Nem szabadulok a nyártól. Egész őszintén nem is akarok. Majd egyszer talán, február környékén, mikor elkezdem tervezni a következőt, de addig nagyszerűen elvagyok az emlékeimmel. Szépen rendszerezgetem, felidézgetem őket, képeket nézegetek és ékszereket csinálok. A mai egyik téma a Pont du Gard, egy római vízvezeték Gard megyében, amit nem annyira szeretünk, mert ott több felhő van, mint Orsiéknál. Legalábbis szerinte, szerintem éppen olyan szép, mint az övé, de ezt nem szabad neki elmondani. Magáról az építményről a Wiki elég tartalmasan ír, én is onnan készültem föl a látogatás előtti este.
Engem minden vonz, ami római. Nem pont a mostani Róma, bár valószínűleg három napnál több tapasztalatra lenne szükségem és abba is beleszeretnék, hanem az ókori. Nem is olyan nagyon régen azt hiszem, kicsit kiakasztottam a barátnőimet, amikor az első utam Rómában egy Tourinformba vezetett. Vettem egy olyan könyvet, amiben a jelenlegi fotókra rá lehet hajtani egy lapot, amin a rekonstruált épületek vannak, úgy, hogy látszik az, ami most megvan belőlük. Innentől jó ideig nem igazán kapcsolódtam be a lánybúcsú eseményeibe, mert képes voltam hosszasan meredni két térdig érő oszlopra mondjuk, csak mert a könyvemben volt egy rajz, ami szerint ez egy hatalmas épület (templom?) két oszlopának a térdig (sem) érő maradványa. És ugye arrafelé nem csak két oszlop van... Bár a középiskolás latintanulásról nem feltétlenül szép minden emlékem, de az elmúlt 20 év azokat is megszépíti és valahol ott alapozhattam meg az elképesztő klasszikus műveltségemet. :) Simán felismerek egy hexametert, tudom az Aeneis elejét és a Laus Pannoniae-t latinul (ezt még talán a tesóm is) és még mindig emlékszem az első declinatiora. :)
Szóval az egyik úticélunk ez a római kori vízvezeték és az alatta-körülötte folyó Gard (vagyis már Gardon) folyó volt, rövid, egyhetes tartózkodásom alatt a második lenyűgözően tiszta, hűsítő hegyi folyó, amiben fürödni lehet, és a legtöbben ezt ki is használták. Mi persze nem vittünk fürdőruhát, de olyan iszonyatosan meleg volt, hogy szerintem ha kényszerítettek volna, akkor sem maradtam volna tovább. Mert addigra beteltem az olajfákkal, a folyóval, a nyugalommal, és mindazzal, amit a tesómat halálosan kiborítva képes vagyok belelátni egy ókori építménybe, szoborba, vagy akár egy kődarabba. Ebbe pedig bőven volt mit belelátni. Meg is mutatom, egy karkötővel megspékelve.:)
És egy kis kultúra, mert az fontos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése