Bevállalom, elviszem a balhét, mea maxima culpa!! De tényleg! Tudom, hogy teljesen meddő dolog az időjáráson pörögni, mert attól ugye nem fog változni, meg unalmas is, hogy mindenki ezen sír, de na, az én türelmem is véges, mindennek van határa! Úgyhogy elmondom, hogy miattam van, és akkor hátha befejezi. Unom, hogy beázik a csizmám. Unom, hogy nem hordhatom az új zöld tavaszi kabátom. Unom, hogy sapkában kell járnom. Unom, hogy Rozika minden nap szomorúan néz rám az előszobában és minden nap elmondom neki, hogy nem, drága, ma sem mehetünk le. (Rozi a biciklim...) Unom, hogy nem tudok fényképezni, mert szürke minden. Unom a havat. Nagyon. De elmúlt az indok, be lehet fejezni!
Na szóval. Az úgy volt, hogy karácsony környékén és január elején elég sűrű volt az élet és néhány barátommal nem tudtunk alkalmat keríteni az ajándékozásra. Mostanában pótolom. Két hete hóesésben karácsonyoztunk, témához illő dalokkal, adventi koszorúval, egy orchidea alá pakolva az ajándékokat. Többek között a képen látható színes Alice-t. Ugye, milyen tavaszi? Ugye?
Pénteken megint karácsonyoztam, kaptam csodaszép rénszarvasos plédet, pihe-puha, meleg, pont jó így március végén. Ma föladtam az utolsó csomagot, részemről karácsony kipipálva, jöhet a tavasz! Rajtam már nem múlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése