Megizzasztott!

Vannak ékszerek, amiket megálmodni és elkészíteni a világ legtermészetesebb dolga. Az első pillanattól tudom, mit akarok, tudom, hogyan csinálom meg és tudom, hogy pontosan az lesz a vége, ami a fejemben van. És vannak olyanok, amiknél az első és az utolsó pont stimmel, épp csak az a kis középső hiányzik. A "hogyan" hiányának az oka pedig legtöbbször az, hogy nincs hozzá megfelelő anyagom és egyetlen ékszerért nem biztos, hogy beszereznék egy nagyobb mennyiséget, esetleg az, hogy van valami halvány sejtésem, hogy is lenne jó, de valamiért a gyakorlatban mégsem működik. 

Így volt ez Ági karkötőjével is, nem mondhatom még mindig, hogy a képeken a legutolsó verziót látjátok, de terveim szerint már csak egyetlen apró simítás választja el a tökéletestől. Az is meglesz ma, csak épp fotózni már nem biztos, hogy sikerül. 

Látszólag ez nem egy nagy kérés. Adott volt a végtelen jel, ebből szeretett volna Ági valamit. Illetve nem valamit, hanem egy karkötőt fekete gyöngyökkel. 

1. Mondjuk damilon, hogy könnyen le- és fölvehető legyen. Na ez nem működik, mert a végtelenen nincs semmi kis bigyó, amibe belefűzhetném a damilt, így ha rákötözöm, ronda, ha átfűzöm alatta, még rondább. 

2. Bőrön, csúszócsomóval. A csomó már majdnem oké, de hol az a gyöngy, ami elég pici ugyan, de a lyuk rajta mégis akkora, hogy átmegy rajta egy vékony bőr? 

3. Kapcsos? Hmmmm... közeledünk... a rögzítés is megvan elméletben, de itt jön elő, hogy ezer éve nem csináltam sodronyos vagy hasonló ékszereket, isten tudja, hol vannak még stopperek, ha vannak egyáltalán. És akkor egyszer csak jött egy olyan megrendelés, ami miatt föl kellett túrnom, mindent, de tényleg mindent, ahol valaha ékszeres bigyók csak voltak, és hopp, a kezembe akadt egy zacskó, mindenféle régen használt és már elfeledett alkatrésszel. Már csak neki kellett állni és kis idő múlva elküldeni a végeredményt: 

 Elsőre persze nagy lett, ki kell vennem néhány szemet és ha már, akkor kicserélem a kapcsot is mágnesesre, hogy könnyebben felvehető legyen, és már kész is! 

A Főnix Rendje

"A főnix mitikus tűzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt.

Legendái szerint a főnix 500, 1461 vagy 15 294 évig élt (attól függően, milyen eredetű forrásban olvasunk róla). Legismertebb leírása szerint a főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”" -írja Wiki barátnőnk a főnixről. 

A főnixekhez való vonzódásom hasonló a kis hercegeshez, sokszor írtam már róla és sokszor készítettem főnixes ékszereket, könyvjelzőket is. A fő különbség a herceg és a főnix között talán az, hogy míg a kis herceges tetkó még mindig csak terv, a főnixem  idén már négy éves lesz és változatlanul imádom. 

Újra előkerültek a madarak, Meskán keresztül érkezett egy rendelés. Jó régen volt már az utolsó ilyen ékszer, abban sem voltam biztos, hogy van még ilyen madaram, de találtam... hasznos egy ilyen madárkeresés, egy csomó érdekes dolog a kezembe akad közben. :) Nem is emlékeztem, hogy vannak bőrvégeim, stoppereim, stopperfogók... van itt mivel játszani! 

De mutatom inkább, mi lett a madarakból! Egy kitűző és egy nyaklánc volt a kérés, a főnixhez méltóan valami tüzes összeállításban. 

 
 

Jáde, karneol,achát és szintetikus borostyán lett a "tűz", amiből a madarunk újjászületik. 

Remélem, tetszik majd a megrendelőnek és annak is, akinek ajándékba szánja! 

Azt mondd meg, Antoine....

"-Azt mondd meg, Antoine,mi az hogy változás?

- Várjál csak, Desiré,egyfajta tyúktojás."

Cseh Tamás persze. Napok óta ez jár a fejemben, nyilván nem véletlenül. Mesélek majd idővel, remélem, minél hamarabb és minél többet. Van minden, nagy tervek, kisebb tervek, tanulás, tanítás, határidőnaplóból élés, hogy nehogy elfelejtsek valamit, és nagyon de nagyon jó megérzések. Szerintem ez a változás nagyon jó lesz, tényleg alig várom, hogy beszámolhassak róla. 

És éreztem, láttam, hogy megint kicsit elhanyagoltam a blogot, hétvégére be is írtam a naptáramba. De aztán ma azt mondta az anyukám, hogy "Nem csináltál mostanában új ékszereket!" (Amúgy de, csak nem írtam...:)) Vagyis anyukám olvassa a blogomat, akkor pedig muszáj írni, hogy ha fölébred éjjel, találjon valami szépet a neten! :)  ♥
Kezdjük a fülbevalókkal!

 
A korall fülbevaló egy régebbi alapján készült, és bár évek távlatából nem tudom azt ígérni, hogy ugyanolyan lesz, az alapja is más, a kövek is kicsit, de épp olyan látványos, mint az a régi volt.:) 
A kék-zöld... az egy Odaát rész alatt született, játszottam kicsit a színekkel, kövekkel, semmi konkrét elképzelésem nem volt. És a végeredmény: az utóbbi idők legkedveltebb ékszere és képe. Tudtam, hogy a Winchester fiúk elég inspitálóan hatnak.:) 

Ezt a gránát-jáde-rózsakvarc triót még nem mutattam sehol, egyelőre nevet keresek neki. 

És akkor jöhetnek a karkötők? Az úgy kezdődött, hogy Renáta szeretett volna szép keresztest, úgyhogy elkezdtem keresztet keresgélni. Amit találtam, az pedig nem volt egyesével... Úgyhogy most jöhetnek a kívánságok, a keresztkészlet kifogyhatatlan, a variációk száma végtelen.:) 

Amiket most mutatok: egy fogyást, méregtelenítést is támogató howlit-prehnit-korall és egy nem hatás, hanem szín alapján összerakott rodonit-ametiszt kombó.

 

Most nekiállok órára készülni, a bejegyzés felütésével már meg is adtam ehhez magamnak az alaphangot. Ha van kedvetek, hallgassátok velem! 

Update: Ez most vicces volt. Kiraktam a Facebookra ezt a bejegyzést egy olyan szett képével, amiről pedig nem írtam egy szót sem...Szóval akkor jöjjön ide az a sárga-zöld jáde szett is, ami a korall fülbevalóval kézen fogva röpült a hét elején az új gazdájához. Szintén egy korábbi szettem alapján készült, és bár nyomokban felfedezhető a hasonlóság, egészen más lett! Előbb a régi, aztán az új: