Borostyán

Amikor kicsi voltam, anyukámnak volt egy borostyán nyaklánca, amit nagyon szerettem. Barna splitterekből, jó hosszú, sokszor nyakba lehetett tekerni vagy meg lehetett hagyni hosszú lógósra, ráadásul ezzel szabad volt játszani. Még megvan, ő nem hordja (szerintem sose hordta), én meg valamiért nem nyúlom le, pedig még mindig nagyon tetszik. Van nekem is valami borostyános szettem, a gyűrűt Pistitől kaptam, a medált én vettem, de picike, a fülbevalót meg... Az van hozzá egyáltalán? Ennek majd utána kell néznem.

A nagy csomagban volt borostyán is, alig vártam, hogy belefogjak, rendelésre készül belőle szett. A nyaklánc kész van, és épp hozzá akartam fogni a karkötőhöz, csak gondoltam, előtte Pinteresten nézelődök egy kicsit. Ha valaki ötletelne, inspirálódna, vagy csak szép képeket szeretne (és persze ezek láttán úgyis elkezd ötletelni...), akkor nézzetek körül itt. Mondjuk akkor célszerű nekiülni, ha legalább egy órát rá tudtok szánni, mert menthetetlenül beszippant. És akkor lássuk azt a borostyánt: 

 

No ez eddig nagyjából egy kupac borostyán meg valami kis szerelék, nem igazán látszik, micsoda gyönyörűség lett belőle! :)

Nem győzőm áldani a hatalmas eszemet, hogy hónapokkal ezelőtt megvettem "A" nyakat, ami nélkül nem tudom, hogy tudnám megmutatni, hogy hogy néznek ki felvéve a nyakláncok.Próbálhatnám magamon is fényképezni, de a tükörben fényképezés 15 éves kor fölött vicces (alatta is nevetséges...), arra meg nem mindig van kit megkérni, hogy ugyan, csináljon már egy képet az ékszerről.:) Úgyhogy kedves Nyak, köszönöm, hogy vagy nekem!