A kis herceg

Ilyen az első kis herceges poszterem :) 

Piros-kék palást, aranyhaj, csengő hang... Rajongásom közismert, határtalan és hosszú évekre (ha nem évtizedekre) visszavezethető. Az első párizsi út (1995) legértékesebb relikviája egy kis herceges poszter volt, amit követett később egy újabb, aztán egy kis herceges Parker toll, és erős a kísértés egy csukott kígyós tetoválásra. Esetleg egy olyanra, amin a kis herceg épp a madarakkal repül, csak annak a helyét még nem tudom elképzelni.:)

Egész mást keresgéltem a neten, mikor kb. egy hónapja ráakadtam a kis herceges medálokra és teljesen nyilvánvaló volt, hogy égető szükségem van rájuk. A hét elején végre meg is érkeztek és tegnap este elkészült belőlük az első szett. A képek elég ...hmmm... gázok, de nem sütött a nap és nagyon meg akartam még reggel csinálni. Nem arany színű a kissrác, hanem réz.:) 

Jáde, howlit és korall idézi föl a kis herceg színeit. Azt hiszem, ma meg is sétáltatom! :) 

A poszt zárásaként pedig álljon itt az egyik kedvenc idézetem a műből. Bár ennyi energiával gyakorlatilag az egészet bemásolhatnám...

"- Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. Azonfölül egy ajándékot is adok neked.

Megint nevetett.

- Ó, kedves kis barátom, hogy szeretem hallani a nevetésedet!

- Éppen ez lesz az ajándékom... olyasforma, mint a víz...

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...

- Hogyhogy?

- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!

És megint nevetett.

- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...

És nevetett újra.

- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."