Olyan hihetetlen, hogy még a múlt héten is csizmában és télikabátban vonatoztam! Átugrottunk egy évszakot, itt a balerina és a könnyen indokolható ruhavásárlás ideje, a tavaszi kabát meg... hát az kimaradt gyakorlatilag. Mindegy. És ami a legjobb a hónélküliségben: ROZI!! Rozi még mindig a biciklim, aki megóv a tömegközlekedés megpróbáltatásaitól tavasztól a tél elejéig. Nem mintha a biciklis közlekedés nem járna megpróbáltatásokkal, de ezeket ilyenkor még nagyon élvezem. És azt is, hogy fura népségekkel találkozom nap mint nap. A kedvencem az Önérzetes Gyalogos, aki tökéletes biztonságban érzi magát, miközben magabiztosan sétálgat a bicikliúton és még neki áll följebb, amikor rádudálok.( Rozin nem csöngő van, hanem rózsaszín duda...) Ilyenkor megáll, és elkezd magyarázni, kiabálni, megjegyzéseket tenni, ki-ki vérmérséklete szerint. Háááát... én az év felében gyalogosként működöm, de még a legnagyobb hóban is figyelek arra, hogy ne a bringaúton mászkáljak, mert ismerek néhány elvetemültet, akiket semmi nem tarthat vissza a biciklizéstől. Aztán ott vannak azok a kismamák, akiknek valamiért meggyőződésük, hogy aminek kereke van, annak a bicikliúton a helye. Nem. Ugyanúgy nem, ahogy a bicikliút nem leállósáv és nem parkoló. Ma csak ketten nyitották rám az ajtót, mert föl sem merült bennük, hogy esetleg jöhet egy biciklis.
Mondjuk amúgy is azt gondolja néha az ember lánya, hogy esetleg láthatatlan, mert az autósok sokszor tesznek úgy, mint ha ránk nem kéne figyelni. Ma hárommal is találkoztam a legrosszabb típusból. Nem, nem a kopasz BMW-s pasi az, neeem. Azoknál legalább tudom, hogy se fék, se index, a bringás meg nem ember, úgyhogy velük vigyázok. Hanem a smartos szőke nő... atyaisten. Borzasztó, kiszámíthatatlan, kikerülhetetlen, közveszélyes. Nyilván ha tudna vezetni, rendes autója lenne, de ezt a kombinációt nem szabadna a forgalomba engedni. A maiakat legalábbis kivétel nélkül.És amúgy is, az egy szappantartó, nem egy autó. Ha meg feltételezzük, hogy autó, akkor kéretik úgy is viselkedni a benne ülőnek.És persze a bicikliút is mókás terület, a mai legédesebb az a bácsi volt, aki egy hatalmas női biciklin csalinkázott előttem, pontosan annyira uralva a járművet, mint én, amikor elmagyaráztam nagyapámnak, hogy nyugodtan leveheti a pótkerekeket, én már tudok nélkülük biciklizni. Nem kellett volna. Szerencsére elég hamar sikerült elmennem mellette, aranyos volt, ahogy félig kinyújtott nyelvvel, borzasztóan koncentrálva tekert! :)
És mivel ez egy ékszeres blog, ugye- újra megmutatnék pár dolgot, plusz felhívnám rá a figyelmet, hogy a biciklifityegő-készletem gyakorlatilag kimeríthetetlen!
Amit pedig nem én csináltam, hanem Dorcy, akinek a termékeit Meskán itt találod, és amit azóta imádok, mióta nálam van:
Ja, és ami majdnem lemaradt, pedig tényleg érdekes látvány lehet: a biciklis, aki elfelejti, hogy a bringa nem autó és nem szoba, és teljes beleéléssel énekel a biciklin:
"This is what it's all about
No one can slow us down
We ain't gonna stop until the clock runs out
Bottoms up
I can handle all of us
So get your bottles up
Drinkin' every drop until it all runs out
Another round, fill 'er up
Hammer down, grab a cup, bottoms up
Ohh, bottoms up"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése