Cserebere

Hmmm... olyan jó érzés, amikor valaki, akinek csak távolról, halkan és ámulva csodálom a munkáit, egyszer csak ír egy levelet, hogy nagyon tetszik neki az egyik nyakláncom! Ráadásul fölajánl érte egy olyan képet, amit az utóbbi időben gyakorlatilag naponta megnéztem... Hűűűűha!!!
Dukai Szilviről van szó, akinek a gyönyörű képeit megnézhetitek itt, vagy megtaláljátok a Facebookon is.
Amik gazdát cseréltek, mindkét fél maximális megelégedésére:

 

Ez a kép... ez gyönyörű. Tudom, hogy ezt a szót már használtam és magyartanárnak illene nem szóismételni két-három mondaton belül, de ha egyszer tényleg az!:) Élőben még sokkal ragyogóbbak a színei és persze már a helyére is került. Köszönöm, Szilvi!