Ezeket te csinálod???

Érdekes "kalandom" volt a hídivásáron. (Ezt megnéztem, valamiért egybe kell írni, bár én, a született nyelvtannáci kapásból szétszedném...) 

Egy kis háttérinformáció, hívhatjuk bevezetésnek is akár: Szegeden minden évben május végén rendezik "A" borfesztivált, és bár ősszel is van egy kistestvére, azért ez az igazi, nekem legalábbis. A rendezvény második hétvégéjére esik Szeged Napja, ennek a hétvégének a másik várva várt eseménye pedig a hídi vá hídivásár. Ahol én persze ékszert veszek, mert nincs elég. (Nagyon zárójelben: az egyik az hihetetlenül zseniális, gyönyörű, majd idővel megmutatom, a másik óriási csalódás, mert azt gondoltam, alapvetően kézművesek árulnak ebben a vásárban. Értem én, hogy a kici kínai kézműves is kézműves, de na...) 

Szóval éppen vidáman beszélgetve csattogtunk át a hídon a barátnőmmel és már majdnem minden vásárfiát beszereztünk, amikor összefutottunk egy  ismerőssel, egy kedves régi kolléganővel. Beszélgetni kezdtünk az oktatási rendszerről (hálás téma "volt tanároknak", akik a szívük mélyén örökre azok maradnak), nagy utazásokról, a hétköznapokról, majd egyszer csak föltette a kérdést: 

-Figyelj már, miért osztogatod olyan gyakran ezt a Panka ékszereit? Szépek meg minden, de ennyire rajongsz  értük? 

Erre mit tudtam volna mondani? 

-Igen, ennyire rajongok! :) Sőt, még ennél is jobban, hiszen én készítem  őket! :) 

-Ezeket komolyan te csinálod? 

És akkor úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy bevalljam neki.:) 

Tehát igen, én vagyok, én készítem. Azt hiszem, a Facebookon is adok egy arcot a gyöngyökhöz, hiszen úgy látom, még az ismerőseim (jó, akikkel nem találkozom gyakran) is nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolnak össze személyesen engem az oldallal. 

Sziasztok, itt vagyok! :)