Az elmúlt hétvégét a szüleimnél töltöttem. Egészen hihetetlen volt, hogy van egy olyan szombat és vasárnap, amikor nem tanulok, nem tanítok, egyszerűen csak hazamegyek, napozom a kertben egy könyvvel, cseresznyét szedek, grillezünk, borozunk, beszélgetünk... nagyon jó volt. Megspékelve azzal, hogy tavaly ősszel elkészült a Városföldet Kecskeméttel összekötő bicikliút, oda-vissza pont kellemes 18 km, ebéd után valamikor lehet egyet tekerni, amíg a szülők az épp aktuális olasz/spanyol/francia körversenyt nézik. Hamarabb végeztem, mint akiket ők néztek, biztos sokkal gyorsabb vagyok! :)
Szóval van ez az út, ami most tavasz végén, nyár elején különösen nagy élmény volt. Óriási volt a csábítás, hogy minden percben leszálljak fényképezni, de visszafogtam magam és csak akkor tettem meg, mikor a vonat miatt meg kellett állni. És persze csak telefonnak, mert miért is lenne nálam gép?
Természetesen nem maradhatott ékszer nélkül ez az élmény sem, úgyhogy Szegedre visszatérve gyorsan meg is kerestem azt a festett fossziliát, amit elképzeltem a karkötőhöz. Egy kis aventurin, hogy zöld is legyen, egy kis lepke, mert azok is voltak, és a végeredmény, amit Meskán ide kattintva értek el:
És persze ehhez is van irodalom:
Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan
Mit izzó part ölelget lankadatlan...
S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan
Mit izzó part ölelget lankadatlan...
S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése