Persze nem is ígértem meg, csak magamnak. Blogon kívül megköszöntem, jól nevelt lány vagyok én, még ha apukám máshogy is gondolja! Két köszönetet szeretnék írásba is foglalni.
Van egy elképesztően tehetséges, ügyes, aranykezű barátnőm, Kató. Róla már írtam egy kicsit, közös játékunk is volt annak idején. De mindig meglep, nem értem, hogy lehetnek ilyen emberek. Bármihez nyúl is, az gyönyörű lesz, mindegy, hogy fonal, kendő, táska, hímzés, kötés. horgolás, sütés, vagy újabban mindenféle papíros dolog. A napraforgóiba szerelmes vagyok, a képeslapokat, címkéket, mindenféle gyönyörűségeket távolról csodálom. Vagyis csodálTAM távolról, mert Katóval megint kooperáltunk egy kicsit. Az én részem még nem világos ebben az együttműködésben, hacsak nem a meghatódás, ujjongás, örömboldogság a nekem szánt szerep, mert akkor az nagyon rendben van, kipipálom! Ezért cserébe csodaszép matricákat kaptam, csak itt, csak most, csak nekem. Illetve nektek, egy ideje már láthatjátok őket a csomagokon, ki nem hagynám, hogy ragasztgassam, ahova csak tudom! Nagyon, de tényleg nagyon hálás vagyok értük!
A másik köszönet pedig Hajdú Ildinek szól, akivel közel 4 hónapon keresztül megtapasztalhattam újra, hogy milyen is az, mikor olyat tanul az ember, ami érdekli. Azt hiszem, az utolsó ilyen emlékeim...hmmm... talán Fried tanár úrhoz vagy Kovács András tanár úrhoz köthetők, ezek pedig alsó hangon is 15 éves emlékek. Persze azóta is tanultam, de nem állítanám, hogy a például KER szintezés vagy a különböző törvények és jogszabályok különösebben izgalmasak lennének. Nem, egyáltalán nem azok, sőt!
Talán említettem már (ha nem, akkor majd most), hogy mióta tudok olvasni, mindig szerettem volna az olvasmányaimban megismert valamelyik titkos társaság tagjai közé tartozni. Gyakorlatilag mindegy volt, hogy az a „Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889." (ez szinte sikerült is...) vagy a rózsakeresztesek, az illuminátusok, vagy legalább egy démonvadász társaság... tök mindegy, bármi, csak legyen jó titkos meg ne lehessen benne mindenki. Mindegy a cél, ha gittet rágunk, hát gittet rágunk, de nem rághatja ám akárki! Szóval pont kapóra jött Ildi. Egész más vonalon találtam rá, amikor úgy éreztem, kéne egy kis segítség, többen is őt ajánlották. Végülis.. ez is lehet szervező erő, már én is őt ajánlom bármikor, bárkinek! :) Májusban (vagy júniusban, mindegy is) találkoztunk először, ősszel pedig, mikor megláttam, hogy tarot tanfolyamot hirdet, tudtam, hogy ott kell lennem. Végre megvan az én kis titkos izém, vannak benne szimbólumok, kicsit misztikus, kicsit ködös, rágni sem kell, pont jó lesz. Ráadásul letesztelem, hogy a nagy tervem működhet-e, megy-e még a tanulás vagy kész, berozsdásodtam, innen már csak lefelé van. Nem tudom, mennyi idő alatt szippantott be. 10 perc? Negyed óra? Nem kellett neki sok idő. Nagyon szeretem ezt a világot, elgondolkodtat, megmozgatja az agyam, új nézőpontokat, értelmezési lehetőségeket mutat meg. Fejlődött (jééézusom, mennyit...) az önismeretem, a diplomáciai készségem (az azért nem olyan nagyon sokat, de én érzem), az ítéletalkotásom (igyekszem leszokni róla, alakul!), az intuícióm, sokkal jobban oda tudok figyelni másokra (ha akarok). Nem tartom a kártyát jóseszköznek, ami megmondja, hogy márpedig neked barátom ez van írva, így lesz és kész, de segíthet megvilágítani egy-egy helyzetet és döntést hozni, felhívhatja a figyelmet akadályokra, nehézségekre, kiskapukra, lehetőségekre.
És nyugi (igen, Bubu, te is nyugi!:) ) nem járok még kendővel a fejemen, nagy karikával a fülemben, bár erősen fontolgatom egy Tűzvillám beszerzését... A múlt héten levizsgáztunk.Még nem tudom, mivel fogom tölteni a holnap estét, de az biztos, hogy hiányozni fog Maja, Nóri és Gabi (Évi csak azért nem, mert úgyis találkozunk), a sztorik, a ropi, a közös gondolkodás, a nagy megfejtések, egyáltalán, minden. És Ildi, köszönöm a megerősítéseket, a visszajelzéseket, az inspirálást, és hogy már nekem is van pletykás kártyám és titkos társaságom, és erről még papírom is, biztos, ami biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése