When you say nothing at all

Egy kedves ismerős pakolta ma ki Facebookra ezt a zenemuzsikát, szerintem nem sejtve, hogy az egyik legkedvesebb ééééééééééédes filmem legkedvencebb betétdalát posztolja éppen. Az ééééédes filmek megérnének egy külön bejegyzést, tesó szerintem a hanglejtést is hallja, amikor olvassa.:) Nem ám csak egyszerű romantikus, mert azokat nem nagyon szeretem, hanem annál sokkal több, minimum egy Hugh Grant vagy Julia Roberts kell hozzájuk.

Mivel megint nem Szegeden vagyok, hanem anyáéknál, így hiába jelent meg  a lelki szemeim előtt a zene első hangjaira egy nyaklánc, amit szeretnék megcsinálni, anyag és eszközök hiányában egyelőre esélytelennek tűnik. Na de holnap este! :) Vagy mondjuk jövő hét után, ha élőben is beszabadulok a gyöngyös Kánaánba, nem csak webáruházakon keresztül, és összefogdoshatom és kiválogathatom azokat a gyöngyöket, amik ehhez a zenéhez kellenek....alig várom, hogy megmutathassam! :) 

És hogy mindenki tudja, mi indított így be(bár gyanús, hogy enélkül is tudja mindenki):