Harmadszor futok neki, talán most összejön... Van ez a szám Zorántól. Bár egy másik városról szól, nekem mindig Szegedet juttatja eszembe. Nem is linkelem, mert egyrészt nyilvánvalóan Budapest a téma, másrészt csak koncertfelvételt találtam és nincs kedvem nekem sem egy 1óra 44 perces felvételt még csak belinkelni sem.
Volt Montpellier és az egész Languedoc, kis Pécs és néha az otthon, de a választott városomról még nem esett szó. Nem is nagyon szokott bennem tudatosodni, hogy Szegeden élek, annyira természetes. Mert bár nem a körtöltésen belül születtem, így nem lehetek "igazi" szögedi lány, de azért 20 éve a legolcsóbb kategóriában szállít nekem bármelyik pizzafutár.:) (Nem szegedieknek: általában ez az első vagy az egyetlen kategória: a körtöltésen belülre kell hozni vagy kívülre?) Többet éltem már itt, mint nem itt, és 20 éve nem érzem, hogy másik várost kéne keresnem. Sok minden és sok mindenki köt ide, barátok, emlékek, munka, és persze Szeged, úgy, ahogy van. Nagyon sokszor elhangzik mostanában az a mondat, ha valamelyik barátommal találkozom, hogy "Hagyjál már, nem voltam évek óta a belvárosban!", vagy hogy "Hol? Mi? Ott nem a ....van? Mióta? Két éve? Huh, jó rég jártam a Kárászon!" És tényleg, én is. Legalábbis nagyon ritkán, és olyankor is csak átrohantam a belvároson mostanában. Talán csak akkor nem, mikor Emmával Petruska Andris koncertjén voltunk. Akkor jó volt bent, nagyon. Mondjuk a Milka enyhén szólva nem a szívem csücske(bár ott legalább van, ami állandó: a borzasztó kiszolgálás:), de jó volt az egyik utolsó nyári estét Emmussal és jó zenével tölteni, utána pedig wimpit enni a budibüfénél.
Most sem akarom bő lére ereszteni a szegedi vallomást, végülis ez még mindig egy ékszeres blog. De ha már az utolsó nyári estét emlegettem (jaaaj, rozéfröccs, kis eső, kabát nélkül, bringával...), meg szeretném mutatni az egyik utolsó szép őszi hétvégét. Azóta volt még egy és remélem, lesz is. A lényeg, hogy múlt héten (nem ami most múlt, hanem ami előtte) kicsit teleszaladt már mindenem a világgal és úgy éreztem, megőrülök, ha itthon maradok vasárnap délelőtt. És ha gyöngyöt vagy fogót látok, akkor is. Megvan ez az érzés? Segítek. Klip nincs (nem is értem, Kowáék ontják mostanában az albumokat és a klipeket), szöveg annál inkább. Pont így, szóról szóra.
Persze a kis herceges kiállítást még mindig nem láttam, gyanítom, hogy ez így is marad. Megy nekem ez a "Seele baumeln lassen", néhány pillanatig még a múzeum előtt is toporogtam, de Weöres, Karinthy meg a kis herceg között nem tudtam dönteni, úgyhogy nem erőltettem, végülis az már nem lett volna baumeln.:)
Nem is tudtam, hogy Janikovszky Éváról is van szobor. Gondolom, nem régi. Az árnyék pedig igazi volt!
Volt Montpellier és az egész Languedoc, kis Pécs és néha az otthon, de a választott városomról még nem esett szó. Nem is nagyon szokott bennem tudatosodni, hogy Szegeden élek, annyira természetes. Mert bár nem a körtöltésen belül születtem, így nem lehetek "igazi" szögedi lány, de azért 20 éve a legolcsóbb kategóriában szállít nekem bármelyik pizzafutár.:) (Nem szegedieknek: általában ez az első vagy az egyetlen kategória: a körtöltésen belülre kell hozni vagy kívülre?) Többet éltem már itt, mint nem itt, és 20 éve nem érzem, hogy másik várost kéne keresnem. Sok minden és sok mindenki köt ide, barátok, emlékek, munka, és persze Szeged, úgy, ahogy van. Nagyon sokszor elhangzik mostanában az a mondat, ha valamelyik barátommal találkozom, hogy "Hagyjál már, nem voltam évek óta a belvárosban!", vagy hogy "Hol? Mi? Ott nem a ....van? Mióta? Két éve? Huh, jó rég jártam a Kárászon!" És tényleg, én is. Legalábbis nagyon ritkán, és olyankor is csak átrohantam a belvároson mostanában. Talán csak akkor nem, mikor Emmával Petruska Andris koncertjén voltunk. Akkor jó volt bent, nagyon. Mondjuk a Milka enyhén szólva nem a szívem csücske(bár ott legalább van, ami állandó: a borzasztó kiszolgálás:), de jó volt az egyik utolsó nyári estét Emmussal és jó zenével tölteni, utána pedig wimpit enni a budibüfénél.Most sem akarom bő lére ereszteni a szegedi vallomást, végülis ez még mindig egy ékszeres blog. De ha már az utolsó nyári estét emlegettem (jaaaj, rozéfröccs, kis eső, kabát nélkül, bringával...), meg szeretném mutatni az egyik utolsó szép őszi hétvégét. Azóta volt még egy és remélem, lesz is. A lényeg, hogy múlt héten (nem ami most múlt, hanem ami előtte) kicsit teleszaladt már mindenem a világgal és úgy éreztem, megőrülök, ha itthon maradok vasárnap délelőtt. És ha gyöngyöt vagy fogót látok, akkor is. Megvan ez az érzés? Segítek. Klip nincs (nem is értem, Kowáék ontják mostanában az albumokat és a klipeket), szöveg annál inkább. Pont így, szóról szóra.
"Szedd szét magad néha, rakd össze megint jól!"
Na ez baromi nehéz tud lenni. Viszont ha ilyen városban lakik az ember, akkor egész jól kezelhető a kérdés.
Pont fordítva haladtam, mint a képek, de már nincs kedvem pakolászni őket, végülis teljesen mindegy a sorrend, azt hiszem. Szeged minden irányból Szeged.
És ami nem maradhat el: a Palánkban nagy eséllyel megbízhat az ember, a "rakd össze megint jól" elmaradhatatlan része, sokkal inkább, mint bármelyik másik szegedi cukrászda. Már 20 éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése