Privát tartalom!

Ha rendeznének egy versenyt, hogy melyik blogon vannak a legtöbbször „tudom, hogy eltűntem, de most ennek vége és itt vagyok”-bejegyzések, szerintem elég jó eséllyel indulnék.:) Már nem is mondok erről semmit. 

Illetve de.

Lassan egy éve, hogy fenekestül felfordult az életem és  tizenév (huszon, babám, huszon...) szegediség után falusi lány lettem újra. Sőt, nem is falusi lány, tanyasi lány!:) A „kissé zilált városi humán értelmiségi” (vagy mi) átadta a helyét a „nagyon zilált, de nagyon boldog bolond macskás”-nak.

Még ez is… Macskák… Néhány éve elképzelhetetlen volt, de még tavaly ilyenkor sem gondoltam, hogy Dagi és Dönci (és Cica) alapjaiban változtatják meg a macskákhoz való viszonyomat. Ők azok, az oldalt látható képen. Hathetesek sem voltak, mikor hozzánk kerültek (köszönjük, Ildi!), azóta gyakorlatilag átvették a hatalmat. Fölöttem legalábbis biztosan! Sőt, nemsokára többen leszünk, Daginak néhány napon belül kiscicái lesznek. Nem, nem Dönci az apa (tuti, október óta ivartalan), de remélem, legalább ilyen szép!
(Cica régebbi darab, de egyenrangú macskafőnök ő is!) 

Szóval vannak a macskák.

Aztán van a kert.

Ez is egy kedves sztori. A családi legendárium féltett kincse az a történet, mikor a szüleink kivittek minket Bubuval a szőlőbe, hogy valamit magunkba szívjunk a föld erejéből és a teremtés csodájából ne legyünk egyedül otthon, és kaptunk gyerekméretű kapát, gereblyét, ásót. Egész nap csöndben elvoltunk (nem is értem, ez nem tűnt fel???), majd induláskor, mikor pakoltukák el a szerszámokat, bevallottuk, hogy mi bizony elástuk a mieinket. Sosem lett meg. Illetve de, állítólag egy évekkel későbbi mélyszántáskor felszínre kerültek. Szóval ez a múltam, tényleg még apának sem mentem ki soha segíteni a kertbe. Most meg.. Headsettel a fülemben követem pontról pontra édesapám instrukcióit a hagyma, retek, saláta, répa földbe helyezésével kapcsolatban és valósidejű tudósítást tartok neki arról, hogy most kihúztam a madzagot, és akkor a füles háromszöggel (tudományos kertészeti szakszó az egyik eszközre) most húzok egy csíkot és kb 10 centiként beleszórom a magokat… Fordul a világ, na. 

Mint bizonyára feltűnt, valamivel kevesebb ékszer készült mostanában. Nem semennyi, csak épp nem mindig jutok el oda, hogy fotózzam is, a vidéken lakás-városban dolgozás eléggé behatárolja a lehetőségeket , de igyekszem. Terveim szerint hétvégén például írok pár sort (bejegyzést?) a csillagjegyes karkötőkről, képekkel, meg ahogy kell.:)