Valamiért úgy érzem, ez egy hosszú sorozat lesz. Ha időben elkezdtem volna, mondjuk az első kalandnál, akkor most úgy a harmincadik rész körül járnék. De nem tettem, úgyhogy álljon itt elsőként a múlt heti történet mindenkinek, aki még nem olvasta.
Gondoltam, magamban tartom. Aztán gondoltam, nem. Néha azt
hiszem, a Magyar Posta határozottan fejlődőképes, de aztán rámcáfolnak
gorombán. Van itt ugye nálunk egy kisposta. Volt egy rakás konfliktusom, egy
ideig (kb. egy év) kerültem, de szép lassan visszaszoktam, mert ugye a
kényelem, a közelség, blablabla. Találtam egy csajt, akivel nagyon flottul
tudom intézni a dolgaimat. Nagy dolgokra ne gondoljatok. Ajánlott levél feladása. Miután párszor kivertem a
hisztit eltűnt levél miatt, már el se lopják. Juhéééé. Na, ma a csajnál sor
volt, beálltam egy másikhoz, akit annyira nem kedvelek. Ez most épp
szőke-rózsaszín haj, 5 centis pipe műkörmök, telefon a fülén. Nincs baj sem a
hajjal, sem a körmökkel, de a teló azért gáz. Elkezdi bevenni a három
levelem.Ragasztgat, nyomdázik, szólok, hogy figyi, szerintem Szlovákiába kevés
lesz a 380as bélyeg, nem pont ezt mutatja a tapasztalat. Jaaaa... az külföldre
megy? Itt elkezdett bennem fölmenni a pumpa. Beveszi a másik kettőt, majd
rájön, hogy a számlám nem lesz így jó (jaj, még azt is kérek), storno és kézi
számla lesz ebből. Oké. Megvárom. Ragasztgat, ragasztgat, még mindig kevés.
Hopp, egyszer csak sok. Mert nem számol a szerencsétlen, csak ragaszt. Nem
veszi be a gép, nem engedi tovább, mert sok a bélyeg. Hmmm... már az egész
posta a levelem körül forog, 3 ablaknál méteres sorok miattam.
Erre ez az idióta, bocs, de nem tudok rá mást, elkezdi
letépkedni a bélyegeket. Próbáltam szúrós szemmel nézni és a nonverbális
kommunikáció eszközeit használva tudomására juttatni, hogy nyuszika, ezt te
fogod újra csomagolni meg címezni, ha kitéped a borítékom, az hétszentség. Nem
tépi. Hárman megszülik a megoldást, hogy mást visz be a gépbe és kifizeti a
hiányt. Nagyszerű. Már csak a számla és mehetek. Aha. SOHA nem írt még kézi
számlát levélről. Kupaktanács, de megoldják, számla kész. Tépné ki, látom, hogy
nem az igazi ez sem, és egy laza mozdulattal kettétépi a számlát. Mert ugye
nyilván nincs perforálva. Az én számlatömböm van, de biztos ritka mázlista
vagyok. Kettétépte, majd bambán rámnéz: Gondolom, ezt újra kell írnom. Ügyfelek
röhögnek és sajnálkoznak fölváltva, én egy Buddha nyugalmával csak annyit
mondok: Gyanítom! Újraírja. Nem meri kitépni. Jön az isteni szikra: Kivágja!!!
Aha... majdnem félbe, a számla fele ott maradt. Na itt már azért megjegyeztem,
hoyg de fura, én mindig ki bírom tépni. Írja újra? Kitépem? Isten ments!! De
elfogadom így? Én el, a könyvelő nem biztos. Ja, bocs akkor. Ennyi??? Ja,
bocs??? 3 levelet föladni 34 percig tartott. Magyar Posta, én így szeretlek!!!
Az kép teljessége kedvéért pedig álljon itt egy hatalmas RESPECT Gyuripostásnak, aki viszont megbízhatóan és pontosan gondoskodik arról, hogy hozzám eljusson minden! Köszönöm, Gyuripostás!
A kép forrása: http://kocka.blog.hu/2008/09/13/magyar_posta_ezt_utanozd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése