Ugye mondtam már, hogy magyartanár vagyok? Mármint most épp csak papíron és a kicsi szívemben, most inkább a német a "piacképes", pedig azért lettem német szakos, mert irodalmat akartam tanítani. :) Kicsit bonyolultan hangzik, de nem az. A múlt században még szakpárra felvételiztünk és csak az egyikből kellett. Én tudtam, hogy a magyar biztos, mellé kellett valami. HH elvette a kedvem a történelemtől, a reál tárgyak eleve kizártak voltak, a latinnal szemben a német előnyeiről pedig bölcs atyám győzött meg. Pedig mekkora perspektíva lenne most előttem latintanárként...:) Mindegy, így alakult, elvégeztem főiskolát, egyetemet és taníthattam is irodalmat jó pár évig. És persze nyelvtant is. Most, hogy ez nincs, azért én továbbra is terjesztem az igét, ahol csak tudom! Épp ezért volt a szívemnek különösen kedves az a kérés, hogy készítsek sok-sok könyvjelzőt, amik majd egy könyvesboltban várják, hogy majd valakinek az éjjeliszekrényén jelezzék, hogy hol gyűrte le az álom a gazdájukat. Aki remélhetőleg rendesebb lesz, mint én, aki huszonsok könyvjelzőt készített az elmúlt hetekben és szegény Stephen King mégis minden este erre a sorsra jut:
Nem tehetek róla, mindig elkeverem a saját könyvjelzőimet, pedig van denevéres, sárkányos, vidám tavaszi, biciklis, macis...
És ma végre elkészültem, szépen becsomagolva, útra készen áll a kis csapat, minden cetli hátulján egy-egy könyves idézettel, messziről elkerülve Coelhot és a többi megmondóembert.:)
A bejegyzés végén pedig álljon itt az egyik kedvenc könyves idézetem (van vagy ezer):
"Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni."
