És abban a pillanatban, amikor kész lettem a feltöltéssel és visszaléptem a Facebookra, az a hír fogadott mindenhonnan, hogy meghalt Bud Spencer. És hogy ez most nem kamu, mint az elmúlt években annyiszor... Bevallom, nem néztem újra a filmjeit mostanában és nem idézem lépten.nyomon azokat sem, amiket pedig tudnék. De nem felejtem el, hogy életem első moziélményei között volt az Én a vízilovakkal vagyok Pécsen egy nyári szünetben, nagy kedvenc volt a Kincs, ami nincs .. az mókás volt, tényleg. Amikor a múlt évezredben alsó tagozatos voltam, akkor nagyon nagy dolog volt, ha valakinek volt videója. És Ildi néninek, az osztályfőnökünknek volt, és be is hozta a suliba az utolsó napokon és karácsony előtt. Szinkronizált videófilm, amit 11-12 évesek is megnézzhettek, nem sok akadt, úgyhogy legalább háromszor néztük ezt meg.
"Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!"
Aztán nekünk is lett videónk, az első filmünk a Hegylakó volt iszonyatos hangalámondással, a második az Aladdin. Imádtuk Dzsinit, láttuk a tesómmal vagy százszor... (Jó, az is benne volt, hogy nem volt más...)
Nyugodjon békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése