2016. június 10., péntek

Barátokról és tengerről

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."  (Stephen King)

Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy akad néhány ház a szívemben, akad néhány igazán nagyon jó barátom. Még akkor is, ha ez nem mindig könnyű, mert (óóóóriási közhely!!!) a barátságokért meg kell dolgozni. Főleg, ha mindenféle akadályok kerülnek elő. Néhány barátom messze él tőlem, néhány nagyon messze, akad, aki éppen az óceán túloldalán. Illetve éppen nem, hanem itthon és nemsokára látom is! :) A közeliekkel néha nagyon nehéz megtalálni a megfelelő időpontot (nem, nem igaz, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja), de ha sikerül, akkor már mindegy, mennyi időbe telt. Szóval vannak ezek a mindenféle szörnyű nehézségek, és mégis van körülöttem néhány olyan ember, akikre simán ráillik King minden szava. 
Amikor a barátaimnak csinálok ékszert, az mindig extra kihívás, mert abba bele szeretnék tenni mindent, nem csak a köveket, a díszeket, a kapcsokat, hanem az érzéseimet is, azt, ami összetart minket, sokszor évtizedek óta. (De durva... leírhatom azt túlzás nélkül, hogy több évtizedes barátságaim vannak. Mert a kettő az már több. A három meg pláne...)
Mielőtt végképp beborít a nosztalgia, rátérnék a (másik) lényegre. Az egyik legrégebbi barátnőm (basszus, Kata, ez tényleg lassan 30 év...) kért tőlem  egy szettet, csak annyival, hogy  tengerszínű legyen. Mert "Te úgyis tudod, milyen!" Persze, hogy tudom .:) 

Ez csak néhány kép, a testvérem készítette mindet... Szóval milyen is a tengerszínű? Arra jutottam, legyen olyan, amilyennek az én emlékeimben él. Kékes-zöldes-türkizes csodaszép. Kellett hozzá egy kis jáde, amazonit, lazurit, egy cseppnyi howlit és onnantól, hogy minden megvolt, gyorsan meg is született a végeredmény. Ráadásul (szerintem) a képek is kivételesen jól sikerültek, nem nagyon tudok választani: 

 
Itt még nem fejeződött be a tengeres téma, hiszen az egyik kislánya is leadta a rendelést, hogy ő delfines nyakláncot szeretne. Kéket. A kékkel nem volt gond, a jáde és a lazurit már a fejemben volt. A delfinnel annál inkább, de megtaláltam a minden igényt kielégítő, tökéletes delfineket. 





Több tenger nem szerepelt a kérések között, de a család két férfitagja sem maradhat ékszer nélkül! Úgyhogy jöhet az apa-fia karkötő újabb verzója az Istvánoknak, remélem, az ő tetszésüket is elnyeri majd! Az egyik lávakő és tigrisszem, a fiatalemberé pedig fagolyó és ónix kockák kombinációja. 

És ne feledkezzünk meg a legfiatalabbról sem, természetesen a kis hercegnőnek is vannak kérései! Remélem, az anyukája nem haragszik meg, ha bemásolom a beszélgetést, amit tegnap küldött el, csak hogy lássátok, milyen határozott kérésekkel szembesülök időről időre! :) 

A: Zsóki, milyen színű legyen? Zs: Hát rózsaszín, lila meg fehér. A: Legyen rajta valami? Zs: Virág legyen Ancsa néninek? A: Ok, de a te karkötődön? Zs: Hát azon is. ...vagy masni, vagy pillangó, vagy izé!! ....
....és még nem fejezte be
...Barbie, citrom, szilva, alma, banán, dinnye.


Igyekeztem kihozni a maximumot a rendelkezésemre álló eszközökből. Hát... így sikerült.:) 

1 megjegyzés:

  1. A hercegnős karkötő nagyon találó és bájos lett, a tengeri pedig valóban olyan végtelen mélykék-türkiz-csillogó zöld, mint amilyen a tenger. Sokszínű, élő - olyan, mint a Panka ékszerek általában! :]

    VálaszTörlés