"Ezt hozta az ősz"

Nem tudom, szeretem-e az őszt. Illetve hülye kérdés, persze, hogy szeretem, minden évszakot szeretek, legföljebb vannak napok, amiket kevésbé. Ezt a nyarat például nagyon szerettem. És azt is, hogy ilyen hosszan elnyúlt és még mindig nem raktam el a nyári cipők jó részét, sőt, hordom is őket. És a ragyogó őszi napsütést is, és apa vadgesztenyéit, az újonnan fölfedezett sütőtököt, a sárga-bordó fákat... Kicsit kevésbé a ködös reggeleket (tegnap teljesen ledöbbentem, mikor fölhúztam a redőnyt, hogy komolyan köd? És ekkora? Ne mááár!), a szutykos-esős időt, mikor egész nap csak szötymörög a trutymó (ezt sajnos nem tudom kifejezőbben elmondani), hogy még nem fűtenek a panelben, ezért minden este sül valami, mindegy, hogy túrós süti vagy zöldség, csak menjen a sütő. Azt viszont szeretem a trutymóban, hogy semmi kedvem kimozdulni, és ha már nem mozdulok, akkor jöhetnek az ékszerek! Ha pedig hazamegyek, akkor gyönyörű gesztenyékkel tudom őket fényképezni is! Még nem szakadtam el a nyártól, sem érzésekben, sem színekben, de elő-előkerülnek ősziesebb kombinációk, mint például ezeken a karkötőkön: 

 A piritről már volt szó, nagy kedvenc és igazi energiapajzs.  Nagyon pozitív kő.Eloszlatja az aggodalmat és a csalódottságot, fokozza az önbecsülést és a magabiztosságot, segíti leküzdeni az alárendeltségi és a kisebbrendűségi komplexust.Fokozza a szellemi aktivitást. Fejleszti az emlékezőtehetséget, egyensúlyt teremt az ösztön, valamint az intuíció, a kreativitás és az elemzőképesség között.Hasznos ellenszere a melankóliának és a kétségbeesésnek.Növeli az energiát, megszünteti a kimerültséget.  Néha úgy érzem, egy pirit ágyon kéne aludnom egy pirit szobában...

Ez a gyönyörűség pedig jáde, karneol és malachit kombinációja. Nekem most ez a karkötő az ősz, szeretem ilyennek látni. Meskán is megtalálod és te is láthatod minden nap ilyennek.

És a fagolyók... talán két éve rendeltem egyszer, megdöbbentem, hogy mekkora mennyiség az a valóságban, aminek csak a súlya volt megadva. Nagyon sok fagolyós ékszert láttatok már tőlem. Kell-e mondanom, hogy a fagolyókészletemen szemmel még alig észrevehető a fogyás? 

Jöhet szokás szerint egy kis kultúra? Mondjuk Kosztolányi? Mert azt szeretem, ha ilyen az ősz!

Őszi reggeli 

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Jaj, le ne maradjanak! Néhány kép otthonról és a városföldi őszről. Mert tényleg csodaszép!