Ez az egész történet nagyon érdekes. Mert Böbe nem az én barátom, hanem a testvéremé. Soha nem találkoztunk személyesen, Lacit sem ismerem, Andit sem, Mariannal kétszer futottam össze és Mikibubu... hát ő bubu, na, annak ellenére, hogy idén sem valósult meg a Nagy Találkozás. (Ő amúgy azért nincs a képen, mert nem jelezte, hogy szeretne ékszert, pedig nagyon szépet csináltam volna neki is! :) ) És mégis olyan, mint ha mindannyiukat ismerném. Úgyhogy komolyan megtiszteltetés volt, hogy a húgom számára ilyen fontos embereknek én kellek erre a napra. Mert Böbe férjhez ment. És erre az eseményre túlzás nélkül a világ minden tájáról sereglettek össze a barátok, hogy velük együtt ünnepelhessenek. Egy kicsit én is részese lehettem ennek a világraszóló eseménynek.:) És hogy a lányok még direkt össze is álltak nekem egy képre, az felülmúlja a képzeletemet! :) Imádom nézni, ahogy életre kelnek az ékszereim!
És hogy ti se maradjatok ki, az ifjú ara engedélyével mutatok néhány képet a fergeteges lagziról. Ja, a húgom adta össze őket... :) (Mármint a "nemhivataloson.")
Nagyon sok boldogságot, drága Böbe és Laci, hosszabbítsátok meg ezt a napot olyan 70-80 évvel, bárhol is legyetek a nagyvilágban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése