Tegnap órákig nézegettem a köveimet, elkezdtem valamit, szétszedtem, újra elkezdtem, megint szét...aztán úgy döntöttem, ami nem megy, ne erőltessük. Viszont a legutóbbi adagban volt olyan kő, amit magamnak rendeltem, és nagyon izgatta a fantáziámat. Na de akkor most azt csináljam vagy használjam ki a vidéki idill utolsó napját és húzzak kifelé a könyvemmel napozni? Nehéz döntés volt, de igazából csak sorrendi kérdés.:)
Úgyhogy előbb ez lett,
majd pedig ez:
A dob achát forrása természetesen megint Györgyike, aki még mindig hihetetlenül jó fej, a cuccai pedig itt találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése