2015. október 25., vasárnap

Vörös Nász




A Vörös Nászról szeptember óta nem a Trónok harca jut eszembe, hanem Kata közelgő esküvője. (Bár még soha nem éreztem, hogy így kiszúrtak volna velem, mint ahogy George R.R. Martin tette, édesapám nem hitt a szemének-fülének, épp a közelben volt, mikor ezt a részt olvastam. Kb. ennyit hallott: "Aúúúú... na ezt ne... jééézusom... (halk sikoly)... ne máááár...Martin, tudod kivel szórakozz... aúúú... (halk sikoly).... hagyjálmááár... ezt ne...mindennek van határa....Aki olvasta, tudja, miról beszélek! Nem érzem a kényszert, hogy képet keressek ide illusztrációnak, ugrok is a másik Vörös Nászra! Mindjárt ugrok, épp csak egy kis kitérőt teszek. :) Talán 17 vagy 18 éves lehettem, mikor először megszólalt bennem egy hang és azt mondta, hogy én igazából vörös vagyok. Emlékszem, mikor először került vörös színező a hajamra, nem is tudom, milyen megfontolásból. Mármint a színt értem, csak hogy miből gondoltam, hogy 1.ideiglenes megoldás lesz 2.bármi is látszani fog? Mindegy, én tudtam, hogy már vörös vagyok és új irányt vett az életem. Nem mintha az eredetivel baj lett volna, ha jól emlékszem, sötétbarna és szép színe van, csak épp 20 éve nem láttam.

Szóval vörös. Nagyon kevés olyan külső tulajdonság van, amit irigylek bárkiben, de a természetes vörös haj ilyen. Egyesével mindenkinek leharapnám az orrát, aki vörösen született, és bevállalnám az összes gyerekkori zrikálást, amit feltehetően megéltek, ha nekem is hasonló lehetne. Mivel ez nem jött össze, így kénytelen vagyok mesterséges módszerekhez folyamodni, hogy ha valakinek nem jut eszébe a nevem (???), akkor úgy idézzen föl, hogy "Tudod, az a vörös csaj!" Szeretném ezt hinni, gyanítom, legalább két másik jelző még a vörös elé kerül általában.:) És persze az én vörösöm nem hasonlít arra, amit a természet kreálni képes, de már legalább három fodrásztól hallottam, hogy "Én nem szeretem a festett vöröset, de a tiéd nagyon szép!" A fodrászokhoz való viszonyom külön bejegyzést érdemel, majd egyszer sor kerül arra is. 
Ez az egész eszmefuttatás abból az egy mondatból indult ki, ami most jön: Katának vörös, göndör haja van, olyan, amiért néha a fél karomat adnám, de legalábbis leharapnám ugye az orrát. És menyasszony. És novemberben férjhez megy, és én készíthettem az ékszerét. Persze még nem esküvői képeket mutatok, az még...ööö... három hét, de az ékszer kész. Eredetileg hegyikristályt szerettem volna, gyönyörű roppantott kövem van, de az hófehér, a ruha pedig nem, úgyhogy első ötlet gyorsan elvetve. Tenyésztett gyöngy és rózsakvarc lett a vége, mivel teljesen szabad kezet kaptam (Katától mindig) és nem tiltott le a rózsaszínről sem. A csillogás sem maradhat el, a mágneskapocs pedig már olyan jól bevált, hogy eszembe sem jutott mást használni. A végeredmény: 


Az első teszten átment, a fotók alapján a menyasszony boldog, ha ő az, én is boldog vagyok, jöhet a világbéke, szeretet, örömbódottág. A hét elején célba is juttatom, ha minden a terveim szerint alakul. Márpedig mi állhatna az utamba, ha egy esküvői szettről van szó? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése