0,8 mm-es sem fért át az apró lyukakon. De végül csak sikerült, a végeredmény pedig egy tenyésztett gyöngy-rózsakvarc karkötő lett. 


2017. május 2., kedd

Búcsúajándék

Mindenféle megrendelést nagyon szeretek, mert mindannyian személyre szabott ékszerre vágytok. Magatoknak vagy ajándékba, megerősítésnek, emlékbe, az összetartozás jeleként. Most egy szívemnek különösen kedves kérés érkezett, hiszen kicsit elfogult vagyok a  pedagógusokkal, még akkor is, ha... szóval még akkor is, na. 
Egy kedves ismerősöm keresett meg azzal, hogy a gyermeke osztálya idén búcsúzik a tanító nénijétől és szeretnének neki valami szép emléket. Őszintén: persze, jó ilyenkor a gravírozott toll meg a cukorkatartó, örül is neki az ember, de nagyjából fogalmam sincs, kiket takar a 12.A 2007-2011... Vagy bármelyik hasonló. De az igazán személyes ajándékok mások, ilyenkor érzi az ember, hogy neki szánták, rá gondoltak, fontos volt, hogy valóban emlékezzen évek múlva is.
Megkaptam az összes kis búcsúzó csillagjegyét, ebből kellett dolgoznom. És a végeredmény: 
 Tigrisszem a Nyilasoknak, holdkő a Bakoknak, ametiszt a Szűzeknek, hegyikristály az Ikreknek, aventurin a Bikának, rózsakvarc a Ráknak, jáde a Mérlegnek, citrin az Oroszlánnak (miért az egyik kedvenc kövem vajon? ) fluorit a Vízöntőnek és karneol a Kosnak. A rózsakvarc szívet nem kell magyarátnom, azt hiszem.
Természetesen egy-egy csillagjegyhez több ásvány is tartozik, erről már sokszor írtam, arról is, hogy mit gondolok a vásárban kapható Oroszlán-karkötőkről (amit a Délmagyar napi Oroszlán-horoszkópjáról), de így egészen különleges érzés volt a születési kövekkel dolgozni. 
 A nyaklánc mágneskapoccsal záródik. Menyasszonyi ékszereket szoktam ezzel a kapoccsal csinálni, garantáltan nem hagyja el a boldog tulajdonos még akkor sem, ha egész éjjel táncol. Kivéve persze Renáta, de neki ráégethetném a kezére a cuccait, akkor is megtalálná a módját, hogy megszabaduljon tőlük. ♥
A karkötő gumis damilra készült, itt is előkerül az összes kő, igaz, itt csak egyszer, de egy karkötő lényegesen kisebb ugye, mint egy nyaklánc. ;)
Természetesen ezt is egy plusz rózsakvarc díszíti, hogy még egyértelműbb legyen az összetartozás a nyaklánccal. Ha amúgy nem lenne az. 
Kedves ismeretlen tanító néni, kívánom, hogy amikor felveszi ezt az ékszert, jusson eszébe az a 22 kisgyerek, akiket eddig kísért az úton és gondoljon rájuk olyan meleg szeretettel, amivel ez az ékszer készült Önnek! 

2017. április 30., vasárnap

Aki hagyja...

Régóta tudjátok, hogy mennyire szeretem A kis herceget. Lassan az egész könyvet idéztem már, rengeteg kis herceges ékszer készült. Túl sok (fő)szerepló nincs ugye a történetben, én mégsem tudok egy kedvencet választani a kevésből sem. Nehezen döntenék a kis herceg és a róka között. Szerencsére nem is kell. És most végre a róka is megkapta, amit megérdemelt, ékszer lett belőle, karneolos fülbevaló. (És persze ilyenkor mindig eszembe jut, mióta ígérhetem magamnak a herceges-rókás-bárányos tetoválást is...) 

Természetesen most sem maradhatunk idézet nélkül, hátha valaki kedvet kap, hogy újra kézbe vegye ezt a (egyesek szerint túlértékelt, de) szerintem zseniális művet. 
 "Másnap visszajött a kis herceg. 

     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. 
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg. 
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. 
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm. 
     Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: 
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd. 
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel. 
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt." 

Többek között a bátorságáért szeretem nagyon a rókát.  Hiszen ahogy a pilóta mondja a könyv vége felé:
"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."
És így is megéri.


2017. március 15., szerda

Freya

Freyáról először akkor hallottam, amikor ezermillió évvel ezelőtt az a kozmetikai cég, aminek a termékeit én is forgalmaztam, kihozott egy róla elnevezett új parfümöt. Fogalmam sincs, szerepel-e még a kínálatban, de úgy emlékszem, nagyon kellemes illata volt, talán egy-két üveggel magamra is fújtam annak idején. Nem, nem egyszerre.
A skandináv mitológia eléggé kívül esett (esik) azon a körön, amivel általában találkozom, bár néha fellángolok és akkor megkapargatom kicsit a felszínt vagy megnézek egy-két rész (évad...) Vikingeket, hogy képben legyek. 
Amit viszont évek óta tudok Freyáról (igen, a parfüm óta) az az, hogy a szépség és a szerelem istennője a skandináv mitológiában és hogy a germán nyelvekben neki szentelték a hét ötödik napját. Vagyis a német Freitag nem a frei melléknévvel áll összefüggésben, hanem Freya istennővel, ugyanúgy, ahogy az angol Friday vagy a holland Vrijdag. Egyébként van egy medálja, ami elreped, ha bosszús, ez a Brisingamen, amit egyszer Loki ellopott tőle, egy madártollból készült köpenye, amit fölvéve a viselője sólyommá változhat, egy aranyszőrű vaddisznója, a kocsiját két macska húzza (brrrrr...). Általában a kocsijával és a pajzsával ábrázolják. Azt hiszem, ez a pajzsos kép akadhatott be nekem valamikor, mert már akkor tudtam, hogy ez lesz a fülbevaló neve, mikor megérkezett ez a gyönyörű alap.
Önmagában is annyira szép, hogy nem akartam túlcsicsázni, így csak egy-egy unakit és jáspis került rá. 

Az unakit a napfonat és a szívcsakra kiegyensúlyozott  működésében segít, harmonizál, növeli a lelki békét, a tudatosságot, az önzetlenséget, elsimítja az ellentéteket.
Csak azokat a macskákat tudnám feledni...

2017. március 5., vasárnap

Vörös és fekete- újratöltve




Aki már leérettségizett (vagy a közelében van), abba azt hiszem, beleégett a magyarázat: 
1. A vörös a szerelem, a fekete a halál és a háború jelképe a címben. 
2. A vörös a katonaságot, a fekete a papságot jelképezi, a főhős előtt álló alternatívákat jelentik a színek. 
3. A vörös és a fekete a rulett színei, így a szerencsejátékra utalnak. 
4. ...öööö.. elfelejtettem. Valaki? 
Mikor elkezdtem képeket keresni erre a két színre szűrve, ez a rózsás az elsők között volt, gondoltam, felütésnek pont jó lesz. Vörös is, fekete is, icipicit visszafogottabb is, mint a szintén az első sorban lévő társai, ahol a fekete háttér előtt a vörös rózsa mellett ezüst bilincs és fekete maszk is volt...Viszont pont annyira közhelyes, mint a Vörös és feketére hivatkozni megint, ha piros-fekete ékszereket csinálok.:) 
(Jut eszembe: például a pixabay.com-on nagyszerű ingyenes képeket találtok szinte minden témában!)
Ezt a fülbevalót nem először készítettem el, szeretitek, szeretem. És még mindig nem tudom rávenni magam, hogy egyforma legyen a két fele. És még mindig a piros-fekete kombót látom tökéletesnek ehhez a virágos fém közteshez. 

Mivel a legutóbb érkezett pompiadagban volt egy csodaszép piros is és nem akartam belőle nyakláncot csinálni éppen, így kulcstartóra került szintén korallés ónix társaságában, valamint két howlit csillaggal. Multifunkciós cucc, táskadísznek pont olyan mutatós, mint kulcstartónak. Az én fekete táskámat határozottan feldobja! 
 Bár tényleg kevesebb idő jut az ékszerekre, mint néhány hónapja, de azért igyekszem.:) Amint lesz időm írni, bemutatom a kép többi szereplőjét is! 





2017. február 12., vasárnap

Anya-lánya


Hát... nem vittem túlzásba idén még, belátom. De mivel eldöntöttem (és néhányszor már le is írtam), hogy soha nem fogok panaszkodni a sok munka miatt, így most sem teszem. :) A tanítás most megint átvette az első helyet,  a coaching pedig  bejelentkezett az ezüstéremért, így az ékszerekre sajnos kicsit kevesebb idő jut.
Van azonban, akinek nem tudok (nem is akarok) nemet mondani, főleg akkor nem, ha dupla szülinapos anya-lánya karkötő a tét. Még főlegebb pedig akkor nem, ha ezzel azt hiszem, a család utolsó (ezidáig) pankamentes tagját is bekebelezhetem. Mégsem járja, hogy az apró unokahúg már az én karkötőmmel a kezén feszített a karácsonyi képeken, a szinte felnőtt nagylánynak pedig még semmije sincs tőlem.:)
A (rendkívül közeli) dátumot hallva az első kérdésem az volt: "Melyik hónapban?" , de már akkor tudtam, hogy ez bizony egy héten belül az ünnepelteknél lesz.
Mivel karácsony előtt kicsit kifogytak a készleteim és (mea culpa) még nem pótoltam mindent, gyorsan be kellett szereznem ezt-azt, de időben elkészültem és mutatom is a végeredményt.
Achátok, labradorit, rózsakvarc, eperkvarc és holdkő került egymás mellé, félretéve most a hatásokat és inkább a színeket szem előtt tartva. Már kész voltam, mikor bevillant, hogy a fehér is a kedvenc színek listáján volt, úgyhogy gyorsan átküldtem csekkolásra és pikkpakk jóváhagyódott. Huh. 
Hamarosan útra is kelnek, remélem, használat közbeni képeket is kapok majd! :) 


2017. január 3., kedd

Gyere, Bolond!

Technikai akadályokba ütközött az évértékelő-évösszegző blogbejegyzés megírása, most pedig már túlhaladottnak érzem, nem szeretnék már 2016-tal foglalkozni. Visszanéztem, lezártam, levontam a tanulságokat, jöhet az új kör! :) És ez az utolsó mondat le is írja, hogyan kezdődött számomra 2017. Elbúcsúztam a Remetétől, jöhet a Bolond! 

Ahogy tavaly, idén is húztam egy lapot a gyönyörű Kazanlár paklimból, csak hogy lássam, mit mond a kártya, milyen évre számítsak. A tavalyi évem lapja a Remete volt, ami szerintem a riasztó neve ellenére is igazán jó lap. Befelé fordulás, útkeresés, prioritások meghatározása, termékeny magány, gondolkodás, összegzés, mélyre ásás, célok meghatározása... és miután ezekkel végzett, előjöhet a barlangjából és felvértezve állhat a világ elé. Nem mondom, hogy a január elsején húzott lap miatt, de számomra 2016. egy az egyben erről szólt. 
Viszont  kicsit azért belefáradtam a végére a nagy létösszegzésbe, válaszkeresésbe és nagyon vártam, hogy milyen évet jeleznek a lapok. És amennyire vártam, annyira tartottam is tőle. Tudtam, hogy nincs szükségem még egy évre a "barlangban", és volt a fejemben három lap, amiket nem igazán láttam volna szívesen. Húztam-halasztottam, de egy idő után nem lehetett tovább, húznom kellett. Nem szabad elsietni, mégiscsak egy egész évre lesz hatással ez  a lap a fejemben! :) És az idei évet meghatározó lap nem az említett háromból került ki, hanem az egyik kedvenc lapom lett, amelyik ebben a pakliban a 22. számot kapta: A Bolond! (A 22. azért lehet fontos, mert sok kártyánál ez a lap a 0 számmal szerepel, hiszen a Nagy Arkánum fejlődéstörténete 1-től 21-ig tart.)  

A kedves Bolond egy körön kívüli lap, a befejezett fejlődés és a kezdődő új kör kártyája. A Bolond már túl van legalább 21 leckén, az új kör azonban nem ugyanott kezdődik, ahol az előző, hanem magasabb szinten, följebb léphet. Jó irányba halad és a batyuja teli van azokkal a dolgokkal, amikre az útja során szüksége lesz. A vár, ahová tart egyelőre egy látomás, egy vágy, amit a szivárványon lépdelve könnyedén elérhet. Tudja, hogy csak az valósulhat meg, amit el tud képzelni, és a Bolondnál fantáziában nincs hiány! (Az elejétől kezdve eléggé magaménak érzem ezt a lapot, na!:) )
A kezében virágot tart, aminek gyökere van és amit valahol szeretne elültetni. Új otthont keres a virágának, sokkal jobban tudja, mit akar, mint amennyire kívülről látszik. (Ezt a részt még meg kell beszélnem magammal...)
Nem lehet nem észrevenni azt a kutyát, amelyik épp rángatja le a földre (őt is és a nadrágját is) konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Számomra, mivel hajlamos vagyok belefeledkezni a tervezésbe és az álmodozásba, a kutya a racionalitást jelképezi, ami időben visszaránt, ha nagyon elszállnék. Érkezhet egy jókor feltett okos kérdés formájában, vagy öltözhet szkeptikus véleményeknek, hitetlenségnek is. Ha kívülről jön, könnyen kezelem, ha belülről, az nehezebb. De így, hogy tudom, hogy az idei év feladata eljutni abba a várba, kezelni kell, akárhogy is. 
A lap három kérdést vet fel, amiken lesz időm gondolkodni.
1. Menyire függök a világ elvárásaitól? (Százalékban? Hááááát....)
2. Merek-e azon az úton haladni, amit helyesnek érzek? (A Remete egy év gondolkodás után nagyjából arra jutott, hogy nincs más út, csak azon szabad...)
3. Gátolnak-e előítéletek, félelmek? (Előítéletek nem. A többin dolgozni kell.:)) 
A legszebb az egészben, hogy nem tudni, mit hoz ez a lap, ez az év. A Bolondban van egy elég rendes adag bizonytalanság, de én úgy érzem, ha megvan az Agykontrollon tanult nagy hármas, a Vágy-Hit-Elvárás, akkor nem lehet baj és ennél jobb nem is jöhetne! Ja, és természetesen készült a laphoz egy könyvjelző. Néha ez előfordul, túl vagyok a Holdon, ami a másik kedvenc lapom, és persze nem maradt ki a Nap sem, ami bárki kedvence lehet! A Bolondnak pedig járt kutya, vár, virág, színek... és KicsiKató álomgyönyörű ajándéka!  
Jó lesz, érzem!