Az egész úgy kezdődött, hogy jó sok évvel ezelőtt a hídi vásárban az ezüstös fiú kiszúrta, milyen jó ízlésem van.:) Na jó, nem azt, hanem azt, hogy van elképzelésem arról, milyen ékszert szeretnék. és elhagyta a száját az a mondat, hogy "Itt van a gyűrűd a pult alatt, ha meglátod, bepisilsz tőle." Nyilván tudtam, hogy nem lehet a gyűrűm a pult alatt, azt gondoltam, dehogy tud ő nekem olyat mutatni, amitől bepisilek. De. Elővett egy nagy ezüst gyűrűt gyönyörűséges, hatalmas korall berakással. A forma,a szín, a kő, minden én voltam. Tudtam, hogy akarom, de azt is, hogy hónap vége van, 10ezer forint van a számlámon, apukámnak pár nap múlva névnapja lesz, a gyűrű 8500, nem szabad. Gyorsan elmentünk Krisztával enni egy rakott rétest és átbeszélni a problémát, majd utolsó tízezres számláról le, gyűrű ujjra föl, és azóta boldogan élünk. Közben kiegészült a kollekció, medál, fülbevaló, karkötők, minden, ami kell, de a gyűrű a legnagyobb, hatalmas szerelmem. Főleg, mert azt nem tudnám megcsinálni. Még...:) Viszont a korall iránti vonzódásom sem csökkent, végre elkészült az első szett ebből a gyönyörűségből. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése