

A Vörös Nászról szeptember óta nem a Trónok harca jut eszembe, hanem Kata közelgő esküvője. (Bár még soha nem éreztem, hogy így kiszúrtak volna velem, mint ahogy George R.R. Martin tette, édesapám nem hitt a szemének-fülének, épp a közelben volt, mikor ezt a részt olvastam. Kb. ennyit hallott: "Aúúúú... na ezt ne... jééézusom... (halk sikoly)... ne máááár...Martin, tudod kivel szórakozz... aúúú... (halk sikoly).... hagyjálmááár... ezt ne...mindennek van határa....Aki olvasta, tudja, miról beszélek! Nem érzem a kényszert, hogy képet keressek ide illusztrációnak, ugrok is a másik Vörös Nászra! Mindjárt ugrok, épp csak egy kis kitérőt teszek. :) Talán 17 vagy 18 éves lehettem, mikor először megszólalt bennem egy hang és azt mondta, hogy én igazából vörös vagyok. Emlékszem, mikor először került vörös színező a hajamra, nem is tudom, milyen megfontolásból. Mármint a színt értem, csak hogy miből gondoltam, hogy 1.ideiglenes megoldás lesz 2.bármi is látszani fog? Mindegy, én tudtam, hogy már vörös vagyok és új irányt vett az életem. Nem mintha az eredetivel baj lett volna, ha jól emlékszem, sötétbarna és szép színe van, csak épp 20 éve nem láttam.

Ez az egész eszmefuttatás abból az egy mondatból indult ki, ami most jön: Katának vörös, göndör haja van, olyan, amiért néha a fél karomat adnám, de legalábbis leharapnám ugye az orrát. És menyasszony. És novemberben férjhez megy, és én készíthettem az ékszerét. Persze még nem esküvői képeket mutatok, az még...ööö... három hét, de az ékszer kész. Eredetileg hegyikristályt szerettem volna, gyönyörű roppantott kövem van, de az hófehér, a ruha pedig nem, úgyhogy első ötlet gyorsan elvetve. Tenyésztett gyöngy és rózsakvarc lett a vége, mivel teljesen szabad kezet kaptam (Katától mindig) és nem tiltott le a rózsaszínről sem. A csillogás sem maradhat el, a mágneskapocs pedig már olyan jól bevált, hogy eszembe sem jutott mást használni. A végeredmény:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése