Péntek, az én napom

A héten nem csak pénteken sikerült végre odatelepednem a gyöngyök mellé, hanem folyamatosan, amikor semmihez sem volt kedvem. Sem órát tartani, sem takarítani, sem zumbára menni, sem semmihez. Csak mire végeztem, fotózni már nem mindig volt értelme. Mondjuk szerda éjfélkor nem bírtam magammal és muszáj volt a frissen elkészült howlit nyakláncot azonnal fényképezni és küldeni.:))

Fogalmam sincs, miért álltam neki éjszaka nyakláncot csinálni mondjuk alvás helyett, de így alakult. Ha jön az ihlet, akkor jön, engedni kell  neki, mert ki tudja, mikor tér vissza újra! :)

Tegnap este már borzasztó rosszul éreztem magam a nagyszobában eluralkodó káoszt látva, de ha  húzós a hét, akkor péntekre ez van. Viszont majdnem fél óra alatt vállalhatóvá vált a szoba (a tuti módszer Via oldalán), csak 5* 2 perc és 1*15 perc kellett ahhoz, hogy legyen annyi helyem a szoba közepén, ahova kiboríthatom az alkatrészeket. Ömlesztve. Mindent.Csak azért, hogy utána (nem gyorsan...) eljussak eddig: 

Ez persze csak egy doboz, ebből van még kettő és egy kétszer ekkora, ami ráadásul dupla, úgyhogy van hely bőven.:) Persze megint éjfél lett, mire lefeküdtem.

És ha már ilyen bődületes rend volt, akkor muszáj volt nekiállni alkotni is, elvégre az volt a célja a pakolásnak, hogy kényelmesebb legyen a "munka". Könyvjelzők, angyalkák és egy zöld (nagyon állat!!!) spirálos fülbevaló lett a vége, majdnem éjfélre.:)

Jó sok spirálom van még az ezüstből is és a rezesből is, úgyhogy ha valakinek ez a szíve vágya, ne fogja vissza magát! 

 

Ez a kolibris alap most az egyik nagy kedvencem, bár annyira gyönyörűket találtam az utóbbi időben, hogy nehéz lenne kiválasztani a legszebbet.  A fekete-fehér könyvjelző a roppantott üveggyöngyök mellé hematitot és tenyésztett gyöngyöt is kapott, na meg egy picurka hópehely obszidiánt.