Naplemente

Megint úgy kezdem, hogy "Van egy barátnőm..." Szóval van egy barátnőm, akinek nem az a szakmája, hogy fényképez. Valójában elég sok olyan barátom és ismerősöm van, akinek nem ez a szakmája, néhányan mégis egészen kivételes tehetséggel nyúlnak a géphez. Vagy a telefonhoz, vagy bármihez, amivel fotókat lehet készíteni. És aki a legnagyobb hatással van rám mostanában, az Tünde. Nem tudom szó nélkül hagyni a képeit, lenyűgöznek, elvarázsolnak. Persze mondhatnám, hogy a Hargitán könnyebb jó kis naplementés képeket lőni, mint a szegedi panelek között, de szerintem ő itt is megtalálná a módját. 

Tünde álomszép képei mindig segítenek nekem, mikor színeken gondolkodom vagy épp nincs ötletem. Már nem kell kipróbálnom, működik-e két szín együtt egy ékszerben, ha látom a fotóin, hogy ez bizony jó lesz. Pláne, ha van hozzá gyönyörű karneolom és hasonlóan szép sötétkék festett jádém, mert akkor tényleg elégedett leszek az eredménnyel.

A karkötőt a Meska boltomban is megtaláljátok, ERRE A LINKRE KATTINTVA.

A karneolról és hatásairól  bővebben például ebben a bejegyzésben olvashattok, a jádéról pedig többek között itt.

És ha már van fotó és ékszer, ne maradjon ki az irodalom se az összművészetből.:) Mondjuk Áprily Lajos Naplemente című verse, aminél ideillőbbet keresve sem találhatnék. 

Ne menj tovább. Hull már a harmat,

fejünk felett a végtelen kék;

lent zúg a víz és sír a fecske:

várjuk meg itt a naplementét!

Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,

míg én a fejemet lehajtom.

Két mozdulatlan kőszoborra,

így hulljon ránk a nyári alkony. 

A vándor lent a sziklavölgyben

megérzi tán, mily bús, milyen szép:

két ifjú fent a sziklaélen,

ki várja már a naplementét.