
A Facebook oldalamon mutattam már ezt a jáspis szettet, de ott sosem érzem elégnek a helyet, hogy hosszabb fejtegetésbe fogjak. Ez a szett ismét nagyszerű példa arra, hogy beleszeretek valamibe, elképzelem, hogy mit csinálok belőle, megérkezik, félreteszem hónapokra, majd mikor újra a kezembe kerül, akkor a végeredménynek semmi köze nem lesz az eredeti elképzeléshez. Karkötőnek vettem a köveket legalább egy éve, de mikor kipróbáltam, nem tetszett. Nem kísérletezgettem, elraktam, hátha legközelebb erősebb lesz az ihlet. Jó darabig nem lett, el is feledkeztem a csontocskákról. A karácsony környéki rendrakásban kerültek elő újra, ahogy megláttam őket, tudtam, hogy az új ötlet működni fog. És tényleg, legalábbis nekem nagyon tetszik!

És nem tudom kihagyni a gyönyörű dobozomat sem. Karácsonyra kaptam az egyik legdrágább szobatársamtól, akivel napi 8 és fél órát együtt töltök, ennek ellenére nem menekült el fejvesztve az ajándékozás elől. Azért az "egyik", hogy a másik kettő meg ne sértődjön. Komoly függőségi viszonyban vagyok mindegyikükkel, kis kiflicsücsökkel, ki csokival gondoskodik nap mint nap a lelki egészségemről, nem lehet csak úgy kihagyni őket! És ez a doboz teli volt házi készítésű bonbonokkal, amiket nagyon gyorsan el kellett fogyasztanom, hogy felhasználhassam fotózásra vagy ékszertárolásra. Szerintem vissza fog még köszönni jó sokszor!
A szettet a Meska boltomban is megtaláljátok, ERRE A LINKRE KATTINTVA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése