"A szabadúszás azt jelenti, hogy szabadon úszkálhatsz és szabadon meg is fulladhatsz. Nem jön oda a csónak, hogy megmentsen. Mégis az összes veszélyével együtt szabadságmániás vagyok."
Ehhez nem tudok sokat hozzáfűzni, száz százalékig azt gondolom erről, amit Almási Éva. Vagy amit a bejegyzés címében Rejtő. Azzal együtt, hogy mivel nem először alakul úgy az életem, hogy a mentőcsónak léte vagy nemléte csak rajtam múlik, most úgy érzem, nem cserélném el semmivel ezt az érzést.
Valami ilyesmi volt az első délután.:)
Azóta eltelt majdnem két hét, lassan beáll a rend a régi-új életemben, minden a helyére kerül és föláll a rendszer. A tanítás és az ékszerek mellé szombaton visszavonhatatlanul odakerült egy új irányvonal, aminek a jövőben terveim szerint komoly szerepe lesz az életemben és remélem, másokéban is. Hamarosan elkészül a honlapom és akkor itt is beszámolok mindenről.:)
És persze a szabadság már az első órában ékszert is hozott, olyat, ami azt hiszem, elég hűen visszatükrözi az első délután hangulatát. Azt már nem is mondom, hogy nagyon gyorsan majdnem elirigyelték tőlem, ezért inkább megcsináltam még egyszer.:) Akad benne egy kis howlit. krizokolla, fosszilia, karneol, lazurit, ami csak a kezem ügyébe került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése