Én és a posta 2.

Azt hiszem, a kép mindent elárul. Postán voltam... Nem itt nálunk, hanem Szeged MJV 1. számú postahivatalában, mert ott adtam föl egy karkötőt január elején, gondoltam, ott indítom a tudakozványt. Ez a nem létező magyar szó annak a nyomtatványnak a neve, amit akkor kell kitölteni, ha a posta "véletlenül" hanyag módon elhányta a leveledet, amit elsőbbségi, ajánlott ÉS LNK matricával is elláttak, hogy biztosan megkapja a kedves címzett. Jelen esetben nem hogy nem kapta meg, de annak sincs nyoma, hogy elhagyta a postát. Utoljára annak van, hogy föladtam. De ne szaladjunk előre ennyire. 

Szóval reggel 9-kor megjelentem a fent nevezett intézményben, boldog mosollyal az arcomon, két ajánlott levéllel, amiket fel akartam adni, az elveszett levél ragszámával és egy értesítővel Gyuritól, hogy jött egy kis csomagom. A két levél föladása egy perc volt, rendben. Szóltam a leánykának, hogy lenne itt egy tudakozvány. Elég a ragszám? Elég, persze. 10 percet pötyög a gépbe, elmond mindent, amit már tudok, mutat egy papírt, amit nem adhat ide, és közli, hoyg menjek át a Híd utcába a Tudakozvány ablakhoz, mert ott kell hivatalosan intézni. Mivel a Gyuripostás által bedobott értesítő alapján amúgy is van egy köröm a Híd utcában, boldog mosollyal távozom. Híd utca, Tudakozvány ablak. Mondom a ragszámot. Az nem elég. Hát mi kell? A feladásról a cetli. Vagy annak a HITELES (!!!) másolata. Az nincs nálam, de a nagypostán azt mondta a leány, elég a ragszám. Rosszul tudja, nem elég. Jó, nincs nálam a cetli (mea maxima culpa), de megesküszöm az összes istenekre, hogy ÉN adtam föl, itt a személyim,a lakcímkártyám, az adókártyám, a pedagógusigazolványom, a Spar pontgyűjtőm, a Tesco ClubCard, minden, léccilécci indítsd el.. NEM! Nagy levegő, arc fölfúj, jó, akkor ezt majd máskor. 

Lássuk a csomagot. Mivel külföldről jött a kis drága, 15. ablak, sorban állás, várakozás, kevésbé őszinte mosoly, cetli átadása. Lányka nééézi, néééézi, majd közli, hogy ja, ez most nem ajánlott, a 8. vagy a 9. ablak lesz nekem jó. Hátranézek, mindkettőnél az ajtóig áll a sor, de ha kell a csomag... Beállok én is. 10-15 perc után sorra kerülök, átadom a papírt, az igazolványom. Lány keres. Még mindig. Még mindig. Visszajön. Kb. mekkora a csomag? Passz. Jó. Visszamegy, keres tovább. Már a 15. ablaknál keres. Már négyen keresik. Érzem a feszültséget a pulton belül és a mögöttem álló sorban is, de csomag az nincs. Márpedig én innen addig el nem megyek! Újabb 10perc múlva lány vissza, a csomag kézbesítőnél van, mindjárt hozza. Mikor mindjárt? MINDJÁRT!!!! Itt már éreztem, hogy vagy kijutok innen nagyon gyorsan, vagy iszonyatos asztalborogatásba kezdek. Leültem, Megetettem-megmosdattam Pou-t, a virtuális nemtudommicsodát a telefonomon, játszottam egy Jewel Legends-t, és akkor a semmiből föltűnt Gyuripostás és a kezembe nyomta a csomagom. 

Vagyis tudakozvány nincs elindítva, pénzem nem jön vissza egyelőre belőle, de laza másfél óra alatt hozzájutottam öt bagolyhoz. Halleluja! És a posta még egyben van....

Kép: http://dambreaker.files.wordpress.com/2011/10/angry.jpg